Címke: zivatar

Látványosan indult a zivatarszezon

Tegnap már a délelőtti órákban gomolyfelhők emelkedtek a magasba melyekből eleinte inkább záporok, a délutáni órákban pedig egyre többfelé zivatarok is kipattantak. Ezekből a cellákból a kiadós zápor mellett apró szemű jég is szép mennyiségben hullott, az általunk megfigyelt zivatar még peremfelhőt is produkált Hatvan térségében.

A Mátra térségébe valamikor délután három óra környékén érkezett ez a záporokból álló csoport amely viszonylag meleg, 16 fokos levegővel találkozott ebben a régióban. Ennek hatására szemmel látható keletkezés kezdődött, egyre sötétebb felhőalapok örvénylettek előttünk.

Bámulatos örvénylés

Nem sokat időzhettünk ezen a helyen mivel hatalmas cseppek kezdtek minket ostromolni. Autóba pattantunk és próbáltunk a fejlődésben lévő cella elé kerülni. Hatvan városa előtt parkoltunk le a 21-es út mellett ahol már egy egészen más látvány fogadott…

Az érkezés pillanatában
Tíz perccel később

A cella jobb oldala folyamatosan örvénylett, porszívó módjára szívta magába a viszonylag meleg levegőt, a tőlünk balra eső oldalon pedig peremfelhő épült.

A cella jobb oldala
Mintha csak nyár lenne..

Eközben a rendszer keleti oldalán egy még erőteljesebb cella alakult a radaron ezért Gyöngyös felé vettük az irányt. Hatvan és Csány között autózva hirtelen megszűnt a csapadékhullás, ekkor pillantottuk meg a másik cella látványos peremfelhőjét..

Ez már valami! 🙂

Ezen az igen jó kilátással bíró helyen le is parkoltunk, itt vártuk meg az érkező zivatart. Néha igen erőteljes lecsapóvillámok jelentkeztek, egyik hatalmas villanással csapot bele egy nem túl távoli trafóházba, félelmetes volt. A következő panoráma fotókon a cella érkezését láthatjátok…

Eközben a rendszer déli felén újabb cellák alakultak, de őket már csak hátulról fotóztuk le.

Remek kezdés, várjuk a holnapi folytatást! Time-lapse felvételek természetesen ezen a vadászaton is készültek, az év végi videóban majd láthatjátok a legjobb pillanatokat! 🙂

Döglődő szupercella és egy azt követő görgőfelhős zivatar

A délelőtti órákban szupercellás zivatarok alakultak ki az ország nyugati részében melyek hatalmas sebeséggel robogtak keleti-északkeleti irányba. Útjuk során hatalmas károkat okoztak a Balaton-Budapest vonal tágabb környezetében, Soponya községére is lecsapot egy gyorsan robogó heves zivatar.

Az előrejelzések alapján nem sok esély látszott arra, hogy az őrülten forgó cellák elérjék a mi térségünket, a szélnyírást jelző paraméterek Budapest térségétől már nem támogatták a szupercellák életben maradását. Valahol a Nagykökényes és Hatvan közötti úton haladtunk, amikor a távolban igen érdekes forma rajzolódott ki a felhők sűrűjében. Kiszálltunk az autóból, és igen vicces pillanatok következtek. Hirtelen azt sem tudtuk merre nézünk, és azt az égen magasba törő valamit egy hegynek néztük, úgy gondoltunk, hogy a Mátra egyik darabja lehet. Aztán hamar beláttuk, hogy annak a valaminek semmi köze sincs az Északi-középhegység vonulatához mivel déli irányba van tőlünk. 🙂 Ez a valami egyre tisztábban mutatta meg huncut vonalait, majd hirtelen egy izgatott kérdés érkezett felém Laci barátomtól: Ez az lenne amire gondolok?

Ekkor jöttünk rá mit is látunk valójában…az érkező cella ekkor még aktív brutális mezociklonja éptett egy virtuális hegyet a távolban, köpni-nyelni nem tudtunk izgalmunkban.

Brutális fenevadnak festett, eszméletlen felhőzetet épített

Autóba pattantunk és Hatvan irányába vettük az irányt amely mindösszesen 15 percnyi autózásra volt tőlünk. Nagy balszerencsénkre ez a robosztus felhőzet megtorpanni látszott, és egyre dinamikátlanabb arcát mutatta. Hatvanból kiérve végre sikerült egy jó kilátással bíró helyet találnunk, ekkor már a teljes kipukkanás szélére sodródott főhősünk.

