3. kép
A tornádó belsejében
Csak kevesen jártak bent a forgószél örvényében, hogy túl is élték volna, a Kansas állambeli Bill Keller azonban megérte, hogy elbeszélhesse az 1928 júniusában felette áthaladó felhő jelenségét: "Üvöltő, surrogó hang jött közvetlenül a tornádó végéből, és amikor felnéztem, legnagyobb megdöbbenésemre egyenesen a tornádó szívébe láttam…Az egyik oldalról a másikra keresztülcikázó villámok folyamatos villódzása ragyogó fénnyel világította be…A hatalmas örvény karimája körül folyamatosan apró kicsiny tornádók szakadtak le, s kígyóztak a tölcsér körül…"
A nagy sebességű szél okozta heves pusztítások mellett a tölcsérben ráadásul igen alacsony légnyomás uralkodik.- amely nagyjából a tengerszint, és az 1500 m magasság közötti légnyomáskülönbségnek felel meg - emiatt rendkívüli szívóhatás érvényesül. Bill Keller arról szóló beszámolóját pedig, hogy a forgószélen belül további forgószelek vannak, a legfrissebb kutatások is alátámasztják. A tornádó örvény
belsejét Josh Wurman, az Oklahomai egyetem professzora meglehetősen nem várt formájúnak találta. Az első Doppler-radaros képeken négyszögletesnek tűnt, az azt követő elemzés azonban kiderítette, hogy a fő örvény körül további örvények egész rendszere forog, csapágygolyók gyűrűjéhez hasonlatosan, s ezek mozgását sikerült a kutatónak 8 percen keresztül mérnie. Ezek a kisebb szívótölcsérek elképesztő szélsebességet érnek el, amint 200 kilométeres óránkénti sebességgel pörögnek egy olyan forgószél körül, amely már maga is hasonló sebességgel forog. A többörvényes tornádók okozta károk a legsúlyosabbak.
Tornádóriadó
Manapság a különböző technikák hatalmas tárházát használják a tornádók mozgásának vizsgálatára és előrejelzésére, hiszen a világ leggazdagabb országa, az Egyesült Államok éppen az az ország is egyben, ahol több tornádóról tesznek jelentést, mint a világon bárhol. Az a tornádó, amely Oklahoma Cityn 1999. május 3-án söpört keresztül, ezer épületet döntött romba, több milliárd dollárra rúgó kárt okozott, és 50 kilométer hosszú, fél kilométer széles csapást vágott. Oklahoma állama területén tornádó következtében aznap negyven ember vesztette életét. A tudódok a tornádó erejét skálán mérik, amelyet megalkotójáról, Theodore Fujitáról, a Chicagói Egyetem meteorológusáról F-skálának neveznek, s amelynek fokozatai F0-tól F6-ig terjednek. Fujita minden fokozatot jellemző elnevezéssel látott el: az F0 "enyhe", aztán következik a "mérsékelt", a "jelentős", a "súlyos", a "pusztító", végezetül pedig a "hihetetlen erejű" F6-os. Az oklahomai forgószél "ritka F5-ös" volt, amely a jellemzéssel ellátott fokozatok közül a legszélsőségesebb, és a tornádók egész "rajának" volt része, amelyek között volt F6-os is - ezt Fujita eredetileg a "felfoghatatlan erejű" besorolással jelölte -, amelynek oszlopában a légsebességet 500 kilométer/óra felettinek számították. A számításokon túl egyebet nemigen lehet elvárni, hiszen nincs az a műszer, amely megbízhatóan állni tudná az örvénylést, azaz a forgószél tölcsérét, hiszen bármit - és mindent - elsöpör ami útjába kerül, felemeli és viszi tovább a törmeléket, ameddig bírja, aztán felfelé, le - vagy oldalirányba kiköpi magából. Az 1974-es "szuperkitörés" idején az időjárás-előrejelző szolgálatok csupán zöld pacákat láttak radarernyőiken, ami szinte semmi megbízható információval nem szolgált számukra, s a tornádóriadó leadásával meg kellett várniuk az első vizuális észlelést. Ma már részleteiben meg tudják figyelni a zivatar kifejlődését, és teljes bizonyossággal adhatják le a figyelmeztetéseket még azelőtt, hogy maga a forgószél elkezdene kialakulni.
Ez az elképesztő előrehaladás elsősorban a Doppler-radarnak nevezett technológia kifejlesztéséből ered. A hagyományos radar képes a felhőkből hulló esőcseppekről visszaverődő jeleket észlelni, így a meteorológusok megtanulhatták beazonosítani a csapadék sokatmondó mintázatait a zivatarfelhő belsejében, amelyek a tornádó esetleges alakulását jelezhetik. Ezek közül talán a legismertebb a vihar közepéből kinyúló jellegzetes horog alakzat. A forgószél mindig ott alakul ki, ahol a horog található. Gyakran azonban úgy alakul ki forgószél, hogy nincs "horog-alakzatú visszaverődés", más alkalmakkor, pedig a horog csak azután mutatkozik, amikor a tornádó már elérte a földet. A Doppler-radar ezzel szemben ennél többre is képes: valójában ugyanarról az eszközről van szó, amelyet a rendőrség használ a sebességtúllépő autósok bemérésére, s képes vele mérni azt a sebességet, mellyel az eső készülék felé vagy attól távolodva halad. Mivel a kifejlődőben, levő tornádóban az esőt a szél mozgása körbe hordja, ezzel a technikával az örvény ereje pontosan megmérhető. A teljes kép kialakításához kettő - a viharra eltérő szögből néző - radarberendezés szükséges, és manapság a tudományos viharvadászok az Oklahomai Egyetem csoportjának vezetésével DOW-nek (az angol "kerekeken gördülő Doppler" kifejezés rövidítéséből) nevezett egységeket visznek magukkal az általuk vizsgált tornádók nyomon követésére és megfigyelésére. A tornádótudomány az utóbbi harminc év során jelentős utat járt be. A Doppler-radar csupán egyetlen eljárás azok között, amelyeket a figyelemre méltó viharjelenségek megértése érdekében alkalmaznak. Léteznek emellett olyan vizsgálati megközelítések, amelyek a tornádóból kisugárzó szeizmikus rezgéseken alapulnak, sőt a tornádóknak olyan akusztikus kézjegye, hangja van, amely a hallható tartomány alá esik ugyan, berendezésekkel azonban akár 200 kilométeres távolságból is ki lehet mutatni.
Felhasznált irodalom: John Lynch; Az időjárás / bbc Alexandra 2002
Tornádók Európában
A forgószelektől és a víztölcsérektől eltekintve Európában ritkán alakulnak ki nagyobb légörvények. Németországban elsősorban a Rajna menti síkság éghajlata kedvez az efféle forgószelek kialakulásának. Burgundia felől meleg nedves levegő érkezik, és a Rajna völgyének homokos talaja erősen fölmelegszik a napsütéstől. Ezért itt öt-tíz évente föl kell készülni egy-egy tornádó kialakulására. Forgószélgyanús időjárási helyzet azonban évente többször is előfordul. Tornádók azonban lényegében egész Európában előfordulhatnak. Pl:1997. július 20-án egy széltölcsér a Velencétől 40 km-re északkeletre fekvő fürdőhelyen, Bibioné-ban n 50 embert megsebesített, fákat csavart ki gyökerestül, és húsz autót is megrongált.
Felhasznált irodalom :Günter D. Roth; Meteorológiáról mindenkinek / magyar könyvklub
