Ezen a napon csak igen kevés zivatar tudott kialakulni az országban, így a viszonylag kevés felhőzetnek köszönhetően nagyon látványosan festett az egyik kora délutáni órákban kifejlődött távoli cella, és az ő tetejét ékesítő Cumulonimbus incus  .

Mivel igen csekély áramlás uralkodott a magasabb rétegekben is, a zivatarok üllő igen szabályosak és viszonylag hosszú életűek voltak.

Az esti órákban a Mátra déli oldalán is útnak indult egy Cb, a délutáni testvéréhez hasonlóan ő is szabályos incust fejlesztett maga felett.

A nap legerősebb és egyben utolsó zivatara az Alföld északi részén alakult ki, ő is szépen festett a naplementét megelőzően.