Lassan cammogó, nagy mennyiségű esőt produkáló zivatarok alakultak ki újra az országban. Ezalól az Északi-középhegység térsége sem volt kivétel, a Cserhát északi részén kipattanó cellák ezúttal lakóhelyemet, Pásztó városát vették célba.
Az első zivatar tőlünk északra vonult el a Mátra irányába melyet minimális villámtevékenység kísért.
15:52 – Pásztótól északra
16:02 – Pásztótól északra
A Pásztó városát ostromló, felhőszakadást is okozó zivatart a Cserhát keleti oldaláról kísértük figyelemmel. Az öreges tempóban araszoló cella látványos esőfüggönyt indított útjára, melyet olykor-olykor egy alacsony ívben megjelenő szivárvány is díszített.
Az első, felhőszakadást is produkáló cella
A zivatar szinte helyben állva pakolta le csapadékát, a Pásztó északi részén üzemelő meteorológiai állomásunk adatai alapján, a legnagyobb intenzitás elérte a 47.4mm/h-t.
Miközben a város felett tartózkodó zivatar egyre inkább veszített erejéből, tőlünk északra egy újabb cella alakult, melyből szintén erőteljes csapadékhullás kezdődött.
A time-lapse fotókat készítő masina egy lecsapó villámot is elcsípett az érkező cellából. Ez a villám a csapadékos zóna előtt, viszonylag hozzánk közel sült ki, ezért gyorsan összepakoltunk, és az autó fedezékébe vonultunk. A cellában egyébként viszonylag gyenge volt a villámtevékenység, ezért igencsak váratlanul ért a nem túl messze felvillanó fényfüzér, nem számítottunk erre.
Egy igen közeli, csapadékmentes részben kialakuló lecsapó
Mikor hazaértünk, egy szivárvány darabka díszítette az északi horizontot,
de a naplemente is igen látványos égképpel szolgált.
Nem gondoltuk volna, hogy már március elején ilyen csodálatos élményben lesz részünk, mint amilyen tegnap történt. Egy családi program okán Balassagyarmatra kellet utaznunk amely eszméletlen jól sült el, hiszen az összeáramlás mentén kialakuló zivatarok egyik szépséges példányával sikerült találkoznunk Drégelypalánk közelében. Sajnos nagyon érezni lehetett rajtunk, hogy az idei év első komolyabb vadászatán vagyunk (több kiegészítőt hagytunk otthon, rengeteget szerencsétlenkedtünk a helyszínek megválasztásával stb.), mégis nagyon élveztük az egészet még akkor is, ha pont előttünk adta meg magát az érkező zivatarrendszer.
De menjünk csak szépen sorjában, mert egy-két látványosabb fotót azért sikerült elcsípnünk a szerencsétlenkedésünk ellenére.
Az első képet Szécsény közelében készítettük egy gyengécske záporról, amely egy halovány kis szivárványt is villantott maga mellett.
Zápor
A balassagyarmati dolgunk végeztével, gyors kerékforgással a seggünk alatt Drégelypalánk felé vettük az irányt.
Egy füves terület mellet (nem tudom pontosan hol lehettünk éppen) megálltunk egy rövid időre, mivel érdekes, aprócska mezociklonra emlékeztető felhőforma kandikált ki viszonylag homogénnek tűnő felhőzet alól.
Mint egy hátoldali feláramlás
Eközben a távoli hegyek mögött igen aktív villámtevékenységet láttunk, ezért úgy döntöttünk, hogy közelebb autózunk a rendszerhez. A nap már amúgy is alig pislákoló fénye egyre kevésbé érvényesült, nem igazán bíztunk a szerencsés folytatásban.
Drégelypalánkot elhagyva aztán extázis közeli állapotba kerültünk, mivel az előttünk lévő hegyek felett egy peremfelhő látványos körvonalait pillantottuk meg.
No, ezért már megérte !
