Ma délután, a Mátra legmagasabb pontjain nulla fok közelébe csökkent a hőmérséklet. Kb. 850 m feletti magasságban az esőt havaseső, majd hó váltotta fel, az őszi táj téli ruhát öltött. A viszonylag korán érkezett télbe egy rövidke sétát tettünk Galyatetőn, érdekes érzések közepette tapostuk a vizes, ropó hangon csilingelő hófehér takarót.

Bámulatos dolgokat produkált az erőteljes magassági áramlat augusztus első napján. Hirtelen magasba törő zivatarfelhők gyorsvonat sebességével támadtak északkelet felé, zivatarlánc, és több szupercella is kialakult az országban. A legszebb felvételek a Balaton térségében készültek, néhol légzuhatagot, vagy nagyobb méretű jeget is produkáltak.

Az első erőteljesebb zivatar a délelőtti órákban érte el térségünket, amely igen érdekes, több szintű peremfelhővel kebelezte be a Cserhát vonulatait.

A következő látványos találkozásra délután került sor. Ezen cella érkezését egy magasabb pontról szerettük volna megfigyelni, de az idő rövidsége miatt alig maradt időnk a társaságára. Ez a zivatar ugyanis pillanatok alatt hatalmasra hízott és olyan sebességre kapcsolt, hogy alig volt időnk elhagyni a földút sártengerré változott csapdáját. Nagy szerencsék volt, mivel az út lefelé haladt, ellenkező esetben nem biztos, hogy ki tudtunk volna evickélni a tőlünk kb. egy kilométerre fekvő aszfaltozott útra.

A zivatar felhőszakadás, viharos szél, illetve lecsapóvillámok kíséretében robogott át felettünk , de amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan el is távolodott a Mátra irányába. A hátoldali feláramlás ekkor bámulatosan festett….hatalmas felhőtorony követte a zivatar magját, amely szemmel látható örvénylő mozgást végzett. Csodaszép pillanat volt ez amit a hirtelen kitisztuló levegő erőteljes kontrasztja tovább fokozott.

Pár nem panoráma fotó a legjobb pillanatokról:

A nyár számunkra nem telhet el balatoni nyaralás nélkül, idén sem volt ez másképp. Titkon mindig abban reménykedünk, hogy a vízparton töltött időszakban zivatart, esetleg hevesebb dolgokat is látunk majd. A mögöttünk álló években sajnos csak igen kevés ilyen nappal ajándékozott meg szeretett tavunk, de valami pici dologgal mindig szolgált még az időjárás.

17-én, szombaton, az esti órákban egy kisebb rendszer érkezett déli irányból a Balaton térségébe.

Ebben az időszakban egy hevesen tiltakozó trágyagilisztát próbáltam feltűzni a feeder bothoz tartozó zsinór végén himbálódzó horogra. Nagy szerencsénkre igen éhesek voltak a balatoni keszegek, így érdemes volt a parton üldögélni, és mint utólag kiderült, nem csak a halak miatt…

A gilisztával vívott heves harcok közepette lettem figyelmes arra, hogy valami peremfelhőhöz hasonlító dolog rajzolódik ki mögöttem, ezért a legkisebb viharmániást a fényképező gépért küldtem. A szél egyre erősebben fújt, a felhők csak igen lassan sodródtak a Balaton irányába. Ez volt a szerencsénk, hiszen bőven volt időnk a rendszer megfigyelésére, és a fotók elkészítésére is.

A rendszer keltette szél miatt csak igen halkan lehetett hallani a kisüléseket követő mennydörgéseket. A hadigépezet szépen lassan felénk araszolt, eszméletlen látványos pillanatok következtek.

Több panoráma képet is készítettünk a rendszerről, úgy gondolom ezen felvételek jobban vissza tudják adni az ott látottakat.

A legszebb pillanatban már több szinten is változatos felhőkavalkád mutatkozott, tátott szájjal néztük ezt a varázslatos örvénylést…

Annyira tetszett amit láttunk, hogy folyamatos felvételeket késztettünk a jövevényről, egy galériában megmutatjuk a nem panoráma fotók legjobbjait is, bár nagyon nehéz válogatni a rengeteg felvétel közül.

Lassacskán cseperegni kezdett, fedezékbe húzódtunk. Mivel a szálláshelyről nem sokat láttunk volna, kint maradtunk a kikötő mellett, az autónktól pár lépésnyire. Innen is kattintottunk még párat, majd felhőszakadás kezdődött. Jég itt nem hullott, a víz viszont patakokban hömpölygött mindenfelé.