Best off kategória bejegyzései

Egy naposzlop tündöklése

A hét további részében is folytatódik a ködös, nyirkos, hidegpárna uralta időjárás. Az előttünk álló napokban ismét a rétegfelhőké lesz a főszerep, hidegpárna zárja majd el szemünk elől a magasabb szinteken úszó felhők látványát és a nap aranysárga sugarait. Vasárnap délután ugyan voltak még olyan területek ahol egy rövid időre előbukkant a nap, de estére szinte mindenhol zárt paplan borult az alacsonyabb tájak fölé.

A hét utolsó napján rövidke kirándulásra indultunk a Mátra csúcsai közé, ahol csodaszép napsütés fogadott. Az enyhén megtépázott rétegfelhőzet felett 6 fokig emelkedett a hőmérséklet, melyhez furcsa mód hangos madárdal is párosult.

Nagyon jó érzés a felhők felett, tiszta levegőben sétálni

Galyatetőt elhagyva Kékestető felé vettük az irányt. Rengeteg autó volt mindenfelé, sosem látott tömeg lepte el a Mátra térséget. Mátraháza és Kékestető között kénytelenek voltunk megállni, egy általunk sokat látogatott hegygerincen sétáltunk egyet a tavaszias időjárásban. A távolban jól kivehetők voltak a Magas-Tátra hóval borított csúcsai, irigykedve néztük az elérhetetlennek tűnő téli tájat.

Távoli tél

A nap egyre lejjebb ereszkedett, a nyugati horizonton látványos formák jelentek meg a rétegfelhő sűrűjében. A horizont legtetején még csodaszép kék színeket láthattunk, miközben egy sötét felhősáv alatt már sárga színek jelezték a közelgő naplementét…festői látvány volt ez.

Színek kavalkádja

Ettől a perctől kezdve szinte minden pillanatban más oldalát mutatta a naplementében úszó felhők kavalkádja. Leírni nehéz lenne ezen pillanatok sokszínűségét, beszéljenek erről inkább a következő válogatásban szereplő fotók:

Az igazi csoda azonban ezután következett. A horizont alá bukó nap egy csodaszép naposzlopot emelt a magasba, amely igen sokáig mutogatta magát a rétegfelhő felett. A magasban sodródó cirrocumulus felhők szépen lassan parázsló ruhát húztak magukra, fantasztikus naplemente részeseivé váltunk. Ezt a folyamatot pár egymás után következő kép segítségével tudjuk a legjobban megmutatni nektek:

A felejthetetlen pillanatokról time-lapse felvétel is készült, az év végi videóban ezt is láthatjátok majd.

Egy szupercella árnyékában (2008.04.19.)

“Egy nyíregyházi autószalon melletti őrbódét a benne lévő őrrel együtt kapott fel a hétvégi vihar – számolt be a TV2 híradója. Az őrnek nem esett baja. “

Ha szupercellás zivatarokkal szeretnénk találkozni az év folyamán szinte biztos, hogy nem a tavaszi hónapokat javasolná nekünk egy tapasztalt meteorológus. A szupercellás zivatarok leginkább a nyári hónapokban fordulnak elő, bár a klímaváltozásnak köszönhetően megjelenésük már egyre szélsőségesebb skálán figyelhető meg.

Ezen a tavaszi napon is igazán rendkívüli eseménynek számított a heves zivatarok megjelenése. Az ESTOFEX előrejelzése is szívdobogtató volt, kíváncsian vártuk mi valósul majd meg a szélsőséges előrejelzésekből.

A délelőtt folyamán egy nagy kiterjedésű csapadékrendszer haladt át az országon amely többfelé okozott jelentős mennyiségű esőt. A csapadék elvonultát követően a nap kisütött és a nagyon fülledt levegőben 21 fokra emelkedett a hőmérséklet.

