Norbi összes bejegyzése

Tavaszi színkavalkád a Cserhátban

Miközben a Mátra magasabban fekvő területein hófehér paplan okozott téi hangulatot, a „másik oldalon” hamisítatlan tavasz húzta elő az első virágokat. A mögöttünk álló évekkel ellentétben most nem hirtelen jött, rövid ideig tartó virágzás zajlik a hamar érkező tartós meleg hatására, a különböző növények lassú növekedés kíséretében viszonylag hosszú ideig pompáznak, több időt kapnak a változékony tavaszi időjárástól.

Kicsivel több, mint egy héttel ezelőtt a Mátrában túrázva (700-750m magasságban) még a hóvirágok alkotta szőnyegben gyönyörködhettünk, az alacsonyabban fekvő területeken is csak néhol bukkant elő egy-egy ibolya.

A mögöttünk álló vasárnap reggelén kialakult mátrai hótakaró látványát követően egy kis tavaszi hangulatra is vágytunk, ezért a kora délutáni órákban a tőlünk nyugatra fekvő Cserhát egyik legszebb részén, a Pogányvár ligetes területén kirándultunk egyet. A terület egyébként tájvédelmi körzet, ahol több védett növény, illetve állat is megtalálható, de mi most kimondottan a tavaszi virágok miatt jöttünk a helyszínre. Ezt a csodaszép környéket egyébként évente többször is meglátogatjuk, ha sétálni támad kedvünk szinte mindig itt kötünk ki a fiammal aki szó szerint imádja ezt a varázslatos helyet (nem csoda, hiszen pici gyerek kora óta jár velem ide).

A következő pár képen láthatjátok, hogy milyen virágok díszítik éppen az egyébként vulkanikus kőzet alkotta talajt. A környék egyik legüdébb színfoltja a mérgező, de mégis csodálatos tavaszi hérics, amely védett növényeink közé tartozik.

Ez a bámulatos virág többfelé igen nagy mennyiségben található, látványos képet kölcsönöz a tavaszi tájnak. Erről a csodaszép helyről a kilátás is páratlan, egy virágos réttel párosítva bámulatos látvány tárul a szemünk elé.

Egy ilyen helyen sokáig el tudunk időzni, az ember minden gondját elfelejti (ha van..:) )
Bármelyik irányba nézünk, a látvány lenyűgöző

Egy másik védett virág amely ezen a ligetes területen megtalálható a fekete kökörcsin. Ez a virág is – a tavaszi héricshez hasonlóan – védettséget élvez Magyarországon (1982 óta), természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Persze nem csak védett virágokat találunk a környéken…az alacsonyra fejlődött tölgyfák alatt szívesen bont virágot az orvosi tüdőfű is, melynek már a neve is elárulja, hogy egy olyan gyógynövénnyel van dolgunk, amit régen a tüdő tisztítására használt a népi gyógyászat.

Az orvosi tüdőfű

A sokak számára ismert és közkedvelt ibolya is hatalmas tömegben virágzik mindenhol, csodaszép telepeket alkot a bokrok alatt, magányos tölgyek közelében, vagy az erdőkben. A salátaboglárkával szívesen bandázik, a sárga és kék harmóniája tökéletes látvány.

A sziklásabb réteken a fürtös gyöngyike egyedi virágzata díszeleg, amely a kertekben is szívesen látott vendég.

Ezen felül még számtalan apró virág díszíti ezt a páratlanul mesés környéket, de a kökény, galagonya, csipke és vadkörte is napokon belül csatlakozik a már virágot bontott növényekhez (a kökény már itt-ott virágba is borult).

Nincs is szebb, mint egy szemét mentes, virágokkal díszített rét, ezért nagyon fontos, hogy az eredeti állapotában megőrizzük ezt a növény és állatvilágban igen változatos helyet a gyermekeink számára is. Ha ilyen helyen kirándulunk nagyon figyeljünk oda minden lépésünkre, és ne feledjük…a természet minden mozdulatunkat szemmel tartja! 🙂

A természet szemmel tart titeket, figyeljünk oda rá! 🙂

Áprilisi tél a Mátrában

Szombaton, már a délelőtti órákban konvektív csapadékot adó felhők érkeztek északi irányból. Ezek a tömbök igen változatos formájú csapadékot szórtak a tájra eső, havaseső, illetve hó egyaránt hullott belőlük, természetesen a tengerszint feletti magasság határozta meg leginkább milyen formában ért talajt a zápor.

