A mögöttünk álló hétvégét családommal, Fonyódon töltöttük. Titkon reménykedtem abban, hogy a három ott töltött éjszaka egyikén lesz módom egy kis villámfotózáshoz, nagy szerencsémre így történt.

Valamikor hajnali fél kettő magasságában felébredtem, egy belső hang mintha kizökkentett volna mély álmomból.Az ablak felé tekintettem, szinte abban a pillanatban egy távoli villámlás fényének tükröződését vettem észre a szemközti épület ablakán. Gyorsan magamra kaptam a nedves úszónacimat, papucsba bújtam, és kába fejjel de határozott léptekkel a háztól kb. 50m-re lévő víz felé vettem az irányt. Mivel a víz szintje igencsak megcsappant az elmúlt hónapokban, a bokáig érő vízben kb. 100m-t besétálltam a tóba, majd egy kiálló iszapszigetere állítottam fel az állványt.

Ekkor már egyre jobban fújt a szél DNY felől, és viszonylag intenzív villámtevékenység kísérte az érkező cellát. Mire mindent beállítottam teljesen magamahoz tértem, ekkor tudtam igazán átélni, élvezni ezt a szerencsés pillanatot. A meleg víz érintése, a távoli villámfények, a horizont fényei, és az egyre erősödő meleg szél egyvelege….sosem éltem még át ehhez hasonlót.

A zivatar aztán egyre közelebb ért, de a legtöbb villám végig takarásban maradt, alig sikerült egy-egy kósza lecsapót elcsípni belőlük.

A szél ezután egyre erősebb, majd viharosabb fokozatra kapcsolt, elég félelmetes pillanatok következtek. A hullámoktól nem kellett tartanom, mert a víz igen sekély volt körülöttem, de a szél ereje pár perc múlva kizavart a Balatonból…az utolsó képet ekkor készítettem a nem túl látványos peremfelhőjéről.

Ezt követően a partról próbálkoztam a fotózással, de hatalmas feladatnak bizonyult a viharos szélben, ráadásul egyre több esőcsepp is érkezett a szelek szárnyán.Ekkor sikerült az egyetlen viszonylag közeli lecsapóvillámot elcsípnem,

mert ezt követően a cella folyamatosan veszített erejéből. Az északi part fölé érve hátoldala már gyakorlatilag csak felhővillámokat produkált,

ezért helyet kellett váltanom, hogy jobban rálássak a cella hátsó felére. Ekkor már csak igen ritkán produkált látványos kisüléseket, ezek viszont nagyon jól néztek ki.

Csodálatos volt ez az egész, nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem! 🙂