Sajnos a csapadék szinte folyamatosan hullott a rendszert megelőző üllőből, de pár fotót (sőt még time-lapse anyagot is) még sikerült készítenünk az érkezése előtt.
A rendszert látványos villámfények díszítették, de a legtöbb rejtve maradt a csapadéksávban, így villámfotót nem tudtunk itt elcsípni. Egy panorámát viszont sikerült a fent látott képekből összetákolni, nagyon jól látható rajta a cella felépítése.
Hát nem egy márciusi égkép, az egyszer biztos! 🙂
Kb. 10 percig tátottuk a szánkat a felénk robogó cella előszobájában, de az egyre erősödő csapadék indulásra kényszerített. Visszafelé, Balassagyarmat felé vettük az irányt, de a csapadék intenzitása nem akart alább hagyni. Már valahol Dejtár közelében jártunk, ahol egy földútra kanyarodva bámulatos látvány tárult elénk. A cella egy igazi fenevad képébe öltözött, bár a villámok már jóval kevesebb számban mutatkoztak benne. Eszméletlen színkavalkád jellemezte az UFO alakzatot, a jobb és bal oldala között lényeges eltérést láthattunk. A „csészealj” bal oldala csodaszép zöld, a heves zivatarokra jellemző színekben pompázott,
Mesés látvány
míg a jobb oldalán a háttérben lemenő nap narancsos színei is helyet kaptak.
A kettő közötti részről is készült fotó, azt egy erőteljes kisülés fénye tett változatossá, bár a kis zsivány nem mutatta meg magát nekünk.
A híd
Bár ez a három kép teljesen más fényviszonyok közepette készült (a kisülés miatt is), mégis úgy gondolom, hogy egy panoráma fotóba érdemes őket összerakni. Az eltérő színeknek köszönhetően végeredmény így kicsit furcsa lett, de a felhőzet miatt azért megéri így is látni a pillanatot.
Ez aztán színes…
Sok kép készítésére itt sem volt már idő, de egyet, az utolsó villámok közül azért sikerült elcsípnünk.
Azért egyet csak sikerült..
Az indulásunkat megelőzően egy utolsó felvételt készítettünk a márciusi csodáról, de ekkora már szinte teljesen megszűnt a villámok tánca, a rendszer percről-percre egyre gyengébb lett.
Úgy gondolom semmi okunk sem lehet a panaszra, március első felében ilyen szépséget nem mindig lát az ember…
Sokat gondolkodtam azon, hogy a tavalyi évben összeszedett kevéske anyagból érdemes-e egy összefoglaló videót készíteni. Nem elég, hogy egy szélsőségesen száraz időjárás kísérte végig a múlt évet, és a térségünket az átlagtól is kevesebb heves zivatar érte el, de a megemelkedett üzemanyagárak miatt is többször maradtunk a seggünkön, döntenünk kellett megéri-e a hobbit előtérbe helyezni a mindennapi kiadásokkal szemben. Természetesen számunkra nem a hobbi, hanem a család az első, így sok olyan heves eseményekkel kísért napról kellett lemondanunk, amely tőlünk jóval távolabbi régióban történt.