Az alacsonyabban fekvő területek felett áthaladó tömbök felhőalapjai alatt is nagyon jól kivehető volt, hogy a magasban érkező hideg levegő miatt itt is hó formájában indult a csapadék, de az alsó légréteget kitöltő 5-10 fokos levegőben esőcseppként érkezett a talajra. A következő képeket Heves város közelében készítettük, ahol nagyon jól látható a csapadék halmazállapotának változása.

Eközben a hegyvidéki területek magasabban fekvő részeit hózáporok ostromolták, szombat reggelre csodaszép téli táj fogadott minket a Mátrában. Az első fehér foltokat Fallóskút (670m) közelében pillantottuk meg, de a már igazán téli oldalát mutató táj Bagolyírtás (780m) térségébe érve fogadott.

Itt már 1-2 centiméteres hó fedte a talajt

Tovább autóztunk Galyatető felé. A magassággal párhuzamosan a hóréteg vastagsága is nőtt, egyre csodálatosabban festett minden. A következő felvételek még Galyatető előtt, kb. 840 m tengerszint feletti magasságban készültek, itt már 3-5 centiméteres hóréteg is díszítette a fák ágait és az erdő talaját.

A Piszkés-tetői Obszervatórium (900m) felé vezető út kereszteződésében aztán leparkoltunk és gyalog folytattuk utunkat Galyatető felé. Az autóból kiszállva bámulatos táj fogadott, varázslatos volt a vastag hótakaró és a felkelő nap kontrasztjának mesés összhatása. Itt már kb. 5-6 centiméteres hótakaróval találkoztunk, de rövid idő után vettük csak észre, hogy a fáktól, erdőtől távolabb eső nyílt területeken tudott vastagabb hóréteg kialakulni.

Tél a tavaszban

A Galyatető felé vezető, érintetlen hótakaróval borított turistaútvonalon haladtunk felfelé, a téli tájra jellemző néma csendet a madarak tavaszi éneke törte csak meg…

Galyatetőn egy vérbeli téli nap fogadott. Fenyőfákat borító vastag hótakaró, egy jópofa hóember de minden pillanat ami a telet idézi jelen volt a településen.

A TV-torony melletti parkban mértük a legvastagabb hóréteget, itt átlag 8 cm-es takaró borította a füves területet.

Utunkat a Galya-kilátó felé folytattuk, ahol újabb felejthetetlen látvány tárult a szemünk elé. A már viszonylag magasan járó nap fénye beragyogta a kilátó melletti fákat borító vastag hópaplant, a kék ég és a hófehér takaró együttese bámulatos látvány volt.

Fehér és kék

Lassú léptekkel haladtunk felfelé, az egyik lépcsőfokon parányi vörösbegy nézett ránk kíváncsi szemekkel, nem igazán zavarta jelenlétünk.

Kíváncsi vörösbegy

Eközben a nap melegének köszönhetően olvadásnak indult a tavaszi hótakaró, miközben az erősödő szél is egyre több havat fújt le a fák ágairól. Hazafelé indultunk, de még egy utolsó képet készítettünk az autó lehúzott ablakából. A Mátra alatt elterülő alacsonyabb tájakon már egyre inkább a tavasz üde színei domináltak, de az orrunk előtt lévő fa ágán még vastag hótakaró jelezte a tél jelenlétét. Érdekes kontraszt volt ez, a távolban elterülő völgy életlensége miatt azonban nem tudjuk ezt száz százalékban visszaadni nektek…

Távoliban a tavasz, előttünk a tél

Az olvadó hótakaró alól egyre több helyen bukkant elő a tavaszt jelző ibolya, boldogan sütkéreztek újra a meleget adó napsütésben.

A délutáni órákban egy rövidke kirándulást tettünk a Cserhát lankái között is ahol hamisítatlan tavasz fogadott. Erről egy rövidke összefoglalót a következő bejegyzésben láthattok.

Április elsejei bolondos zivatarok

A március hónap egy igen aszályos, hőmérséklet tekintetében is igen változékony értékeket produkáló időszakot hagyott maga után. Pásztói állomásunkon 4.3 mm, a salgótarjáni mérőhelyen pedig 3.6 mm csapadékot regisztráltunk aminek hiányát egyenlőre ellensúlyozza a mögöttünk álló tél csapadékban gazdagabb időjárása. (de meddig?) A legmelegebb márciusi napon 23.2 fokot mértünk, a leghidegebb reggelen -8.2 fokig csökkent a hőmérséklet. A hónap átlaghőmérséklete 5.2 fok volt Pásztón amely a normál értéknek ugyan megfelel, de igen változatos időszakok hozták össze ezt látszólag „egyértelmű” kiválóságot.

