Címke: hidegpárna

Őszi, ködös kirándulás a Bél-kő szikláin (2022.10.29.)

Egy csodálatos helyre kirándultunk október utolsó napjaiban. A Bükk-fennsíkot körülölelő sziklasor páratlan látvánnyal fogadja az oda látogatókat, lenyűgöző, kicsit földöntúli táj tárul az ember szeme elé.

Szürke, ködös időjárásban vágtunk neki az útnak, az előrejelzések azonban adtak némi reményt, hogy a Bükk térségében akár rövid időre a nap is előbújjon. A kirándulás első szakaszát csodaszép, őszi színekben pompázó bükkös, és sziklás talajon kapaszkodó tölgyerdő tette igen látványossá.

A tető közelébe érve a köd egyre inkább fogságba ejtette a környéket, volt olyan pillanat amikor azt sem tudtuk merre tovább.

Hihetetlen, de az előrejelzések által várt, 13 óra környékére prognosztizált napsütés lehetősége szinte percre pontosan bekövetkezett, és egyik pillanatról a másikra a pár méteres látótávolságot valami bámulatos látvány váltotta.

Szinte percre pontosan, ahogyan a modellfutások előrejelezték

Ezt követően a köd az alacsonyabb területekre szorult vissza, csodaszép kilátás tárult a szemünk elé.

Az igazán izgalmas percek a kilátó tetejére érve kezdődtek, ekkorra ugyanis a köd újra támadásba lendült, és mint a tengervíz hömpölygött egyik oldalról a másik irányába…lenyűgöző volt.

Egy naposzlop tündöklése

A hét további részében is folytatódik a ködös, nyirkos, hidegpárna uralta időjárás. Az előttünk álló napokban ismét a rétegfelhőké lesz a főszerep, hidegpárna zárja majd el szemünk elől a magasabb szinteken úszó felhők látványát és a nap aranysárga sugarait. Vasárnap délután ugyan voltak még olyan területek ahol egy rövid időre előbukkant a nap, de estére szinte mindenhol zárt paplan borult az alacsonyabb tájak fölé.

A hét utolsó napján rövidke kirándulásra indultunk a Mátra csúcsai közé, ahol csodaszép napsütés fogadott. Az enyhén megtépázott rétegfelhőzet felett 6 fokig emelkedett a hőmérséklet, melyhez furcsa mód hangos madárdal is párosult.

Nagyon jó érzés a felhők felett, tiszta levegőben sétálni

Galyatetőt elhagyva Kékestető felé vettük az irányt. Rengeteg autó volt mindenfelé, sosem látott tömeg lepte el a Mátra térséget. Mátraháza és Kékestető között kénytelenek voltunk megállni, egy általunk sokat látogatott hegygerincen sétáltunk egyet a tavaszias időjárásban. A távolban jól kivehetők voltak a Magas-Tátra hóval borított csúcsai, irigykedve néztük az elérhetetlennek tűnő téli tájat.

Távoli tél

A nap egyre lejjebb ereszkedett, a nyugati horizonton látványos formák jelentek meg a rétegfelhő sűrűjében. A horizont legtetején még csodaszép kék színeket láthattunk, miközben egy sötét felhősáv alatt már sárga színek jelezték a közelgő naplementét…festői látvány volt ez.

Színek kavalkádja

Ettől a perctől kezdve szinte minden pillanatban más oldalát mutatta a naplementében úszó felhők kavalkádja. Leírni nehéz lenne ezen pillanatok sokszínűségét, beszéljenek erről inkább a következő válogatásban szereplő fotók:

Az igazi csoda azonban ezután következett. A horizont alá bukó nap egy csodaszép naposzlopot emelt a magasba, amely igen sokáig mutogatta magát a rétegfelhő felett. A magasban sodródó cirrocumulus felhők szépen lassan parázsló ruhát húztak magukra, fantasztikus naplemente részeseivé váltunk. Ezt a folyamatot pár egymás után következő kép segítségével tudjuk a legjobban megmutatni nektek:

A felejthetetlen pillanatokról time-lapse felvétel is készült, az év végi videóban ezt is láthatjátok majd.

Hidegpárna, zúzmara, glória, valamint egyéb csodák a földről és levegőből

November hónapot a szűnni nem akaró köd és szürkeség jellemezte. A napsütéses órák száma igen csekély volt, a d vitamint adó napsugarak csak igen kevés százalékban bombázták bőrünket (bár ebben a hónapban ennek jelentősége amúgy is igen minimális… 🙂 ).

Már régóta készültünk arra, hogy a hidegpárna fölé engedjük drónunkat és pár képet vagy videót készítsünk a magasból. Tegnap végre sikerült kijutnunk Galyatetőre, ahol a rétegfelhő teteje szinte egy magasságban hullámzott a csúccsal. A fákat vastag zúzmararéteg borította, a köd szinte folyamként érkezett hozzánk a nyugati irányból.

A csúcson átbukó párapaplan hullámai csodálatos mintázatokkal ruházták fel a lemenőben lévő nap gyengécske sugarait. Néha földöntúli pillanatok részesei voltunk, mintha egy égi kapu nyílt volna meg előttünk.

Ha nem lett volna nálunk a drón akkor sem csüggedtünk volna el, hiszen már így is eszméletlen szép dolgokat láttunk Galyatetőn. Nagy izgalommal engedtük hát magasba a négy motoros berregőt, pazar látvány tárult elénk.

Felértünk a magasba, csodaszép látvány

Mivel a levegő viszonylag hideg, -3 fokos volt, tudatában voltunk, hogy rövidebb ideig tudjuk majd drónunkat a „magasban” tartani. A köd miatt egyébként sem láttuk mindig a masinát, ezért nem is nagyon mertük túl messzire engedni berregő barátunkat. Pár rövidebb útra azért elengedtük és rövidke videókat, pár fotót is készítettünk a következő 10 percben.

A galyatetői tévétorony

A csodálatos pillanatról pár fotó még:

A távolban Kékestető, tőle jobbra az erőműből magasba emelkedő meleg légtömeg pucsító gyermeke… 🙂

Végezetül pedig egy glória, melynek színes karikáit a kép bal oldalán láthatjátok: