Bár az első, számunkra legszebb élményt adó zivatarrendszer igazából már éjfél előtt feltűnt a horizonton, a földöntúli pillanatokat leginkább hétfő hajnalban éltük meg. Ez a folyamatosan világító, stroboszkóp fényét idéző szörnyeteg látható villámokkal ugyan nem kecsegtetett, a látvány és az élmény azonban minden várakozást felülmúlt.
Mivel nem akartuk a szupercellát kísérő elemek támadásának kitenni magunkat, a kelet felé robogó tömb déli oldalára autóztunk. A folyamatos villogások közepette érkező heves zivatarról készült első képen már jól látható volt, hogy igazi csodával lesz dolgunk.
A cella egyre közelebb került. A folyamatos villámtevékenység szinte állandó fénnyel világította meg ezt a szépséget, a hosszan exponált képeken ezért igen elmosódott hatást keltett bámulatos felhőzete. Ettől függetlenül a látvány és élmény tekintetében felejthetetlen perceket éltünk át, de beszéljenek helyette a képek:
A következő diasoron a fejünk fölé kúszó peremfelhő legjobb pillanatait mutatjuk meg, lenyűgöző élmény volt.
A folyamatosan termelődő endorfinok extázist előidéző hatása alatt egy kis „keménykedésre” is volt időnk, megmutattuk a természet erőinek, hogy mi nem futamodunk meg, szeretettel és tisztelettel fogadjuk az Ő teremtményeit. 🙂
Végezetül a szokásos panoráma, amin jól látható a peremfelhő bámulatos struktúrája.
Bár a szupercella hátoldalát csak rövid ideig láthattuk, ettől függetlenül félelmetes felhők rajzolódtak ki a folyamatos villámfényben.
A legnagyobb pusztítást Bátonyterenye településén okozta a vihar, ahol fákat csavart ki, autókat tört össze, tetőket vitt le a hatalmas erejű kifutószél. Nagyobb, 2cm-t meghaladó jégméretről is kaptunk információkat, de erről sajnos képeket nem tudunk mutatni.
A képek forrása: idokep.hu
A következő látványosságra nem kellett túl sokat várni, ugyanis a reggeli órákban egy újabb rendszer érte el térségünket, amely ismét egy nagyon egyedi peremfelhőt épített maga köré. Hamarosan folytatjuk….
Hogy miért is szeretjük a viharokat? Nehéz lenne azt a számtalan érzést szavakba önteni, amit a természet erejének megtapasztalása közben átél az ember, de fizikai síkon megközelítve igen egyszerű választ adhatunk erre. A világ folyamatos mozgásban van, így a viharok is ezen törvényszerűség mellet más és más formát öltenek, nincs két egyforma belőlük. Ha egy egyszerű gomolyfelhőre pillantunk az égen láthatjuk, hogy arculata minden pillanatban változik – és akárcsak a hópelyhek világában – mindegyikük egyedi és utánozhatatlan.
Ha csak ezt az egy érvet hoznánk fel az ominózus „MIÉRT” kérdésre bőven elég lenne, de nem csak erről van szó. Sokan a viharokat valami gonosz, pusztító rosszként állítják be amit nem nagyon tudok értelmezni. Ha ismét a fizikai síkot tekintjük kiindulási pontnak, talán még meg is tudom érteni ezt az érzést, hiszen házakat döntenek romba, és az ember számára értékes/fontos dolgokat pusztíthatnak el. Ilyenkor mindig fel kell tenni egy alapvető kérdést: mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás? A viharok, amióta ez a bolygó létezik, szerepet játszottak a természet alapvető működésében. Az univerzum, a bolygónk, a természet, de még az emberi test is egy tökéletesen megalkotott, és működő rendszer. Ebben a tökéletességben ugyanolyan fontos szerepe van a viharoknak mint a tűznek, víznek vagy levegőnek. Ha ezt el tudjuk fogadni, és nem csak a negatív tulajdonságokat akasszuk rá a természet erőire, talán másképp tudunk majd rájuk tekinteni.
Számtalan hozzászólást olvastam már olyan hangvételben, hogy hogyan lehet egyáltalán örülni olyan hevesebb viharnak ,ami egy településen pl. komoly károkat okozott. Az ok egyszerű, maga a természetességük. Mivel a természet része, így ebből adódóan a vihar természetes, a magyar nyelv nagyon szépen kifejezi tisztaságát. Senki se értse félre! Egy viharokat szerető ember nem más kárának örül, egész egyszerűen megszólítja őt egy belső hang, a természettel való harmónia ősi nyelve. A viharok ereje, szépsége, változatos megjelenése, és a közelükben átélt földöntúli élmény közelebb viszi őket a teremtőhöz, a fizikai síkon megélt élményeken túl valami egészen más energiák birtokába jutnak.
Igen, az élővilágban is okoz „károkat” egy hevesebb vihar, de ezeket a sebeket a bolygó „immunrendszere” hamar befoltozza, nem kér érte pénzt, sem aranyat. Ha egy embernek anyagi kára keletkezik, annak helyreállítása már egészen másképp történik, sajnálat és bánat övezi a bekövetkezett helyzetet, ami a természetben nem létezik. A természet gyógyereje tökéletes, az ember alkotta rendszer azonban már más tészta.. A kérdés, hogy a viharok vagy a természet erői gonoszak, vagy a mi rendszerünk tökéletlen? A választ mindenki magában keresse, ne a médiában vagy a tudományban.
Ennek fényében vezetném fel azt a csodálatos élményt, amit kettő nappal ezelőtt Hatvan közelében átéltünk. Nem csak a látvány volt az, ami miatt maradandó élményt hagyott bennünk a vihar, hanem az az energia áramlás, ami érkezése előtt jelen volt a levegőben. Ezt leírni nem lehet, ezt érezni kell.