Kevesebb mint kettő héttel ezelőtt még fagyos reggelek és látványos hózáporok tarkították térségünk időjárását, majd az április első napján mért 25.0 fokos maximum hőmérséklet meghozta az idei év első nyári napját. Ha ez még nem lenne elég az ország keleti felében igen erőteljes zivatarok alakultak ki, Tokaj térségében például a több centi vastag jégtakaróhoz özönvízszerű eső párosult, rövid idő alatt 80.7 mm eső hullott az Országos Meteorológiai Szolgálat mérőjébe ami megdöntötte a napi csapadékrekordot is.

Az idei év első zivatarvadászatát végre mi is átélhettük, a Mátra déli oldalán kialakult magányos cellát kísértük figyelemmel.

Valamikor fél négy magasságában egy ártatlannak tűnő gomolyfelhő alakult ki tőlünk délre, kertészkedés közben készítettük róla a következő felvételt.

Születőben

A gomolyfelhő a Mátra déli oldala felé sodródott ahol egyre magasabbra törő csúcsokat indított a magasba. Autóba ültünk és az akkor már gyengécske csapadékot produkáló zápor nyomába szegődtünk.

Egyre masszívabb

Rövid idő múlva aztán bejelzett a villámtérkép, zivatarrá fejlődött. Ebben a pillanatban Gyöngyös városa felett tartózkodott ahol apró szemű jég is hullott belőle.

Közel egy órán keresztül néztük a hátoldalán folyamatosan magasba emelkedő tornyok csodaszép játékát, majd Gyöngyös felé vettük az irányt ahol ismét tábort vertünk. Ebben az időszakban már termetes üllővel büszkélkedhetett, nyári zivatarokat meghazudtoló látvány tárult elénk.

Nyár?

A nap szép lassan a horizont alá bukott mögöttünk, barátunk ideje is a végéhez közeledett.

Naplementében

Hazafelé indultunk, de tőlünk északra illetve keletre továbbra is igen aktív volt a légkör. Nagyon szomorúak voltunk, hogy nem szegődhettünk a távoli zivatarok nyomába, de nyolc órára ugye haza kellett érnünk…

Sötétedést követően távoli villámlások díszítették a keleti égboltot, vágyakozva néztük kertünkből a villámfényben kirajzolódó congestusok körvonalait.

Sajnos nem lehetünk ott… 🙁

Hózáporok birodalma – Negyedik nap – A méltó befejezés (2021.03.20.)

A mögöttünk álló három nap csodás pillanatokkal gazdagította agyunk időjárásért felelős virtuális könyvtárát, nem gondoltuk volna, hogy az utolsó napon még tovább lehet fokozni ezt a színes palettát. Az előző napoktól picikét eltérő áramlásban alakultak ki ezek a szinte helyben tipegő hózáporok, de pont ezért sikerült hosszú időn keresztül szinte pár lépésnyi távolságból megfigyelni sejtelmes kavargásukat.

Valamikor fél kettő magasságában egyre feketébb felhőalapok jelezték, hogy a légkörben felhalmozódott napenergiának köszönhetően hamarosan elérkezhet az erőteljesebb hózáporok fejlődése. Szurdokpüspöki környékére autóztunk ahol a napsugarak még további energiát szolgáltattak a tőlünk északara tornyosuló hófelhőknek. Tőlünk délre csak minimális felhőképződés volt megfigyelhető, jó helynek ígérkezett az általunk kiválasztott szántóföld fekvése.

Az első fotót 14:10 perckor készítettük a Mátra felett kialakuló hózáporról. Eszméletlen élmény volt ez a pillanat, hiszen mi ma napsütötte területen álltunk miközben tőlünk párszáz méterre sűrű hóesés kebelezte be a tájat.

Eközben tőlünk északra egy igen sötét felhőalap alakult, kíváncsian vártuk mi sül ki ebből a szépségből.

Látványos!

Nagyon nagy szerencsénk volt abban, hogy a csapadék nem jutott el hozzánk így viszonylag sokáig tudtuk követni az egyre erősödő tömböket.

Egyre több hópehely éri el a talajt

A csapadék gyengülését követően egy másik leshelyet kerestünk, innen is mesés hósávok díszítették a távolban magasodó Mátra vonulatait.

A nap egyre alacsonyabbra bukott mögöttünk melynek köszönhetően a hósávok is egyre színesebb ruhát öltöttek magukra.

Gyengécske de gyönyörű!

Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy azokon a területeken ahol folyamatosan hullott a hó maradt-e még valami a hófehér takaróból. Autóba pattantunk hát és a lent látott táj fogadott minket a hollókői elágazásban. A hó itt még mindig nagy pelyhekben hullott, télies hangulat uralkodott a környéken.