Ez az időjárási helyzet igen nagy reményeket tápált a folytatást követően, nagy izgalommal vártuk a következő órákat. Valamikor a kora délutáni órákban a nyugati országrészben zivatartevékenység kezdődött. Ezen cellák ébredését a pásztói lakásunkban lévő asztali számítógép aktuális radarképén kísértük figyelemmel, mivel ekkor még nem állt rendelkezésünkre okostelefon vagy mobilinternet. Amikor az egyik zivatarcella a Dunakanyar térségébe ért autóba pattantunk, és egy Jobbágyi térségébe található földútra hajtottunk. Nyugati irányból egyre több felhő érkezett térségünkbe, a távolban egy huncut felhőalap bukkant elő. Ahogy közeledett hozzánk egyre biztosabban láttuk, hogy egy forgó mozgást végző mezociklon érkezik a “B” vágányon, mi erre vagány üzemmódba váltottunk! 🙂

Bekerítettük a fenevadat! 🙂

Ettől a pillanattól fogva gyorsan peregtek az események. Autóba ültünk és próbáltunk közelebb férkőzni az érkező szupercellához. Hatalmas izgalmak közepette olyan közel kerültünk hozzá, hogy szó szerint a hátoldali feláramlás alatt találtuk magunkat. Kiszálltunk az autóból és földöntúli pillanatok következtek. A fejünk felett szűnni nem akaró morajlás volt hallható, a kisülések ott folyamatosan történtek felhővillámok formájában. A kamerát és fényképezőgépet állványra helyeztük, és próbáltunk mindent rögzíteni ami körülöttünk zajlott. Eközben mindketten valami furcsa érzést vettünk észre testünkön…a levegő olyan mértékben töltött volt elektromosággal, hogy szó szerint állt a szőr a karunkon. 🙂 Leírhatatlan volt az az egész pillanat, ahogy a folyamatos morgás közepette valahogy mégis félelmetes csend uralkodott, szél szinte nem is fújt, a felhők pedig valami őrületes forgást produkáltak felettünk.

Szépen kirajzolódott a farokfelhő, méregzöld színek díszítettek mindenfelé..

Rengeteg képet és videót is készítettünk ezekben a percekben, a legjobbakat láthatjátok a következő válogatásban:

A cella feláramlása szépen lassan a nyugati oldalra helyeződött át, hatalmas csapadék és jégsáv jelent meg a távolban.

Édes kábulatunkból halk koppanások ráztak vissza a valóságba, mivel a fejünk felett örvénylő felhők méregzöld tekervényeiből jégdarabok kezdtek potyogni ránk. Autóba pattantunk és megtisztelve ezt a csodálatos vihart egy picikét odébb autóztunk, nem akartuk sem az autót sem magunkat kitenni a nagyobb jégdarabok támadásának. Nem telt el sok idő és a cella átvonult Pásztó városán, ahol változó mennyiségű és méretű jeget hagyott maga után.

A legnagyobb jégdarabok a 3 centimétert is elérték.

A cella elvonult, a keleti országrészben további heves zivatarok alakultak ki. Eszméletlen élmény volt ez így áprilisban, nem gondoltuk volna, hogy már tavasszal találkozhatunk egy ilyen zivatarral. Ezen a napon egyébként videóanyagot is készítettünk amelyből egy kisebb filmet is összevágtunk:

Így festett a cella az aktuális radarképen:

Napijelentés

Időjárásunk ezen a napon:

Szombaton a gyakran erősen megnövekvő felhőzet mellett, északon csak 1-3, délen 5-7 órát sütött a nap. Többször és többfelé volt eső, zápor, zivatar, helyenként jégeső is előfordult. Zivatarfelhők környezetében a szél viharossá fokozódott. A hőmérséklet csúcsértéke általában 17 és 22 fok között alakult, északkeleten hűvösebb volt, ott csak 13, 16 fokot mértek. Éjszaka a zivatarok mindenütt megszűntek és hajnalra többnyire 2 és 8 fok közé hűlt le a levegő. A ma reggelig lehullott csapadék mennyisége az ország nagy részén csapadéknyom és 8 mm között változott, északon, északkeleten 11-17 mm hullott. Délelőtt országszerte sütött a nap. A hőmérséklet 11 órára 13 és 20 fok közé emelkedett.

Szezonzáró nedves légzuhatag (2019.08.25.)

Augusztus utolsó napjaiban egy látványos jelenségnek lehettünk szemtanúi. A délutáni órákban magasra törő gomolyfelhők jelentek meg a Mátra északnyugati oldalán, melyek komótosan sodródtak a Cserhát vonulatai felé. A Zagyva-folyó völgye fölé érve csapadéksáv jelent meg felhők alatt, majd pár perc elteltével zivatartevékenység vette kezdetét.

A kialakult cella panoráma fotója

A cella egyre intenzívebb csapadékhullást produkált, miközben a távoli szántóföldek felett sárga színű porfelhő jelezte az egyre erőteljesebben süllyedő hideg légtömegek munkáját.