Ettől függetlenül sikerült pár time-lapse anyagot összehozni így arra a megállapodásra jutottam, hogy mégis elkészítem a kisfilmet. A zenének, és a pár másodpercbe tömörített videóknak köszönhetően egész pörgős valami lett a végeredmény, fogadjátok sok szeretettel. Tartsatok velünk 2023-ban is, csak remélni merjük, hogy a „nem látható háttérhatalom, vagy a disznófejű nagyurak” nem rukkolnak elő valami új ötlettel, és nem lehetetlenítik el még jobban a mindennapi életünket…
Sikeres, egészségben és kirándulásokban gazdag, de televízió és média mentes folytatást kívánok nektek! Nézzetek fel minél többet az égre, érezzétek a tavaszi szél simogatását, hallgassátok a madarak csilingelő énekét, menjetek ki minél többet a természetbe. Ha egy frissítő zápor kopogására lesztek figyelmesek, vegyétek le a cipőt, zoknit, de minél több ruhát, váljatok eggyé az esővel, érezzétek a benne érkező energiát. Egy reggeli, mezítlábas séta a harmatos fűben szintén pozitív rezgésekkel táplálja a testet, szellemet. Csak akkor tudsz felszabadulni, akkor tudsz megszabadulni a depressziótól, stressztől, ha visszatérsz oda ami a valódi otthonod, az anyatermészet. Nincs ember, aki ne érezné jó magát egy erdőben, egy virágos réten, egy lassan csordogáló patak partján. Ébredj, irány a természet, változtass és térj végre haza, mert az otthonodnak is hatalmas szüksége van most rád…
Valamikor hajnali két óra környékén halk morajlásra ébredtem. Az ablak felé fordultam, mert nem igazán tudtam mi történik körülöttem. Már-már visszatértem a hirtelen megszakadt álmom következő fejezetéhez, amikor vakító fény adta tudtomra, zivatar van a közelben. Szédült, kábult állapotban az este ledobott ruháimat kerestem a sötétben, miközben újabb vakító fény világította be a sötét szobát. Hatalmas kapkodások közepette a kijárati ajtó közelébe vonszoltam magam, majd a fotó masina, és az állvány felkutatása vette kezdetét, nem volt egyszerű procedúra..
Mire a házunktól kb. kettőszáz méterre fekvő dombocska tetejére értem, az agyam már legalább harminc százalékon dolgozott, kezdtem felfogni mi is történik valójában. 🙂 Ami kicsit nyugtalanító volt, hogy a mögöttem álló öt percben egyetlen kisülés sem kábított el fényével, csak a szél egyre erősödő hangja jelezte, hogy valami ólálkodik a közelben. Az állványt szolid káromkodások közepette lábaira erőltettem, a fényképet megörökítő kézi készüléket sosem látott szerencsétlenkedés kíséretében rögzítettem a háromlábú tetejére. A masinát végre bekapcsoltam, vakító fénye kínai ábrázatot kölcsönzött az ágyban összegyűrődött, ráncoktól töredezett arcomnak. Dél felé céloztam, és izgatottan vártam a történéseket. Az egyik pillanatban vakító fény világított be mindent, egy viszonylag közeli lecsapó villám csiklandozta meg Mátra oldalát. Ennek fénye annyira erős volt, hogy a fényképezőgép rossz beállítása miatt igencsak kiégette a képet, nem sokat láttam a szokásos cikkcakkokból.
Ez bizony kiégett
Egy picikét szűkítettem az aktuális rekesznyíláson, és vártam. Pár perc elteltével egy újabb villanás vakított el, az előző lecsapótól jobbra egy hasonszőrű példány mutatta meg kicsiny kis darabját.
Ő már jobban látható
Ezt követően aztán hirtelen csend lett, perceken keresztül semmi sem történt. Se fény, se csapadék, semmi. A kezdeti izgalmak is kialvó fénybe kerültek szívemben, a félbeszakított álom homályos képei jutottak eszembe. Kb. tíz percre volt szükség ahhoz, hogy győzedelmeskedjen a másik énem akarata, célba vettem az otthon melegében rám váró puha takaró menedékét. Alig tettem be a lábam az ajtón, újabb villámfény érkezett a Mátra felől, de hangja már jóval messzebbről hallatszott. Az ablakunk alatt lévő kanapéra ültem, egy ideig még figyeltem az egyre messzebb lévő, de egyre aktívabb zivatar játékát. Ekkor egy kérdés fogalmazódott meg bennem…nem kellene egy picikét közelebb férkőzni a villámokhoz, és autóba ülni? Rövid, de velős választ küldött frissen boot-olt agyam…NEM! 🙂 Határozott lendülettel az ágy mélyére süllyedtem, hagytam az egészet a francba, hajnali kalandom ezzel véget is ért… 🙂
Föld Anyánk végre meghallott minket, hatalmas mennyiségű csapadék öntözte meg térségünket. Előző bejegyzésünkben a körülöttünk zajló, aszály okozta katasztrófahelyzetről írtunk pár gondolatot, úgy érezzük nem volt hiábavaló. Az időjárás végre az előrejelzéseknek megfelelően alakult, szinte futószalagon érkeztek hozzánk a záporok, zivatarok.
