Hiába vártuk a várva várt csapadékot, az éjszaka átvonuló hidegfront sem esőt, sem igazi felfrissülést nem hozott térségünkbe. Június végén járunk, de idén még nem volt olyan konvektív esemény a közelünkben, amelyről érdemi fotót tudtunk volna készíteni. De ettől sokkal megdöbbentőbb, hogy a pásztói mérőben összesen 2,5mm csapadék landolt ebben a hónapban, hát nem vitte eddig túlzásba…
Ez az éjszaka átvonuló száraz hidegfront leginkább arra volt jó, hogy a távoli fények játéka egy picikét megdobogtassa szívünket, bár a viharos széllel érkező homok illetve száraz fű maradványok nem éppen támogatták a „meghitt” pillanatot. 🙂
Itt a tavasz, beindult a légkör. Tegnap az ország északi felében, felhőszakadást produkáló zivatarok alkotta rendszer haladt nyugat-kelet irányba.
A kezdetek
Ezekből a cellákból rövid idő alatt nagy mennyiségű eső hullott a tájra, az ország egyes részein villámárvíz is kialakult. A következő képek a szlovák-magyar határ térségében készültek, a rendszer valahol a Cserhát vonulatai felett préselte éppen ki magából az életet adő csapadékvizet.
Bár az első, számunkra legszebb élményt adó zivatarrendszer igazából már éjfél előtt feltűnt a horizonton, a földöntúli pillanatokat leginkább hétfő hajnalban éltük meg. Ez a folyamatosan világító, stroboszkóp fényét idéző szörnyeteg látható villámokkal ugyan nem kecsegtetett, a látvány és az élmény azonban minden várakozást felülmúlt.
Mivel nem akartuk a szupercellát kísérő elemek támadásának kitenni magunkat, a kelet felé robogó tömb déli oldalára autóztunk. A folyamatos villogások közepette érkező heves zivatarról készült első képen már jól látható volt, hogy igazi csodával lesz dolgunk.
A cella egyre közelebb került. A folyamatos villámtevékenység szinte állandó fénnyel világította meg ezt a szépséget, a hosszan exponált képeken ezért igen elmosódott hatást keltett bámulatos felhőzete. Ettől függetlenül a látvány és élmény tekintetében felejthetetlen perceket éltünk át, de beszéljenek helyette a képek:
A következő diasoron a fejünk fölé kúszó peremfelhő legjobb pillanatait mutatjuk meg, lenyűgöző élmény volt.
A folyamatosan termelődő endorfinok extázist előidéző hatása alatt egy kis „keménykedésre” is volt időnk, megmutattuk a természet erőinek, hogy mi nem futamodunk meg, szeretettel és tisztelettel fogadjuk az Ő teremtményeit. 🙂
Végezetül a szokásos panoráma, amin jól látható a peremfelhő bámulatos struktúrája.
Egy szépséges panoráma
Bár a szupercella hátoldalát csak rövid ideig láthattuk, ettől függetlenül félelmetes felhők rajzolódtak ki a folyamatos villámfényben.
A legnagyobb pusztítást Bátonyterenye településén okozta a vihar, ahol fákat csavart ki, autókat tört össze, tetőket vitt le a hatalmas erejű kifutószél. Nagyobb, 2cm-t meghaladó jégméretről is kaptunk információkat, de erről sajnos képeket nem tudunk mutatni.
A képek forrása: idokep.hu
A következő látványosságra nem kellett túl sokat várni, ugyanis a reggeli órákban egy újabb rendszer érte el térségünket, amely ismét egy nagyon egyedi peremfelhőt épített maga köré. Hamarosan folytatjuk….
Inkább látványos, de semmiképp sem heves zivatar érte el tegnap délután térségünket. A hozzánk déli irányból érkező cella Hatvan környékén még igencsak pirosas színben pompázott az aktuális radarképen, a Cserhát térségébe érve sajnos sokat veszített erejéből, a magasban futó szelek már nem repítették tovább viszonylag hosszú útján.
Itt volt talán a legszebb, még villámokat is sűrűbben eregetett
A Cserhát fölé kúszva még egy gyengécske peremmel is bepróbálkozott,
Pofás
a fejünk fölött szétterülő üllőjében néha mammák is keletkeztek.