Tél a tavaszban

Az előrejelzések alapján az erőteljesebb hózáporok ideje egyenlőre véget ért, a következő hét második felétől tavaszias időjárás váltja téli pillanatokat. A mögöttünk álló napokban számtalan TIME-LAPSE felvételt is készítettünk melyeket az elmúlt évhez hasonlóan az év végi záró videónkban láthattok majd!

Hózáporok birodalma – Harmadik nap – a MEGA kakas (2021.03.19.)

Pénteken – hasonlóan az elmúlt napok történéseihez – minden kezdődött elölről, de ekkor már a reggeli órákban is igen aktív volt a légkör.

Egyre erőteljesebb, számukat tekintve is jóval több páciens volt jelen a radaron, újabb konvektív nap elé néztünk. Úgy döntöttünk, hogy a délutáni órákban aktívabb üzemmódra váltunk és picikét délebbre autózunk Hatvan térségébe. Titkon abban reménykedtünk, hogy sikerül elcsípni egy villámtevékenységet is produkáló gócot, nagyon régen láttunk már egy belevaló hózivatart.

Első felvételünk nem az égről, hanem egy szarvas csapatról készült akik nagy érdeklődéssel néztek irányunkba, nem igazán törődtek azzal, hogy portré készül róluk.

Hatvan közelébe érve egy igen aktív hózápor mutatkozott tőlünk nyugati irányba.

Egy reményekkel teli hózápor

Mire a közelébe értünk sajnos igen sokat veszített az erejéből, a radaron látott sárgás színét halvány zöldes árnyalatra cserélte, leépülő állapotba került. A felhőzete alá kerülve azért készítettünk pár képet az aláhulló hópelyhekről, érdekes látványt adott.

Sűrű hóesésbe keveredtünk melynek köszönhetően széles mosoly került az arcunkra. Imádjuk bambulni a kavargó hópelyhek szinte másodpercenként változó keszekusza táncát, legszívesebben órákig néztük volna ezt a színdarabot.

Egyik pillanatról a másikra aztán kisütött a nap és egy távoli hózápor jelent meg a mélykék égbolton.

Hósávval díszített hózápor Gyöngyös térségében

Mivel minden irányba nagyon jó kilátás volt erről a helyről úgy döntöttünk, hogy tábort verünk és innen kísérjük figyelemmel a környéken kialakuló záporokat. Rövid idő elteltével a nyugati horizonton jelent meg egy újabb csodaszép hózápor, az ég és föld szinte eggyé vált…

Ég és föld között

Ha egy kicsikét ráközelítünk a hózápor hátoldalára, bármit bele lehet képzelni a következő képen látott pillanatba. Ha nyári hónapban készült volna ez a fotó, lehetne felhőszakadás, egy éppen berobbanó légzuhatag, vagy egy szupercella mezociklonja? 🙂

Akárcsak egy heves zivatar darabja..

Ez a masszív állapot persze csak igen rövid ideig tartott hiszen pár perc elteltével már „szellősebb” képet mutatott…

Hull a pelyhes fehér hó

Ha már a heves eseményeket idéző pillanatoknál tartunk, volt egy másik hasonlóan érdekes formáció amely tőlünk északi irányba jelentkezett. Alig vártuk, hogy a kicsike meginduljon lefelé és egy téli hótornádó kavarja fel a szántóföldek talaját. 🙂

Gyere gyere!! 🙂

Hihetetlen, de ugyan ebben a pillanatban egy hózápornak álcázott kakasfej jelent meg a nyugati oldalon, földbe gyökerezett a lábunk. 🙂 Szemével folyamatosan minket fürkészett, csőrével a talajt súrolta… Sosem lőttünk még ekkora jószágot, a vadászatunk beteljesedett és maximálisan elérte célját! 🙂

Miénk lett a mega kakas! 🙂

Ezzel a brutális méretű madárral végre megtelt a plató, hazafelé indultunk. A naplementét megelőzően fordultunk rá a városunk felé vezető útra ahol egy utolsó képet készítettünk a Mátra egyik darabkáját ostromló világító hózáporról.

Még egy utolsó páciens a naplemente fényében

Eszméletlen boldogok voltunk, hogy egy ilyen változatos napot tölthettünk el a hózáporok társaságában. Gondolom nem kell már külön leírnunk, hogy miért vonz minket ennyire a téli konvektív napok látványa, a fent látott képekben minden „rejtély” benne van. Mivel holnap még van lehetőség újabb mega kakas elejtésére, nagy izgalommal várjuk a következő nap történéseit…