Egy nyugati irányból érkező gyenge zápor érkezett hozzánk tegnap délután. A csapadékhullás igen kicsi területre korlátozódott, és igen rövid ideig tartott. Mivel viszonylag látványos “lábakat” lógatott ez a fickó, úgy gondoltuk egy pár képet megosztunk veletek érkezéséről.
Látványos záporok alakultak ki szombaton az ország nagy területén. Az Északi-középhegységben, de leginkább a Cserhát vonulatai felett sikerült pár csodaszép csapadéksávot eregető tömböt lencsevégre kapnunk, melyeket egy rövidke kirándulás alkalmával csodálhattunk meg.
Az első felvételt 12:10 környékén készítettük, ekkor pillantottuk meg, tőlünk déli irányba (valahol Hatvan térségében), az első gyenge záport.
A domb tetejére érve aztán (csodás panoráma kíséretében) újabb két aktív tömböt pillantottunk meg a Cserhát felett, szívmelengető időszak vette kezdetét. A tavaszi virágokkal díszített, bámulatos panorámával felruházott réten letáboroztunk, innen figyeltük az északkeleti irányból érkező záporok folyamatos alakulását.
A záport adó tömbök szinte futószalagon készültek a hegyvidéki területek felett.
Miközben a fűben heverészve élveztük a csodaszép kilátást, tőlünk északra erőteljesebb keletkezés kezdődött, egyre intenzívebb csapadékhullás indult. A bal oldalon látott zápor apró szemű jéggel szórta meg Hollókő települését, erről telefonon kaptunk információt Ricsi barátunktól.
Miközben a tőlünk északra elhelyezkedő záporokkal voltunk elfoglalva, a fejünk felett is korom fekete felhőalapok alakultak, pár perc elteltével gyenge záporeső kezdődött. Az utolsó time-lapse sorozatot megszakítva elindultunk, kb. 15 perc múlva, az autónk közelébe érve készítettük a következő fotót. Talán ebben a pillanatban volt a legaktívabb barátunk, csodás felhőalapot épített maga előtt.
Ezt követően autóba pattantunk, és a Hollókő felett áthaladó, erőteljesebb záport vettük célba, mivel igen látványosan festett már a távolból is. Kb. tíz percre volt szükségünk, hogy megfelelő helyről tudjunk képet készíteni róla, ekkora azonban már sokat veszített szépségéből, bár így sem okozott csalódást.
Végezetül egy kisebb galéria, melyben a fenti beszámolóból kimaradt, de további látványos képeket láthattok.
A mögöttünk álló napokban végre megérkezett a várva várt csapadék, három nap leforgása alatt 30 mm-t meghaladó csapadékösszegnek örülhettünk itt, a Mátra nyugati oldalán fekvő Pásztó városában.
A mediterrán ciklonból lehulló esőt követően megkezdődött a hátoldali hideg levegő beáramlása, a folyékony halmazállapotú csapadékot egyre több helyen havaseső, hó váltotta fel, vasárnap reggelre a tél és tavasz együttese csodálatos színekbe öltöztette a környék magasabban fekvő területeit. Tőlünk keltre, a Mátra hóval borított csúcsai bukkantak elő az alacsony szintű felhőzetből,
nyugati oldalunkon a Cserhát dicsekedett a szebbnél szebb látványoságokkal.
Nehéz volt dönteni, hogy melyik oldalon tegyünk egy rövidke sétát, az idő rövidsége miatt az utóbbi mellett tettük le a voksunkat.
Mielőtt az erdősebb területre értünk volna, a csécsei elágazóval szembeni kis beugró részen készítettünk pár felvételt, csodás látvány volt a hóval fedett Cserhát,
majd az innen kb. egy kilométerre fekvő, Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Pogányvári kőfejtó területén sétáltunk egyet.
Itt bámulatos téli időben töltöttünk el egy fél órát, csodaszép látvány volt a tavasz és tél együttese, a lábunk alatt hangosan ropogó hó hangjához harsány madárdal párosult.
A reggeli kirándulásunk alatt sok-sok fotót készítettünk, ezek közül láthattok párat a következő galériában.
Hazafelé menet készítettünk pár újabb képet a Mátra havas lejtőiről is, órákig tudtuk volna bámulni a folyamatosan változó táj szépségeit.
Délelőtt csak északon és keleten fordult elő helyenként eső, zápor, majd a déli óráktól egyre több helyen alakultak ki újabb záporok, zivatarok. A hőmérséklet csúcsértéke általában 19 és 24 fok között alakult, a keleti határ mentén 25, 26 fok is előfordult. A lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 30 mm között változott, de Budapest egyes részein és környékén 30-37, Hajóson 38, sőt Dunaújvárosban 43 mm-t mértek.
A kora délutáni órákban erőteljes gomolyfelhőképződés kezdődött térségünkben.
A Cserhát irányából egy igen erőteljes, felhőszakadást produkáló cella vonaglott felénk melynek érkezését a földig nyúló, vészjóslóan örvénylő felhőzet övezett.
Egyik pillanatról a másikra dermesztő csend ült a tájra. A mennydörgés hangjai is teljesen megszűntek, szinte megfagyott a levegő. Erre a helyzetre valóban igaz volt a “vihar előtti csend” kifejezés. Ha nem láttuk volna az égboltot, talán nem is gondoltuk volna, hogy hamarosan leszakad az ég. Aztán valami távoli, egyre hangosabban zúgó sistergés ütötte meg fülünket, közeledett az életet adó eső. Az örvénylő, akkor már határozottabb peremfelhő a fejünk fölé siklott, jobb oldalán tölcsér szerű képződmény járta táncát nagy örömünkre.
Szépen lassan kirajzolódott a távolban hulló csapadéksáv is, egyre több lecsapóvillám díszítette érkezését.
A csapadék szép lassan fölénk helyeződött, nekünk pedig indulnunk kellett, mára végeztünk… 🙂