Ezt követően két hullámban alakult ki microburst jelenség. Az első légzuhatag kevesebb csapapadék kíséretében jelentkezett, ekkor még a fenti képen látott zivatar hátoldalán fejlődő congestus nem engedte útjára felhalmozott csapadékát. A tájra zoomolva jól kivehető volt az oldal irányba (a kép bal oldala felé) száguldó esősávok látványos tánca.

Csapadékot oldal irányba szállító légzuhatag

A második hullám már látványosabb pillanatot eredményezett, mivel a mini multicellás rendszer hátoldalán kialakuló zivatar is záporozni kezdett. Látványos felhőszakadás vette kezdetét miközben újabb légzuhatag zúdult a tájra.

Csapadék kebelezi be a Cserhát vonulatait

Az erejét vesztette rendszer északnyugat felé folytatta útját miközben a szlovák határ közelében is hasonló, viharos szeleket produkáló cellák születtek . Sámsonháza és Kisbárkány térségében többfelé találkoztunk letört gallyakkal, kidőlt fatörzsekkel, és a felhőszakadásból összegyűlt nagy mennyiségű csapadékvízzel.

A jelenségről time-lapse felvétel is készült amely a 2019-es összefoglaló videóba lesz majd látható.

Egy hajnali villámshow kábulatában (2019.08.23.)

Egyik “kedvenc nyári élményeim” közé tartozik az a hajnal, amikor egy közeli lecsapó villámot kísérő mennydörgés vibráló moraja felébresztett álmomból. Kipattantam az ágyból majd próbáltam eldönteni, hogy álmodom-e vagy ez a valóság? Ezen pillanat “legszebb” része ahogyan kómás állapotban, sötétben, egy szál gatyában kirontok a házunk valamelyik fedezéket nyújtó szegletébe, majd pár perc elteltével jön a felismerés… talán az ellentétes oldalon kellene a villámokat keresni, rossz helyen vagyok…

Átvánszorgok, miközben az érkező cella hideg kifutószelének hűtőhatása már érződik a takaró által felmelegített bőröm minden négyzetcentiméterén. Pár hideg esőcsepp is társul a keverékhez ami még inkább rádöbbent arra, hogy érdemes lett volna ruhát is húzni a hirtelen jött villámfotózáshoz. A következő pillanatban egy vakító villanással felruházott cikcakk és az azt kísérő dübörgő robbanás feledteti velem a kellemetlen mellékhatásokat, élvezni kezdem a látványt. Alig telik el egy perc és a nyugat felől érkező természet szülte ébresztőóra a fejem fölé kúszik, szakadni kezd az eső. A szél is egyre erősebben fúj, csupasz lábamon patakokban folyik a víz, papucsom cuppogó hangokat hallat. Gyors léptekkel a ház másik oldalára csoszogok, és a tető által védett aprócska területen felállítom a háromlábút. Nem kell sokat várnom, egy csodaszép lecsapó villám mutatja meg magát a keleti oldalon.

Az első fotó

Kisülés kisülést követ és nappali világosság kíséri a látványos égi játékot.

Több csodaszép lecsapó is kíséri a zivatart

A szél szép lassan elcsendesedik, az eső is eláll, a parádé azonban tovább folytatódik. A lábam teljesen áthűlt, kicsit remegek, is de nem igazán érdekel. A természet páratlan csodája teljesen megbabonáz, kizárom a negatív hatásokat, extázisba esek.

Lassan pirkadni kezd, fázom, de a villámok tovább cikáznak. A színek megváltoznak, a villámok új köntösbe bújnak. Már csak ritkán látni kisülést, egyre inkább vágyom a szoba melegére.

Nem bírom tovább…álmos vagyok, nyűgös vagyok, szomjas vagyok, fázom, le akarok feküdni. A lecsapó villámokat már nem nagyon látni, ezért eldöntöm, hogy megvárom az utolsót. Egyre világosodik, és az utolsó kisülés árnyékában elbúcsúzunk egymástól.

Az utolsó villám

Az állványt gyors mozdulatokkal összezárom, kihűlt csupasz testemet a bejárati ajtó felé vonszolom. Az ajtón belépve megcsap a szoba melege, nagyon jó esik. Végre lefekszem, de aludni már nem igazán tudok. A szemem becsukva még mindig a villámfényeket látom és a takaró melege kíséretében jól eső érzéssel gondolok vissza a mögöttem álló fél órára…

Következő bejegyzésünkben egy reggeli órákban kipattanó cella kontrasztos felhőzetét láthatjátok.