Tegnap, már a délelőtti órákban erőteljes gomolyfelhőképződés indult térségünkben. Ezekből már a 11-12 óra közötti időszakban zivatarok pattantak ki a hegyvidékek felett.
A késő esti órákban egy dél felől erkező cellához még látványos peremfelhő is társult, de villámok ekkor már nem igazán voltak, így csak a maradék gyenge fényre támaszkodva tudtam pár képet készíteni róla.
Sajnos a tegnap éjszakai heves eseményekről mondjuk úgy, igencsak lemaradtam. Bár tudtam, hogy egy erőteljes zivatar tart felénk mégis az álmosság győzött, elaludtam. Mire felébredtem már nem sok dologra volt lehetőség mivel látni lehetett a villámok erőteljes játékát, csak nagyon kevés felvételt sikerült készíteni erről a bámulatos celláról.
A szépséges peremfelhővel érkező zivatart Jobbágyi határából sikerült megörökítenem,
de rövid idő múlva már az autóba kellett pattannom, innen készült az érkezését megelőző utolsó felvétel. A kifutószél ereje hatalmas volt, az autót úgy mozgotta az erős áramlás mint egy könnyű játékszert, félelmetes érzés volt.
Szerettem volna továbbmenni egy picikét, hogy a hátoldalát díszítő villámokból elcsípjek párat, de egy útra dőlt fa miatt erről le kellett mondanom, így hazafelé indultam.
Otthonról azért még sikerült pár felhővillámot készítenem, de a cella amilyen gyorsan ideért, olyan gyorsan tovább is állt.
Az Anyatermészet szinte mindig tud valami olyan pillanattot produkálni ami annyira lenyűgöz, mintha sosem láttunk volna még viharokat. Aki a természetet járja tudja, hogy a természet szépségei kifogyhatatlanok, nincs két egyfoma semmiből, és végtelen lehetőségekkel találkozhatunk bármerre is járunk ezen a bolygón. A tegnap este kiépülő zivarról semmit sem szeretnék mondani, annak festői szépsége és páratlan hangulata ott van a képekben.
A déli óráktól többfelé alakult ki eső, zápor, zivatar, helyenként jégeső is előfordult. A hőmérséklet csúcsértéke általában 20 és 25 fok között változott, de keleten, északkeleten helyenként 26, 28 fokot is mértek. A lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 27 mm között változott.
A szombati napot követően újra útnak indultunk. Egy viharvadász mindig ilyen hétvégéről álmodik, szinte futószalagon érkeztek hozzánk a zivatarok. A tegnapi naptól eltérően egy picikét később, valamikor fél öt magasságában alakult ki az első cella tőlünk délnyugati irányba.
A minket körülvevő horizont egyre csodálatosabban festett, szinte minden irányba magasba törő Cb-k, látványos csúcsok, üllő és csapadéksáv jelent meg szinte minden irányba.
Mivel egyre inkább bezáródott felettünk a felhőzet és zápor záport követett, Hatvan városa felé vettük az irányt. A 21-es úton haladva többször is megálltunk, mindig láttunk valami érdekeset amiért érdemes volt időzni. A következő képen az általunk hátrahagyott cella csapadékát láthatjátok, jól döntöttünk, hogy eljöttünk onnan.
Eközben Hatvan irányába egy jóval markánsabb, heves zivatar jegyeit hordozó cella alakult, brutális látvány tárult elénk.
Ekkor még nem igazán voltunk olyan pozícióban, hogy ezt a látványos peremfelhőt megörökítsük, ezért próbáltunk jobb helyet találni. Egy picike darabját azért még elcsíptük, jól mutatott.
Egy picikét odébb autóztunk, ekkora igen érdekes mintázatú, különböző szinteket rajzoló felhőzet fogadott melynek alján forgó mozgás volt megfigyelhető.
Ez a csodaszép látvány azonban nem tartott sokáig, egy tíz perc leforgása után semmivé lett. Ezt követően további cellák is fejlődtek de ezek már nem tudtak ilyen látványos pillanatokat produkálni.
Délelőtt csak északon és keleten fordult elő helyenként eső, zápor, majd a déli óráktól egyre több helyen alakultak ki újabb záporok, zivatarok. A hőmérséklet csúcsértéke általában 19 és 24 fok között alakult, a keleti határ mentén 25, 26 fok is előfordult. A lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 30 mm között változott, de Budapest egyes részein és környékén 30-37, Hajóson 38, sőt Dunaújvárosban 43 mm-t mértek.
A kora délutáni órákban erőteljes gomolyfelhőképződés kezdődött térségünkben.
A Cserhát irányából egy igen erőteljes, felhőszakadást produkáló cella vonaglott felénk melynek érkezését a földig nyúló, vészjóslóan örvénylő felhőzet övezett.
Egyik pillanatról a másikra dermesztő csend ült a tájra. A mennydörgés hangjai is teljesen megszűntek, szinte megfagyott a levegő. Erre a helyzetre valóban igaz volt a „vihar előtti csend” kifejezés. Ha nem láttuk volna az égboltot, talán nem is gondoltuk volna, hogy hamarosan leszakad az ég. Aztán valami távoli, egyre hangosabban zúgó sistergés ütötte meg fülünket, közeledett az életet adó eső. Az örvénylő, akkor már határozottabb peremfelhő a fejünk fölé siklott, jobb oldalán tölcsér szerű képződmény járta táncát nagy örömünkre.
Szépen lassan kirajzolódott a távolban hulló csapadéksáv is, egyre több lecsapóvillám díszítette érkezését.
A csapadék szép lassan fölénk helyeződött, nekünk pedig indulnunk kellett, mára végeztünk… 🙂
