Csapatunkkal történt 2022-ben kategória bejegyzései

A 2022-es év legjobb pillanatai time-lapse videóban

Sokat gondolkodtam azon, hogy a tavalyi évben összeszedett kevéske anyagból érdemes-e egy összefoglaló videót készíteni. Nem elég, hogy egy szélsőségesen száraz időjárás kísérte végig a múlt évet, és a térségünket az átlagtól is kevesebb heves zivatar érte el, de a megemelkedett üzemanyagárak miatt is többször maradtunk a seggünkön, döntenünk kellett megéri-e a hobbit előtérbe helyezni a mindennapi kiadásokkal szemben. Természetesen számunkra nem a hobbi, hanem a család az első, így sok olyan heves eseményekkel kísért napról kellett lemondanunk, amely tőlünk jóval távolabbi régióban történt.

Ettől függetlenül sikerült pár time-lapse anyagot összehozni így arra a megállapodásra jutottam, hogy mégis elkészítem a kisfilmet. A zenének, és a pár másodpercbe tömörített videóknak köszönhetően egész pörgős valami lett a végeredmény, fogadjátok sok szeretettel. Tartsatok velünk 2023-ban is, csak remélni merjük, hogy a „nem látható háttérhatalom, vagy a disznófejű nagyurak” nem rukkolnak elő valami új ötlettel, és nem lehetetlenítik el még jobban a mindennapi életünket…

Sikeres, egészségben és kirándulásokban gazdag, de televízió és média mentes folytatást kívánok nektek! Nézzetek fel minél többet az égre, érezzétek a tavaszi szél simogatását, hallgassátok a madarak csilingelő énekét, menjetek ki minél többet a természetbe. Ha egy frissítő zápor kopogására lesztek figyelmesek, vegyétek le a cipőt, zoknit, de minél több ruhát, váljatok eggyé az esővel, érezzétek a benne érkező energiát. Egy reggeli, mezítlábas séta a harmatos fűben szintén pozitív rezgésekkel táplálja a testet, szellemet. Csak akkor tudsz felszabadulni, akkor tudsz megszabadulni a depressziótól, stressztől, ha visszatérsz oda ami a valódi otthonod, az anyatermészet. Nincs ember, aki ne érezné jó magát egy erdőben, egy virágos réten, egy lassan csordogáló patak partján. Ébredj, irány a természet, változtass és térj végre haza, mert az otthonodnak is hatalmas szüksége van most rád…

Lőrincz Norbert

Őszi, ködös kirándulás a Bél-kő szikláin (2022.10.29.)

Egy csodálatos helyre kirándultunk október utolsó napjaiban. A Bükk-fennsíkot körülölelő sziklasor páratlan látvánnyal fogadja az oda látogatókat, lenyűgöző, kicsit földöntúli táj tárul az ember szeme elé.

Szürke, ködös időjárásban vágtunk neki az útnak, az előrejelzések azonban adtak némi reményt, hogy a Bükk térségében akár rövid időre a nap is előbújjon. A kirándulás első szakaszát csodaszép, őszi színekben pompázó bükkös, és sziklás talajon kapaszkodó tölgyerdő tette igen látványossá.

A tető közelébe érve a köd egyre inkább fogságba ejtette a környéket, volt olyan pillanat amikor azt sem tudtuk merre tovább.

Hihetetlen, de az előrejelzések által várt, 13 óra környékére prognosztizált napsütés lehetősége szinte percre pontosan bekövetkezett, és egyik pillanatról a másikra a pár méteres látótávolságot valami bámulatos látvány váltotta.

Szinte percre pontosan, ahogyan a modellfutások előrejelezték

Ezt követően a köd az alacsonyabb területekre szorult vissza, csodaszép kilátás tárult a szemünk elé.

Az igazán izgalmas percek a kilátó tetejére érve kezdődtek, ekkorra ugyanis a köd újra támadásba lendült, és mint a tengervíz hömpölygött egyik oldalról a másik irányába…lenyűgöző volt.

Egy őszi zivatar kopogtatott be hozzánk (2022.09.11.)

Bár gyengécske, de mégis hatalmas kincset szállító zivatar érte el a Cserhát keleti felét tegnap délután. A kincs továbbra is esőre értendő, hiszen minden cseppjére hatalmas szükség van, rengeteg mennyiséget kell még pótolnia a természet erőinek.

A gyenge villámtevékenységet produkáló cella valamikor délután 17 óra magasságában öntözte meg a térség földjeit, de ez a mennyiség csak igen kis térségre korlátozódott.

Érkezik, alakul, kifakad

A Cserhát egy picikét rá tudott segíteni a keletkezésre így valamivel nagyobb területen, és még látványosabb arculattal folytatta az éltmentő öntözést, az egyre pofásabban festő zivatar.

