Csapatunkkal történt 2020-ban kategória bejegyzései

Hatalmas mennyiségű eső a hegyekben havazással

Hétfő reggel egy mediterrán ciklon érkezésével kiadós esőzések kezdődtek országszerte. A pásztói állomásunk hétfőn 19.3mm, kedden 45.9mm, a mai napon eddig 15.8mm csapadékot mért . Ez összesen (a jelen állás szerint) 81 mm eső, amely kevesebb mint három nap leforgása alatt hullott. Ma hajnalban a magasabban fekvő hegyvidéki területeken az esőt havazás váltotta fel, a táj fehérbe öltözött. A reggeli órákban 5 fok körüli hőmérsékletben indultunk a Mátrába, az első havas táj Fallóskút (670m) térségében tárult elénk ahol már csak 2 fokot mutatott az autónk hőmérője. Ahogy haladtunk felfelé a táj egyre fehérebb lett, a hó súlya alatt letört ágakból egyre több akadály épült az úton.

Egyik alkalommal egy hatalmas ágat húztunk le az útról miközben valahol az erdőben hatalmas reccsenéssel dőlt ki egy fa, nagyon félelmetes volt hallani. Ennek ellenére tovább autóztunk, a hó egyre vastagabb lett. A bedőlt fák miatt néhol egy sávra szűkült az út, egyre kaotikusabb volt a látvány.

Galyatetőn már igazi tél fogadott minket 0 fokos levegő és hatalmas szél kíséretében. A vizes hóban igen nehéz volt a közlekedés de a négy évszakos gumi szerencsére nagy segítségünkre volt. A galyatetői kereszteződéseben több elakadásjelzőt használó autó rostokolt az út szélén, valószínű ők nem készültek még fel a télre, megállásra kényszerültek (nagyon jól tették).

A galyatetői tévétorony alatt álltunk meg, a következő fotók itt készültek.

A frissen hullott hó vastagsága egyébként több helyen a 10 centimétert is meghaladta.

Lefelé már nem Pásztó, hanem Gyöngyös irányába haladtunk. Útközben azért készítettünk még pár havas fotót, ezeket láthatjátok a következő válogatásban.

Utunk során egy rövidke videót is készítettünk:

Októberi zivatarlánc villámai (2020.10.03.)

Szombat estére országos zivatarriasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat mivel nyugat, délnyugati irányból egy konvektív rendszer érkezésést vetítették előre a modellfutások. Ez a rendszer a vártnál valamivel lassabban értel el a nyugati határainkat, de ebben az időszakban még igen erőtelejes villámtevékenységet produkáló, hosszú életű cellákat láthattunk az aktuális radar és villámtérképen.

Csapatunk a térképen látott pozícióban a Balaton nyugati csücskében vert tábort. Sokat tanakodtunk azon, hogy közelebb somfordáljunk-e a rendszerhez, de egy nagyon jó kilátással felruházott helyen várakoztunk így inkább a “bevárás” mellett döntöttünk.

Valamikor 21 óra környékén már láttuk a felhőalapok alatt felvillanó lecsapóvillámok fényeit. Ekkor még igen erőteljes cellákat láttunk az aktuális radarképen, egy-egy ilyen felvillanásban huncut feláramlások mutatkoztak.

Kb. fél óra elteltével délnyugat felől már egyre több villám mutatkozott, bár a villámtérkép alapján egyértelmű gyengülést mutatott a teljes rendszer aktivitása. A radarképen is egyre kevesebb piros folt volt felfedezhető, azt aktív zivatarok száma folyamatosan csökkent. Egy mellettünk lévő frissen learatott kukoricaföld közepére szaladtunk, mivel a közelünkben elhaladó autók fényszórói nagyon zavarták a fényképezést. Ekkor sikerült pár látványosabb fotót készíteni, nagyon élveztük itt eltöltött fél órát.

Nagyon sokáig élveztük volna még ezt páratlanul látványos éjszakai villámshow-t, de gyermeki mosolyunkat egy folyamatosan erősödő, erőteljes morajlás hangja szakította félbe. Mivel a vasút nem volt túl messze tőlünk, első körben egy érkező vonat hangjára gondoltunk. A hang azonban nem szűnt meg így egyre biztosabbá vált, hogy a rendszerhez tartozó kifutószél félelmetes hangját halljuk. Egy-két perc elteltével brutális szél támadt. A fényképezőgép állványába kapaszkodva próbáltunk dacolni az erőteljes kifutószéllel, miközben az aratásból visszamaradt növényi törmelékek kopogtak a testünk minden részén. Szemünk pillanatok alatt megtelet a levegőben repülő apró részecskékkel, indulnunk kellett… Kb. 10 percet autózhattunk amikor az autópálya szomszédságában megálltunk egy kicsit kifújni magunkat. Ebben a pillanatban egy brutális lecsapóvillám világította meg az előttünk elterülő szántóföldet, eszméletlen pillanat volt. Mivel az eső még nem esett egy utolsó próbálkozásként előkaptuk a fegyverünket és készültségbe helyeztük. Mivel igen közel csapkodtak a villámok az autóból vezérelve indítottuk a gépet, nagy szerencsénkre el is csíptünk egyet ezekből az erőteljes kisülésekből:

