A felhőszakadással kísért záporok/zivatarok uralma tovább folytatódik. A kora esti órákban egy újabb lassan mozgó zivatar alakult ki a Mátra déli oldalán, újabb nagy mennyiségű eső hullott le Szurdokpüspöki térségében. Pár panoráma fotón időrendi sorrendben láthatjátok, hogyan változott a zivatar arculata kb. fél óra leforgása alatt.
Eközben egy, a Mátrától keletre magasba törő Cumulonimbus üllőjét, és az előtte fejlődő gomolyokat világította meg a lemenő nap sugara.
Kedd délután, egy összeáramlásnak köszönhetően újabb magasba törő gomolyfelhők tűntek fel az égen, melyekből lassan mozgó záporok, zivatarok, néhol felhőszakadás is kialakult, egyes területeken 30mm-t meghaladó csapadék hullott.
Pár fotót mi is készítettünk környéken garázdálkodó zivatarokról, ezeket láthatjátok a következő pár felvételen.
Kedd délután először lassan mozgó zivatarok, majd egy ezekből összeállt zivatarrendszer érte el az országunkat. A kiadós záporokkal kísért tömbök néhol 30 mm-t meghaladó csapadékot, nagyobb mennyiségű jeget is hagytak maguk után.
Nagyobb vadászatra tegnap egyéb elfoglaltság miatt nem igazán tudtunk időt szakítani, de a késő délutáni, kora esti órákban sikerült egy, a Cserhát felett kiépülő cellát lencsevégre kapnunk. Ez a tömb egyébként nem túl erős állapotban érte el térségünket, de a hegyvidék felhajtóerejének köszönhetően pont az orrunk előtt hízott hatalmasra. Amikor az első kép készült róla, még sok látvánnyal kecsegtetett, de láthatóan egyre erősödött, főleg a déli oldala.
A rendszer percről percre közelebb kúszott hozzánk és egyre erősebb lett, melyet a déli oldalán kiépülő peremfelhő is jelzett.
A legszebb pillanatában igen takarosan festett, ekkor már gyenge zápor öntözte fejünket. A time-lapse felvételt készítő masinát egy kemping asztallal próbáltam „árnyékban” tartani, marha hülyén néztünk ki a rét közepén. 🙂
Ez a nevetségesnek tűnő rögtönzött védelem azért csak meghozta gyümölcsét, két kisebb villámot is sikerült elcsípni a háromlábú herkentyűnek.
Nem egy szokványos október végi napot tudhatunk magunk mögött. Ebben a hónapban (főleg az utolsó napokban) már igen ritkaságszámba megy a zivatarok megjelenése, most azonban a szokatlanul enyhe (20 fok feletti) hőmérsékletnek is köszönhetően nyárias időjárás alakult ki az ország középső, és nyugati részében. A legmelegebb településeken 25 fok feletti, nyári napnak megfelelő maximumokat is mért az Országos Meteorológiai Szolgálat, ezek az értékek magasan az átlag felett tetőztek.
Már a kora délutáni órákban látni lehetett, hogy nem egy megszokott őszi nap jelei láthatók ez égbolton, izgatottan vártuk a folytatást.
A folyamatosan növekvő gomolyfelhőkből egyre több zivatar jelent meg a horizonton, ágyúlövéshez hasonló mély robbanások jelezték az aktív cellák jelenlétét.
Az egyik cella még peremfelhő építésére is időt szakított, nem semmi látvány volt ez ebben az időszakban.
A viszonylag lassan mozgó zivatarokat felhőszakadás és jég is kísérte, nyári pillanatokat meghazudtoló pillanatokat élhettünk át.
A naplementét megelőzően aztán újabb csodás képet festett fölénk a mellettünk elhaladó cella, apró aranysárga mammatus felhők jelentek meg a zivatar üllőjében.
Fenomenális érzés volt ez így október legvégén, hatalmas energiával töltött el minket a mai zivatarok és azok kísérőjelenségeinek látványa! Csak így tovább! Nagyon reméljük, hogy a tél is hamarosan tiszteletét teszi a hegyvidéki területeken, hó és hózáporok is tarkítják majd az ősz hátralévő napjait..
Délelőtt csak északon és keleten fordult elő helyenként eső, zápor, majd a déli óráktól egyre több helyen alakultak ki újabb záporok, zivatarok. A hőmérséklet csúcsértéke általában 19 és 24 fok között alakult, a keleti határ mentén 25, 26 fok is előfordult. A lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 30 mm között változott, de Budapest egyes részein és környékén 30-37, Hajóson 38, sőt Dunaújvárosban 43 mm-t mértek.
A kora délutáni órákban erőteljes gomolyfelhőképződés kezdődött térségünkben.
A Cserhát irányából egy igen erőteljes, felhőszakadást produkáló cella vonaglott felénk melynek érkezését a földig nyúló, vészjóslóan örvénylő felhőzet övezett.
Egyik pillanatról a másikra dermesztő csend ült a tájra. A mennydörgés hangjai is teljesen megszűntek, szinte megfagyott a levegő. Erre a helyzetre valóban igaz volt a „vihar előtti csend” kifejezés. Ha nem láttuk volna az égboltot, talán nem is gondoltuk volna, hogy hamarosan leszakad az ég. Aztán valami távoli, egyre hangosabban zúgó sistergés ütötte meg fülünket, közeledett az életet adó eső. Az örvénylő, akkor már határozottabb peremfelhő a fejünk fölé siklott, jobb oldalán tölcsér szerű képződmény járta táncát nagy örömünkre.
Szépen lassan kirajzolódott a távolban hulló csapadéksáv is, egyre több lecsapóvillám díszítette érkezését.
A csapadék szép lassan fölénk helyeződött, nekünk pedig indulnunk kellett, mára végeztünk… 🙂