Egész csini lett
Sötét felhőlalapok

A zivatar előoldalán ahol az új gomolyok keletkeztek, egy rövid ideig táncoló szivárvány is megjelent. A csapadék amilyen gyorsan érkezett olyan gyorsan tovább is vonult, 1.8 mm esőt hagyva a csapadékmérőben. Nem túl sok, de ennek is nagyon örültem..

Egy gyengécske szivárvány

Hajnali kábulat (2022.09.09.)

Valamikor hajnali két óra környékén halk morajlásra ébredtem. Az ablak felé fordultam, mert nem igazán tudtam mi történik körülöttem. Már-már visszatértem a hirtelen megszakadt álmom következő fejezetéhez, amikor vakító fény adta tudtomra, zivatar van a közelben. Szédült, kábult állapotban az este ledobott ruháimat kerestem a sötétben, miközben újabb vakító fény világította be a sötét szobát. Hatalmas kapkodások közepette a kijárati ajtó közelébe vonszoltam magam, majd a fotó masina, és az állvány felkutatása vette kezdetét, nem volt egyszerű procedúra..

Mire a házunktól kb. kettőszáz méterre fekvő dombocska tetejére értem, az agyam már legalább harminc százalékon dolgozott, kezdtem felfogni mi is történik valójában. 🙂 Ami kicsit nyugtalanító volt, hogy a mögöttem álló öt percben egyetlen kisülés sem kábított el fényével, csak a szél egyre erősödő hangja jelezte, hogy valami ólálkodik a közelben. Az állványt szolid káromkodások közepette lábaira erőltettem, a fényképet megörökítő kézi készüléket sosem látott szerencsétlenkedés kíséretében rögzítettem a háromlábú tetejére. A masinát végre bekapcsoltam, vakító fénye kínai ábrázatot kölcsönzött az ágyban összegyűrődött, ráncoktól töredezett arcomnak. Dél felé céloztam, és izgatottan vártam a történéseket. Az egyik pillanatban vakító fény világított be mindent, egy viszonylag közeli lecsapó villám csiklandozta meg Mátra oldalát. Ennek fénye annyira erős volt, hogy a fényképezőgép rossz beállítása miatt igencsak kiégette a képet, nem sokat láttam a szokásos cikkcakkokból.

Ez bizony kiégett

Egy picikét szűkítettem az aktuális rekesznyíláson, és vártam. Pár perc elteltével egy újabb villanás vakított el, az előző lecsapótól jobbra egy hasonszőrű példány mutatta meg kicsiny kis darabját.

Ő már jobban látható

Ezt követően aztán hirtelen csend lett, perceken keresztül semmi sem történt. Se fény, se csapadék, semmi. A kezdeti izgalmak is kialvó fénybe kerültek szívemben, a félbeszakított álom homályos képei jutottak eszembe. Kb. tíz percre volt szükség ahhoz, hogy győzedelmeskedjen a másik énem akarata, célba vettem az otthon melegében rám váró puha takaró menedékét. Alig tettem be a lábam az ajtón, újabb villámfény érkezett a Mátra felől, de hangja már jóval messzebbről hallatszott. Az ablakunk alatt lévő kanapéra ültem, egy ideig még figyeltem az egyre messzebb lévő, de egyre aktívabb zivatar játékát. Ekkor egy kérdés fogalmazódott meg bennem…nem kellene egy picikét közelebb férkőzni a villámokhoz, és autóba ülni? Rövid, de velős választ küldött frissen boot-olt agyam…NEM! 🙂 Határozott lendülettel az ágy mélyére süllyedtem, hagytam az egészet a francba, hajnali kalandom ezzel véget is ért… 🙂

Norbi

Záporos, zivataros délután (2022.09.06.)

Záporok, gyenge zivatarok alakultak ki térségünkbe tegnap délután. Az első cellácska fél kettő környékén halad át Bátonyterenye térsége felett, aktívabb pillanatában egy-két villámot is útnak indított magából.

A nap első gyenge zivatara

A következő „hullámra” fél öt magasságában került sor, ekkor egy kisebb, konvektív gócokból álló csapadéktömb tűnt fel az aktuális radarképen. Ezek közül a fickók közül is kiragattunk pár pillanatot, az első fotó Jobbágy térségében,

Újabb csapadéktömb

a másik a Cserhát keleti felén áthaladó záporról készült, amelyet egy gyengécske szivárvány is követett.

Egy eljegesedett zápor üllője, és pár kósza gomolyfelhő még a naplementét megelőzően is díszítette a kora őszi égboltot.