A nap további részében sem állt le a zivatartevékenység, újabb látványos cellák keltek életre térségünkben az igen erőteljes emelt labilitás következtében. Az igen érdekes mintázatú felhők árnyékában erőteljes lecsapóvillámok járták táncukat

A Cserhát vonulatait elérve hófehér görgőfelhőt is az útjának indított a zivatar, látványos percek következtek.

A cella egyre közelebb került hozzánk, az utolsó percekben készítettünk még pár fotót a látványos felhőzetéről.

Szupercellák kábulatában, az ipolytarnóci szörnyeteg

A 2007-es év igen szélsőséges, konvektív eseményekben rendkívül gazdag év volt. Igen sok, a heves kategóriát elérő zivatar és az azokból összeállt rendszer tarkította a legforróbb hónapokat, nem gondoltuk volna, hogy az idei nyár is sok meglepetést tartogat majd számunkra.

A keleti országrészre heves események kialakulását támogatták a meteorológiai modellfutások. Szinte minden paraméter a szupercellák kialakulását jelezte, éreztük, hogy nagy dolgok történhetnek ezen a napon.

A délutáni órákban egyre több zivatar jelent meg az aktuális radarképen melyek közül az egyik viszonylag közel, az északi határ közelében érkezett térségünkbe. Úgy döntöttünk, hogy ezt a jövevényt vesszük célba ezért Ludányhalászi irányába indultunk. Szécsényt elhagyva csodaszép látvány tárult elénk, egy bámulatos szupercella mezociklonja okozott felejthetetlen pillanatot csapatunknak. Ekkor még viszonylag távol volt tőlünk a kicsike, de már így is bámulatosan festett.

Érkezik, szuper helyen vagyunk

A cella brutális örvénylő mozgást produkált. Egyik pillanatról a másikra egy látványos farokfelhőt indított útjára, klasszikus jegyeket hordozva hasított át előttünk.

Eszméletlen jó helyen voltunk, szinte az orrunk előtt haladt át a szupercella feláramlása. Az Ipoly völgyébe érve új erőre kapott, egyre lejjebb kúszott a forgó felhőalap.

A Ludányhalászi és Nógrádszakál közötti út völgye felé érve érte el a legszebb, búgócsigához hasonlító formáját az őrülten tekergő mezociklon. Ekkor az erőteljes szívóerő által életre keltett pára szinte a föld felszínéről kebelezte be a meleg levegőt, bámulatosan festett.

Búgócsiga

A cella hatalmas sebeséggel robogott tovább kelet felé, mi pedig a nyomába szegődtünk. Litke települését elhagyva Ipolytarnóc irányába folytattuk utunkat, de az egyik pillanatban hatalmas koppanás rázott fel minket az extázis állapotából. Fékezés, megállás, járó motor és teljes csend.. Az ablakot letekertük és akkor vettük észre, hogy hatalmas jégdarabok hevernek mindenfelé.

Hatalmas jégdarabok mindenfelé..

Minden egyezkedés nélkül rükvercbe kapcsoltunk, és nagy sebességgel hátrafelé indultunk. Szerencsére egy teljesen egyenes szakaszon voltunk, így sikerült pár száz méterrel hátrébb kerülni, több jégdarab szerencsére nem landolt rajtunk…megnyugodtunk.

Pár perc elteltével folytattuk utunkat, és nagy megdöbbenésünkre brutális méretű jégdarabokat találtunk mindenfelé. Némelyik mérete közel 5 centiméter volt, mintha a tornádó folyosó közepébe csöppentünk volna.

Litkére érve a döbbenet tovább fokozódott. A hatalmas méretű jegek kegyetlen pusztítást végeztek mindenfelé, tetőcserepek törtek darabokra, horpadt karosszériájú autók álltak az út szélén. A növényzet néhol teljesen legyalulva, szőnyegként terült el a földön, némelyik kisebb fán alig maradt pár levél.

Ám ezzel még nem ért véget a napunk, Salgótarján felé vettük utunkat ahol egy újabb fenevadat sikerült lencsevégre kapnunk. Erre a zivatarra már csak igen kevés időnk volt, az utolsó pillanatban sikerült egy-két felvételt készíteni róla. Érkezését látványos peremfelhő előzte meg, a feláramlásban brutális erők dolgozhattak, első pillantásra egy tornádóhoz hasonlító képződményt is láthattunk. Eszméletlen mennyiségű lecsapóvillám és viharos kifutószél jelezte a zivatar erejét.