A konvektív csapadékot hozó tömbök, már a péntek délutáni órákban megjelentek az Északi-középhegység környezetében, de az első, kiadósabb csapadékot okozó zivatarok, az éjszakai órákban támadták le Pásztó városát.
Megérkezett a felmentősereg
Ezen zivatarok egyike 13 mm csapadékot pakolt le városunkban, földöntúli pillanat volt hallani a hatalmas esőcseppek morajló hangját, érezni a vízzel keveredett por bársonyos illatát.
Érkezik az égi áldás
A zivatar lassan elhagyta térségünket, észak felé folytatta útját. Hátoldalán érdekes mintázatokat rajzoló felhővillámok ropták lélegzetelállító táncukat.
Alig haladt át felettünk ez a bámulatos teremtmény, dél felől egyre erőteljesebb aktivitás mutatkozott. Ez a zivatar már jóval erőteljesebb villámtevékenységet produkált, egyre komolyabb színekbe öltözött az aktuális radarképen. Ami igencsak szembetűnő volt a radaron, hogy viszonylag lassan cammogott felénk, és egyre komolyabb csapadékmennyiség mutatkozott benne.
69dBZ, nem semmi cella!
Érkezésről, és a benne cikázó lecsapóvillámokról sikerült pár felvételt is készítenünk, bámulatos látványban volt részünk.
A kép közepén látható sárga házikó, az otthonunk, a viharvadászat ismét egyszerű volt
Ahogy a fényképezőgép mellet álltunk, és a közeli lecsapóvillámokat fotóztuk, félelmetes morajlásra lettünk figyelmesek. Az egyre közelebb araszoló zivatar csapadékának hangja egyre erőteljesebb lett, futásnak eredtünk. Kb. száz méterre lehettünk a menedéket nyújtó otthonunktól, mégsem sikerült szárazon hazaérni, de nem bántuk meg.
Egyre erőteljesebb, intenzív csapadékhullás kezdődött, felhőszakadás öntözte a hónapok óta vízre szomjas, homokos földeket.
A legnagyobb intenzitás elérte a 71.4 mm/h-t, a száraz földeken rövid időn belül hömpölygött az életet adó esővíz, bámulatos átalakuláson ment keresztül a táj. Az egyik pillanatban erőteljes koppanásokra lettünk figyelmesek, 1-2 cm-es jégdarabok keveredtek a hatalmas esőcseppek közé. Erről a pár percről egy rövidke videó is készült, de jelen pillanatban nem tudom ezt megmutatni nektek, egy-két napon belül pótolni fogom. A jég mellé (nagy valószínűség szerint) légzuhatag is párosult, de ennek pusztító ereje inkább Pásztótól délre éreztette hatását, kidőlt fák, leszakadt ágak jelezték a vihar rendkívüli erejét.
VIDEÓ HAMAROSAN!
Eközben a magányosan érkező cella társakra talált, kisebb multicellás zivatarrá nőtte ki magát. A csapadék 1:45 perckor szűnt meg teljesen, és csak ebből a felhőszakadásből 35.3 mm eső zúdult térségünkre.
Valamikor kettő óra magasságában sikerült az ágyba jutnunk, de a távoli villámfények bűvölte miatt alig jött álom a szemünkre, izgatottan vártuk a folytatást…
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
