Szupercella a Balaton nyugati medencéjében (2020.09.25.)

A mögöttünk álló nyáron nem igazán sikerült szupercellás zivatarokat lencsevégre kapnunk, nagyon örültünk hát a múlt hét pénteki sikeres vadászatnak. Nagy szerencsénkre a péntek délutáni órákban (a modellfutásokhoz képest egy-két órás késéssel) egy Horvátországban kialakult rotáló zivatarcella érte el az országunk határát. Ez a cella Nagykanizsa térségében még igen aktív arcát mutatta, mi valamikor ebben az időszakban vágódtunk be az autóba és indultunk útnak.

Szükségünk volt egy nagy adag szerencsére is, mivel az éppen aktív cella még másfél órára volt tőlünk, így nem voltunk biztosak abban, hogy egészben marad a találkozás idejéig.

A másfél órás utunk során igen nagyot változott az időjárás. A Hatvan és Budapest közti szakaszon nem volt túl meleg (18 fok), mivel egy gyenge csapadékmező vonult át a térség felett. Budapestet elhagyva aztán nagyot változott a helyzet, és az egy szikrázóbb napsütésben 26 fokig kúszott fel a hőmérséklet. A távolban már megpillantottuk a rendszerben tornyosuló gomolyfelhőket, egyre izgatottabbal lettünk.

Valahol Siófok környékén járhattunk amikor végre megpillantottunk az érkező cella hátoldalát, nem igazán volt ereje teljében. A radarkép illetve a villámtérkép is egyértelműen a zivatar gyengüléséről tanúskodott, egyre kevésbé reménykedtünk már látványos pillanatokban.

Hatalmas izgalmak közepette Balatonmáriafürdő közelébe történt meg a találkozás. Sajnos egy picikét közelebb is mentünk a kelleténél, alig volt időnk egy jó kilátással bíró helyet keresnünk. Ebben azonban hatalmas szerencsénk volt, hiszen az autópályáról lekanyarodva szinte azonnal meg tudtunk állni és egy legelő szomszédságában kipattantunk az autóból. Ezekben a percekben készült a következő felvétel, picikét csalódottak is voltunk a látottak miatt. No persze a látvány így is igen pazar volt, de mi valamivel határozottabb valamire gondoltunk ennyi idő elteltével..

Szép szép, de egy picikét többet vártunk..

A pillanatnyi csalódásunkat Laci próbálta meg csillapítani, aki igen pozitívan ítélte meg a folytatást. A jó irányba történő fordulat lehetőségét a Balaton vizének energiájában látta, abban reménykedett, hogy erőt merít majd víz fölé araszoló cella…szerencsére igaza lett! 🙂 Az egyre közelebb tekergő zivatar erősödni kezdett, csodásan festett a feláramlás felhőzete.

Alakul a kicsike..

Nagy meglepetésünkre a cella egyre keletiesebb mozgást vett fel ezért nagyon féltünk attól, hogy minket is elcsíp majd a folyamatosan erősödő csapadék. A szupercella mezociklonja ekkor már félelmetes monstrummá dagadt, fantasztikus pillanatok következtek.

Félelmetes..

Eközben a hirtelen berobbant csapadéksáv szélén gyenge peremfelhő volt születőben, ezt a következő három képből összefűzött panorám fotón mutatjuk meg nektek.

Csodás panoráma…

Ezt követően a fejünk fölé kúszott a zivatar hátoldala amiből pár másodperc erejéig nagyobb esőcseppeket zúdított a nyakunkba. Nagy szerencsénkre nem kellett elhagynunk a helyszínt így tovább folytathattuk az egyre gyengülő cella megfigyelését. Mivel az aktuális pozíciónkból nem nyílt megfelelő kilátás keleti irányba gyors léptekkel az autópálya irányába trappoltunk, egy picikét tisztább és magasabb placcon letáboroztunk. A zivatar ekkor már egészen más arcát mutatta, a feláramlás viszont erőteljesebb forgásban volt mint pár perccel azelőtt.

Forgásban..

Szabad szemmel is nagyon jó látható volt az örvénylő mozgás, volt olyan pillanat amikor azt hittük, hogy tölcsér ereszkedik le a cellából…

Mintha tornádó készülne…

A cella ahogy távolodott tőlünk egyre gyengébb lett. Sötétedni kezdett mi pedig hazafelé vettük utunkat. Csodálatos emlékekkel a fejünkben, mosolygós arccal ültünk az autóba, megérte találkozni ezzel a fickóval annak ellenére is, hogy alig szórt magából villámokat. A vadászaton time-lapse felvételek is készültek, ennek anyagát az év végi videóban láthatjátok majd.

Zivatarok szeptember közepén (2020.09.17.)

A szeptember hónap lassan semmi változást nem tartogat már számunkra, legfeljebb a nappalok hosszának változásán vesszük csak észre, hogy hamarosan egy másik évszak veszi kezdetét. A közel harminc fokos meleg és az egyre szárazabb őszkezdet inkább hasonlít egy átlagos nyári hónapra. A kiadós csapadékokat hozó frontrendszerek teljesen kihalófélben vannak, alig találkozunk már olyan periódussal amikor napokon keresztül esik gyenge intenzitású eső.

Emlékszem, hogy az őszi gombákat már szeptember végén nagy izgalommal gyűjtöttük, alig vártuk a szürke tölcsérgomba vagy a rizike megjelenését az erdőben. A hónap végén már nem volt ritka a talajmenti fagyok megjelenése sem egy-egy erőteljesebb hidegöblítést követően. Pár évtizeddel ezelőtt még a szeptember hónap igen változékony időjárást hozott a Kárpát-medence térségébe, ennek emléke egyre halványabban él már csak bennünk…

Ez a meleg levegő viszont kedvez a nyárias zivatarok kialakulásának, ezt történt pár nappal ezelőtt is. Egy gyenge hidegfront hatására erőteljesebb gomolyfelhőképződés indult a poros, füstös légkörben, és főleg a középső országrészben zivatarfelhők törtek a magasba. Ezek a cellák igen lassú mozgást végeztek, a kialakulásuk és leépülésük között szinte alig tettek meg pár kilométert. Az első ilyen zivatart a Mátra felett kísértük figyelemmel, őt láthatjátok a lenti felvételen.

Szép darab, üllőt szinte nem is növesztett

A csapadéksáv igen kicsi területre korlátozódott, néha a nyugat felől érkező napsugarak is megvilágították.

Megvilágítva

A naplementét megelőzően is igen aktív volt a légkör, a Mátra déli felén újabb zivatarok alakultak. A nap korongja éppen egy távoli gomolyfelhő mögé próbált elbújni, az ezt megelőző pillanatban egy szép színekben pompázó cella és egy aprócska szivárvány rajzolódott ki mellettünk. Igen rövid időnk volt csak a pillanat megörökítésére, a nap szinte pillanatokon belül eltűnt a sötét tejszínhab takarásában.

A napkorong utolsó fényei

Eközben a hátunk mögött szépen lassan puha paplanjába takarózott a szikrázó nap narancssárga korongja.

Sötétbe merülve

Hazafelé indultunk és a nyugati horizonton még utoljára megmutatta magát a nyugovóra térő napocska halovány sárga darabja. Annak ellenére, hogy nagyon hiányzik az a régi szeptember, hangulatos nap volt!

Lenyugvóban..

A kiruccanáson készült time-lapse anyag az évzáró videóban lesz látható! Köszönjük, hogy újra velünk voltatok! 🙂