A cella amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a hegyek mögött. Eszméletlen időszak volt ez, bármerre néztünk félelmetes felhők, szűnni nem akaró dürgések jelezték, hogy nincs még vége a napnak. Dél felé indultunk de nem kellett sokat autózni ahhoz, hogy egy újabb látványos cellával találkozzunk.

Nem semmi látvány ez sem

Az autóból kipattunk és élveztük a következő szupercella lélegzetelállító látványát, miközben a forgó feláramlás érdekes, vízszintes irányú tubát indított útjára. Az erőteljes rotálás szemmel is jó kivehető volt, egyik bámulatból a másikba estünk.

A cella egyre több csapadékot indított útjára melyet eszméletlen masszív, állandóan változó felhőalap követett, olykor erőteljesebb forgó mozgást is produkálva.

Egy újabb szupercella csapadéksávja

Tovább folytattuk utunkat dél felé miközben a zivatarok egyre szolidabb arcukat mutatták. A térségben kialakult szupercellák porszívó módjára szürcsölték fel a párás meleg levegőt, a hatalmasra nőtt üllők nem engedtek több napfényt a talajra, idejük lassan a végéhez közeledett. A naplementét megelőzően aztán változott a helyzet, az heves zivatarok keltette izgalmakat kellemesebb pillanatok követték.

A sötétben még meg-meg villant egy-két rövid életű Cb a Mátra irányából, méltó befejezése volt ennek az őrült napnak.

Hogy mi történt velünk a mai napon? Egyszerűen nem tudjuk szavakba önteni…Ilyen rövid idő alatt ennyi brutális dolgot látni, hát több mint elképesztő! Hogy lehet-e ezt még valaha überelni nem tudjuk, de lehet nem is kell, hogy megtörténjen.

Ezek a zivatarok egy egészen új világ érkezését jeleznék? Milyen változásokat idéz majd elő az erőteljesen változó klímánk? Erre most még biztosan nincs meg a válasz, minden esetre intő jelként kell kezelni a hirtelen bekövetkező változásokat…

Elcsíptünk egy Mini szupercellát…

Kezdetben csak északon, majd egyre többfelé alakult ki zápor, zivatar, néhol felhőszakadás, jégeső is előfordult. Zivatarok idején átmenetileg viharossá fokozódott a szél. A délutáni óráktól északnyugat felől csökkeni kezdett a felhőzet. A hőmérséklet csúcsértéke 27 és 33 fok között változott. A ma reggelig lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 20 mm között alakult, de Zalaegerszegről 24, Kapuvárról 29 mm-t jelentettek.

Valamikor a késő délelőtti órákban egy igen aktív cella érte el az északi határvidéket. A zivatar viszonylag nagy sebességgel haladt nyugat-kelet irányba, ezért igen minimális volt annak az esélye, hogy elkapjuk a grabancát. Nagyjából harminc kilométerre voltunk a kicsikétől, ezért hiper sebességre kapcsolva száguldottunk a Cserháton átvezető úton északi irányba.

Mikor az utolsó kanyart is magunk mögött hagytuk csodálatos kép fogadott minket. A cella feláramlása igen látványosan festett, pont időben érkeztünk.

Csodaszép, nem jöttünk hiába… 🙂

A hátoldali feláramlás ekkor szemmel látható forgást végzett melyből néha egy-egy erőteljes lecsapóvillám indult útjára. Ez a fenomenális pillanat kb. öt percig tartott, igen gyorsan szétesett az előttünk kavargó felhőcsoda. Ebben a pár percben azért készült róla egy-két felvétel, ezeket láthatjátok a következő válogatásban.

A cella útvonalát letört ágak jelezték, alaposan megtépázta a környék növényvilágát.

Távoli üllő

Egy távolban kialakult zivatar hatalmasra hízott üllője világított este a keleti horizonton. Amint besötétedett csodaszép villogás szemtanúi voltunk melyet egy tücsökciripeléstől hangos rét és egy búzatábla társaságában élveztük.

Most csak csodáljuk, nagy szerencséjére nem vadásszuk le ezt a gyönyörűséget.. 🙂

Ezek a nyugodt, enyhe, távoli villámlással fűszerezett esték hihetetlen energiával tudják feltölteni az embert. A viharvadászatokkal járó izgalom ilyenkor nincs velünk, helyette pihengetés, sztorizgatás és finom szendvics kerül az előtérbe…

Kicsit közelebb hozzuk magunkhoz, mintha vele lennénk..