A látványokban bővelkedő tavasz tovább folytatódik. Tegnap, a délutáni órákban egy bámulatos peremfelhőt építő zivatarral futottunk össze Ludányhalászi szomszédságában. A cella északi irányból érkezett hozzánk melyet egy füves domb tetején ücsörögve, hatalmas extázis közepette vártunk.

Egyre közelebb került hozzánk, a lecsapó villámokat kísérő mennydörgések egyre hangosabbak lettek.

Mielőtt nagy léptekkel megindultunk lefelé az autónk irányába, pár meseszép felvételt még készítettünk a tavaszi meglepetés jövevényről. Ez az április minden várakozást felülmúlt, és még nincs vége.

Távozását egy csodaszép dupla szivárvány koronázta meg, ennél szebb befejezést nem is kívánhattunk volna magunknak. 🙂

Egy igen érdekes nap volt a tegnapi…gyakorlatilag egyetlen modellfutás sem várt zivatart az ország területére, csak a Tátra térségére volt egy minimális emelt labilitás előre jelezve. A délutáni órákban meg is jelent egy magasra törő zivatarfelhő a Tátra csúcsai felett, de ez igen messze volt tőlünk.

A zivatar folyamatosan aktív állapotban volt, saját magát tartotta életben. A hatalmasra dagadt üllője csak szépen lassan araszolt dél felé, egy óra elteltével már Salgótarján fölé kúszott.

A cella eszméletlen lassan, de egyre közelebb került hozzánk. Egy picike bizodalmunk sem volt abban, hogy ez a magányos farkas életben tud majd maradni és eléri térségünket, de valami láthatatlan erő folyamatos életet pumpált belé.

Besötétedett, barátunk pedig tovább vonaglott dél felé, már a kertek alatt mutogatta fényeit. Több mint négy óra elteltével aztán Kisterenye határában végre megejtettük a találkát, sosem gondoltuk volna, hogy ez bekövetkezik…

A viharokat imádó emberek egyik legszebb pillanata, amikor az év első tavaszi zivatara felől meghallja a természet egyik legcsodálatosabb hangját, a mennydörgést . Nagy örömünkre ez az élmény idén igen hamar megadatott, hiszen tegnap délután egy igen látványos, jégsávval, majd szivárvánnyal díszített cella alakult ki a Mátra nyugati oldalán.