Amit azonban meg tudunk osztani veletek, az a fényképező által is rögzített pár fotó. A képeknek azért van hatalmas erejük, mert rájuk tekintve fel tudjuk eleveníteni az akkor látottakat, felidézni azt az érzést amit akkor megtapasztaltunk. Ezért fontos a dolgokat megélni, és nem képeken nézegetni. A kép igazából a kép készítőjének adja vissza az élményt, a kívülálló ember csak annak „felületes” szépségét látja, a valóság csak egy kósza darabját kapja meg. Ezért mindenkit arra ösztönzök, hogy ne csak a képeket nézegessétek a facebookon, ne csak a filmek előtt üljetek a fotelben, hanem menjetek ki a természetbe, és éljétek meg a pillanatot!
Akkor jöjjenek a képek, szépen sorjában. Az első képen az érkező rendszer láthatjátok, ahol már látható a távoli peremfelhő.
Pontosan 10 perc elteltével már jó látható volt, hogy igazi csoda születik előttünk, nagy szerencsénkre egy lecsapó villám is segített a kép elkészítésében.
A következő perceket leírni már nagyon nehéz lenne. A csúcsra robbant energiatöbblet, és az ehhez kapcsolódó földöntúli látvány hatása önkívületi állapotba emelt, csodálatos periódus következett.
Ebben az időszakában a villámok csak viszonylag kis számban cikáztak a medúza szoknyája alatt, így a rövidke idő miatt igen nehéz volt látványos fotót elcsípni. Ilyen villámmentes időszakban készült a következő panoráma, amin jól látható a rendszer bámulatos struktúrája.
Mivel csúcskategóriás fotómasinákkal és objektívekkel nem rendelkezünk, viszonylag hosszan exponált képeket csináltunk ami a felhők elmosódásán is jól látható.
A nagy kapkodások közepette viszonylag sok képet sikerült készítenünk,
nem is igazán tudnék közülük választani, hiszen minden pillanat egyedi, és megismételhetetlen.
Amint a csapadék és a kifutószél távozásra kényszerített, próbáltunk a rendszer elé kerülni, de nem sok előnyre tudtunk már szert tenni. A peremfelhőről készült utolsó felvétel Sámsonháza térségében készült, ahol egészen másképp festet mint azelőtt.
Ebben az időszakban sikerült pár villámfotót is készíteni, de ennek az éjszakának nem ez volt az igazi fénypontja.
Egy igen bámulatos éjszakát tudhatunk magunk mögött, ezért mindenképp érdemes volt a természet közelségében töltenünk ez az időszakot. Köszönjük!
Újabb zivatarok hoztak kiadós csapadékot a Mátra térségébe. A képeken látott multicellás rendszer igen lassan érkezett Salgótarján irányából, ahol hatalmas mennyiségű esőt és jeget szórt a város déli részére.
Én a Cserhát irányából készítettem pár fotót az érkező rendszerről,
melynek „frontján” újabb és újabb congestus-ok alakultak.
A következő képeken látható sötét felhőalapok cseresznye nagyságú jeget hoztak Szurdokpüspöki térségére,
de a time-lapse anyagot rögzítő masinának egy lecsapóvillámot is sikerült megörökítenie.
Úgy látszik idén a konvektív időszak végstádiumába került zivatarokkal hoz minket össze a Szent Anyatermészet, de kicsit sem bánjuk!
Kb. egy héttel ezelőtt látványos peremfelhőt felvonultató zivatarlánc érkezett kicsiny országunkba, melyről sok-sok képet láthattunk a különböző meteorológiai támájú oldalakon. A rendszer a késő esti/éjszakai órákban érte el Hatvan térségét, de ekkora már sokat veszített erejéből. A látvány azonban pazarnak ígérkezett, az orrunk előtt kipukkanó rendszer ugyanis csodálatos, „több polcos” peremfelhővel búcsúzott.
Bár ebben az állapotában már sok villámot nem eresztett ki magából, néhány kósza villanást azért még mi láthattunk.
Mivel viszonylag gyorsan közeledett felénk a rendszer, túl sok idő nem adatott a fotózásra.
A legszebben egyébként akkor festett, amikor már szinte a fejünk fölé kúszott. A peremfelhő ekkora már több sávval is rendelkezett mind a bal,
mind pedig a jobb oldalán.
Nem sokkal ezután szakadni kezdett az eső, és a rendszer erőteljes kifutószele távozásra kényszerített. A villámok ezután már csak igen ritkán mutatták meg magukat, ezt az utolsó képet már Jobágyi térségében készítettük.
Igen látványos zivatarok alakultak ki vasárnap az Északi-középhegység térségében. Csapatunk egyik fele a Mátrától délre állomásozott, míg a másik Salgótarján térségében követte a fejleményeket.
A Mátra déli oldalán berobbanó zivatarok igen pazarul festettek, hullámzó mozgásuk, kontrasztos kék színük egyedivé mintázta ruhájukat.
Ahogy közeledtek felénk a kékes színt szürke, és fekete váltotta, az ég egyre morcosabb arcát mutatta.
A fejünk fölé érve aztán viharos szél támadt. Erőteljes villámok halk moraja zümmögött a viharos szélben, miközben félelmetes hullámok díszítették a baljós égboltot.
Eközben Salgótarjánban hasonló felhők uralták az eget, látványosabbnál-látványosabb percek követték egymást.
A zivatarok munkája az éjszakai órákban sem csitult, Laci barátomnak pár huncut kisülést is sikerült lencse végre kapni.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.