Szinte a csattanást követően hatalmas cseppekben indult meg a csapadék. Az aktuális radarképen már egy jóval gyengébb rendszert láttunk, hazafelé indultunk. Ez az októberi kaland hatalmas energiával töltött fel minket annak ellenére, hogy nem sikerült elcsípnünk egy látványos peremfelhőt…talán majd legközelebb! 🙂

Szeptember, a meglepetések hónapja (2020.09.28.)

Első körben vissza kell szívnom egy korábbi bejegyzésben ( Itt van az ősz, itt van újra…(2020.09.07.)) tett igen felelőtlen kijelentésemet, abban a következőket írtam nektek: ” Nem arról van szó, hogy az év hátra lévő részében nem alakulhatnak ki zivatarok az országban, de olyan mennyiségben és “minőségben” biztosan nem találkozunk már velük mint a nyári hónapokban.” – puff neki jó mellé trafáltam! 🙂

Már a pár nappal ezelőtt kialakult szupercellás zivatarok is hatalamas meglepetéssel szolgáltak, erre egy újabb, a nyári zivatarokat is megszégyenítő látvány tárult elénk a hét legelső napján.

De mi is történt ezen az ominózus napon? Az ország középső részén – egy okklúziós frontnak köszönhetően – zivatartevékenység kezdődött a kora délutáni órákban. Ezek a konvektív gócok egy észak-déli tengely mentén pattantak ki és viszonylag nagy sebességgel haladtak észak-északkeleti irányba. Az általunk megfigyelt cella egyébként viszonylag hamar, valamikor 13 óra magasságában jelent meg a radaron. Útja során gyakorlatilag folyamatosan a csapadéksáv keleti oldalán helyezkedett el, hol aktívabb, hol pedig gyengébb arcát mutatva.

Aszód térségébe valamikor 15 óra körül érkezett a radaron bekarikázott cella. Mi gyakorlatilg a rendszer keleti oldalán helyzkedtünk ebben az időben, és egy domboldalon kukucskálva izgatottan vártuk a fickó érkezését. A közelünkbe érve érdekesen festett a zivatar hátoldala, szupercellákra emlékeztető jegyeket véltünk felfedezni.

A zivatar hátoldala hasonlított egy szupercella mezociklonjára

Eközben tőlünk nyugatra félelmetes hullámok jelezték a labilitás erősödését, rengeteg felhővillám járta táncát a fejünk fölé érkező üllő sűrűjében.

Látványos emelt konvekció

Egy három képből összarakott panoráma fotón szeretnénk neket megmutatni azt, hogyan különült el a zivatar lencse alakú felhőzete a rendszer látképétől.

Bár egy hatalmas egységnek tűnik, a bal oldalon ékező zivatar mégis rendelkezik valami egyedi érdekességgel..

Ebben az időszakban még nem egyértelműen nem láttunk peremfelhőt a rendszer körül, ez a továbbiakban érdekes lehet még a zivatar fajtájának megítélésében.

A csapadék egyre közelebb ért hozzánk, nekünk pedig gyorsan el kellett hagyni a tett színhelyét. Autóba pattantunk és Hatvan irányába indultunk. A régi 3-as utat választottuk az M3-as autópálya helyet mert úgy gondoltuk, hogy ha kell itt bármikor meg tudunk állni egy-két fotó erejéig, rossz döntés volt. Igen lassan haladtunk csak a nagy forgalom miatt, a cella pedig egyre gyorsabban robogott északi irányba. Valahol a 21-es úton, Lőrinci települése közelében sikerült megpillantani az akkor már bámulatos ruhába öltöző cellát, lenyűgözően festett.

Az autóból nem is igazán akartunk kiszállni, próbáltunk a fickó nyomában maradni. A következő fotón már így festett:

Pár perc múlva:

Csodaszép…

Első ránézésre egy szupercella látványát idézi a kép, de nagy valőszínűség szerint egy születőben lévő peremfelhőt látunk a képen oldal irányból. Ettől függetleneül erőteljes cirkuláció is megfigyelhető volt a felhőzeten, nagyon érdekes helyzet volt ez.

A peremfelhő alá érve aztán egy újabb érdekesség rajzolódott ki távolban. A csapadék mögött, ahol esetlegesen a beáramlás lehetett, lefelé csüngő fractusok mutatkoztak.

Földig nyúlva..

Ettől a perctől kezdve a radaron is egyértelmű gyengülést mutatott a cella, bár a peremfelhője még viszonylag sokáig megfigyelhető volt. Próbáltunk még a cella “elé” kerülni és egy újabb fotót készíteni róla, erre még egy utolső lehetőségünk nyílt Szentkút határában:

Még mindig szépséges, de már legyengülve halad tovább a határ felé

Ekkor láttuk utoljára, eközben tőlünk délre erőteljes keletkezés kezdődött. A Mátra irányából lecsapóvillámok ágyúszerű hangja jelezte, nincs még vége a műsornak. Nagyon kaotikussá vált az égkép, félelemtes felhők járták örvénylő táncukat.

A Mátra fölé érve aztán felhőszakadás kezdődött, jól kivehető lett az erőteljes csapadéksáv.

Szépen lassan peremfelhő születése kezdődött az erőteljes csapadékhullás szélén, ezt a következő, három fotóból összefűzött panorámán láthatjátok.

Ezzel a pillanattal el is búcsúztunk a zivataroktól, hazafelé indultunk. Összegezve: csodaszép peremfelhős zivatarokat láthattunk hétfő délután melyeket néhol erőteljes forgó mozgás, és lefelé nyúló fractusok is fűszereztek. Szupercellára utaló jeleket ugyan láthattunk az égen, de több dolog is hiányzott az egyértelmű azonosításukhoz. Ettől függetlenül mesés kalandban volt részünk, és ha előrejelzéseknek hinni lehet még mindig nincs vége a meglepetéseknek!

Time-lapse anyag….tudjátok…az évzáró videóban! 🙂

Szupercella a Balaton nyugati medencéjében (2020.09.25.)

A mögöttünk álló nyáron nem igazán sikerült szupercellás zivatarokat lencsevégre kapnunk, nagyon örültünk hát a múlt hét pénteki sikeres vadászatnak. Nagy szerencsénkre a péntek délutáni órákban (a modellfutásokhoz képest egy-két órás késéssel) egy Horvátországban kialakult rotáló zivatarcella érte el az országunk határát. Ez a cella Nagykanizsa térségében még igen aktív arcát mutatta, mi valamikor ebben az időszakban vágódtunk be az autóba és indultunk útnak.

Szükségünk volt egy nagy adag szerencsére is, mivel az éppen aktív cella még másfél órára volt tőlünk, így nem voltunk biztosak abban, hogy egészben marad a találkozás idejéig.

A másfél órás utunk során igen nagyot változott az időjárás. A Hatvan és Budapest közti szakaszon nem volt túl meleg (18 fok), mivel egy gyenge csapadékmező vonult át a térség felett. Budapestet elhagyva aztán nagyot változott a helyzet, és az egy szikrázóbb napsütésben 26 fokig kúszott fel a hőmérséklet. A távolban már megpillantottuk a rendszerben tornyosuló gomolyfelhőket, egyre izgatottabbal lettünk.

Valahol Siófok környékén járhattunk amikor végre megpillantottunk az érkező cella hátoldalát, nem igazán volt ereje teljében. A radarkép illetve a villámtérkép is egyértelműen a zivatar gyengüléséről tanúskodott, egyre kevésbé reménykedtünk már látványos pillanatokban.

Hatalmas izgalmak közepette Balatonmáriafürdő közelébe történt meg a találkozás. Sajnos egy picikét közelebb is mentünk a kelleténél, alig volt időnk egy jó kilátással bíró helyet keresnünk. Ebben azonban hatalmas szerencsénk volt, hiszen az autópályáról lekanyarodva szinte azonnal meg tudtunk állni és egy legelő szomszédságában kipattantunk az autóból. Ezekben a percekben készült a következő felvétel, picikét csalódottak is voltunk a látottak miatt. No persze a látvány így is igen pazar volt, de mi valamivel határozottabb valamire gondoltunk ennyi idő elteltével..

Szép szép, de egy picikét többet vártunk..

A pillanatnyi csalódásunkat Laci próbálta meg csillapítani, aki igen pozitívan ítélte meg a folytatást. A jó irányba történő fordulat lehetőségét a Balaton vizének energiájában látta, abban reménykedett, hogy erőt merít majd víz fölé araszoló cella…szerencsére igaza lett! 🙂 Az egyre közelebb tekergő zivatar erősödni kezdett, csodásan festett a feláramlás felhőzete.

Alakul a kicsike..

Nagy meglepetésünkre a cella egyre keletiesebb mozgást vett fel ezért nagyon féltünk attól, hogy minket is elcsíp majd a folyamatosan erősödő csapadék. A szupercella mezociklonja ekkor már félelmetes monstrummá dagadt, fantasztikus pillanatok következtek.

Félelmetes..

Eközben a hirtelen berobbant csapadéksáv szélén gyenge peremfelhő volt születőben, ezt a következő három képből összefűzött panorám fotón mutatjuk meg nektek.

Csodás panoráma…

Ezt követően a fejünk fölé kúszott a zivatar hátoldala amiből pár másodperc erejéig nagyobb esőcseppeket zúdított a nyakunkba. Nagy szerencsénkre nem kellett elhagynunk a helyszínt így tovább folytathattuk az egyre gyengülő cella megfigyelését. Mivel az aktuális pozíciónkból nem nyílt megfelelő kilátás keleti irányba gyors léptekkel az autópálya irányába trappoltunk, egy picikét tisztább és magasabb placcon letáboroztunk. A zivatar ekkor már egészen más arcát mutatta, a feláramlás viszont erőteljesebb forgásban volt mint pár perccel azelőtt.

Forgásban..

Szabad szemmel is nagyon jó látható volt az örvénylő mozgás, volt olyan pillanat amikor azt hittük, hogy tölcsér ereszkedik le a cellából…

Mintha tornádó készülne…

A cella ahogy távolodott tőlünk egyre gyengébb lett. Sötétedni kezdett mi pedig hazafelé vettük utunkat. Csodálatos emlékekkel a fejünkben, mosolygós arccal ültünk az autóba, megérte találkozni ezzel a fickóval annak ellenére is, hogy alig szórt magából villámokat. A vadászaton time-lapse felvételek is készültek, ennek anyagát az év végi videóban láthatjátok majd.

Zivatarok szeptember közepén (2020.09.17.)

A szeptember hónap lassan semmi változást nem tartogat már számunkra, legfeljebb a nappalok hosszának változásán vesszük csak észre, hogy hamarosan egy másik évszak veszi kezdetét. A közel harminc fokos meleg és az egyre szárazabb őszkezdet inkább hasonlít egy átlagos nyári hónapra. A kiadós csapadékokat hozó frontrendszerek teljesen kihalófélben vannak, alig találkozunk már olyan periódussal amikor napokon keresztül esik gyenge intenzitású eső.

Emlékszem, hogy az őszi gombákat már szeptember végén nagy izgalommal gyűjtöttük, alig vártuk a szürke tölcsérgomba vagy a rizike megjelenését az erdőben. A hónap végén már nem volt ritka a talajmenti fagyok megjelenése sem egy-egy erőteljesebb hidegöblítést követően. Pár évtizeddel ezelőtt még a szeptember hónap igen változékony időjárást hozott a Kárpát-medence térségébe, ennek emléke egyre halványabban él már csak bennünk…

Ez a meleg levegő viszont kedvez a nyárias zivatarok kialakulásának, ezt történt pár nappal ezelőtt is. Egy gyenge hidegfront hatására erőteljesebb gomolyfelhőképződés indult a poros, füstös légkörben, és főleg a középső országrészben zivatarfelhők törtek a magasba. Ezek a cellák igen lassú mozgást végeztek, a kialakulásuk és leépülésük között szinte alig tettek meg pár kilométert. Az első ilyen zivatart a Mátra felett kísértük figyelemmel, őt láthatjátok a lenti felvételen.

Szép darab, üllőt szinte nem is növesztett

A csapadéksáv igen kicsi területre korlátozódott, néha a nyugat felől érkező napsugarak is megvilágították.

Megvilágítva

A naplementét megelőzően is igen aktív volt a légkör, a Mátra déli felén újabb zivatarok alakultak. A nap korongja éppen egy távoli gomolyfelhő mögé próbált elbújni, az ezt megelőző pillanatban egy szép színekben pompázó cella és egy aprócska szivárvány rajzolódott ki mellettünk. Igen rövid időnk volt csak a pillanat megörökítésére, a nap szinte pillanatokon belül eltűnt a sötét tejszínhab takarásában.

A napkorong utolsó fényei

Eközben a hátunk mögött szépen lassan puha paplanjába takarózott a szikrázó nap narancssárga korongja.

Sötétbe merülve

Hazafelé indultunk és a nyugati horizonton még utoljára megmutatta magát a nyugovóra térő napocska halovány sárga darabja. Annak ellenére, hogy nagyon hiányzik az a régi szeptember, hangulatos nap volt!

Lenyugvóban..

A kiruccanáson készült time-lapse anyag az évzáró videóban lesz látható! Köszönjük, hogy újra velünk voltatok! 🙂