Szombat estére országos zivatarriasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat mivel nyugat, délnyugati irányból egy konvektív rendszer érkezésést vetítették előre a modellfutások. Ez a rendszer a vártnál valamivel lassabban értel el a nyugati határainkat, de ebben az időszakban még igen erőtelejes villámtevékenységet produkáló, hosszú életű cellákat láthattunk az aktuális radar és villámtérképen.

Csapatunk a térképen látott pozícióban a Balaton nyugati csücskében vert tábort. Sokat tanakodtunk azon, hogy közelebb somfordáljunk-e a rendszerhez, de egy nagyon jó kilátással felruházott helyen várakoztunk így inkább a „bevárás” mellett döntöttünk.

Valamikor 21 óra környékén már láttuk a felhőalapok alatt felvillanó lecsapóvillámok fényeit. Ekkor még igen erőteljes cellákat láttunk az aktuális radarképen, egy-egy ilyen felvillanásban huncut feláramlások mutatkoztak.

Kb. fél óra elteltével délnyugat felől már egyre több villám mutatkozott, bár a villámtérkép alapján egyértelmű gyengülést mutatott a teljes rendszer aktivitása. A radarképen is egyre kevesebb piros folt volt felfedezhető, azt aktív zivatarok száma folyamatosan csökkent. Egy mellettünk lévő frissen learatott kukoricaföld közepére szaladtunk, mivel a közelünkben elhaladó autók fényszórói nagyon zavarták a fényképezést. Ekkor sikerült pár látványosabb fotót készíteni, nagyon élveztük itt eltöltött fél órát.

Nagyon sokáig élveztük volna még ezt páratlanul látványos éjszakai villámshow-t, de gyermeki mosolyunkat egy folyamatosan erősödő, erőteljes morajlás hangja szakította félbe. Mivel a vasút nem volt túl messze tőlünk, első körben egy érkező vonat hangjára gondoltunk. A hang azonban nem szűnt meg így egyre biztosabbá vált, hogy a rendszerhez tartozó kifutószél félelmetes hangját halljuk. Egy-két perc elteltével brutális szél támadt. A fényképezőgép állványába kapaszkodva próbáltunk dacolni az erőteljes kifutószéllel, miközben az aratásból visszamaradt növényi törmelékek kopogtak a testünk minden részén. Szemünk pillanatok alatt megtelet a levegőben repülő apró részecskékkel, indulnunk kellett… Kb. 10 percet autózhattunk amikor az autópálya szomszédságában megálltunk egy kicsit kifújni magunkat. Ebben a pillanatban egy brutális lecsapóvillám világította meg az előttünk elterülő szántóföldet, eszméletlen pillanat volt. Mivel az eső még nem esett egy utolsó próbálkozásként előkaptuk a fegyverünket és készültségbe helyeztük. Mivel igen közel csapkodtak a villámok az autóból vezérelve indítottuk a gépet, nagy szerencsénkre el is csíptünk egyet ezekből az erőteljes kisülésekből:

Szinte a csattanást követően hatalmas cseppekben indult meg a csapadék. Az aktuális radarképen már egy jóval gyengébb rendszert láttunk, hazafelé indultunk. Ez az októberi kaland hatalmas energiával töltött fel minket annak ellenére, hogy nem sikerült elcsípnünk egy látványos peremfelhőt…talán majd legközelebb! 🙂

Kettő nappal ezelőtt lassú mozgású, rengeteg csapadékot produkáló konvektív rendszer cammogott nyugati irányból kelet, északkelet felé. A rendszerbe ágyazott zivatarok többfelé okoztak villámárvizeket, többfelé hullott egy havi mennyiséget meghaladó csapadék.

Gyöngyös térségébe valamikor fél kilenc környékén ért el a rendszer, mi itt kísértük figyelemmel a történéseket. Az M3-as autópálya keleti kihajtójától nem messze egy földúton vertünk tábort, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt nyugati irányba. A rendszerben található villámok jellemzően a felhőzetben megbújva, vagy a csapadéksáv takarásában villogtak, hosszú ideig be kellett érnünk azok gyengécske fényeivel.

Ezek a fények azért időnként a sötétben nem látott huncutságokat is megvilágítottak:

Néha azért feltűnt pár lecsapó villám is a távolban, de a legtöbb szinte mindig rejtve maradt a szemünk elől.

Egy fél óra elteltével a rendszer még mindig az orrunk előtt dekkolt, olyan érzésünk volt mintha egy helyben állna ez az egész. Egyik pillanatban aztán a villámok száma csökkent, majd a folyamatosan rendszer felé fújó szél is elcsendesedett. Olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra elszakadt volna egy moziban látott film szalagja, irreális másodpercek következtek. Csendben bambultunk előre a sötétségbe és vártuk, hogy történjen már végre valami. Hirtelen hatalmas fény világította be a tájat, és egy vadászpuskához hasonló hang törte meg az idilli hangulatot. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtünk ez a CG villám elég közel csapott le hozzánk.

A fényképező masina nagy szerencsékre megörökítette a lecsapót amely nem választott túl cikkcakkos útvonalat magának:

A képre kicsit ránagyítva jól látható, hogy egy utat szegélyező facsoport környékén ért földet a villám de nem egyértelmű, hogy fába csapott-e bele.

A látványos pillanatot követően az eső cseperegni kezdett, rövid idő múlva hatalmas felhőszakadás vette kezdetét. Valami az súgta, hogy a mai naptól már megkaptuk mindazt amire vágytunk, ezért szépen lassan hazafelé indultunk. A Mátra irányából szinte folyamatos villámtevékenység jelezte, hogy a Gyöngyös térségében kialakult cella még nagyobb gőzzel halad északkeleti irányba. A radaron valóban szépen festett, nagy erővel haladt át az Bükk térségében…

A mögöttünk álló vasárnap igen aktív zivatartevékenység volt az ország legnagyobb területén. A napközben kialakuló multicellás rendszereket jég, viharos szél és felhőszakadás követte. Az országban többfelé potyogtak dió méretű jégszemek, a rendszert megelőző kifutószelek többfelé fákat csavartak ki.

A délutáni órákban egy erőteljes rendszer érkezett Gyöngyös térségébe, ahol hatalmas felhőszakadást zúdított a városra. A Mátra fölé érve újabb cellák törtek a magasba, friss ropogós zivatarok születtek.

Pár perc elteltével elengedték a csapadékot is pár látványos lecsapóvillám kíséretében.

Ezen rendszer északi irányba folytatta útját, a hátoldalán néha látványos felhőket épített, sokszor jégsáv is megfigyelhető volt.

A zivatarokat követően nyugalomba került a légkör, de az éjszakai órákban egy újabb rendszer épült ki a Duna vonalában. Ez a rendszer eszméletlen villámtevékenységet produkált, pár villámfotót mi is készítettünk Jobbágyi térségéből.

Egy óra elteltével már jóval közelebb volt hozzánk, csodaszép lecsapóvillámok járták táncukat.