Hétfőn az ország több pontján alakultak ki zivatarok, melyek néhol felhőszakadással, jéggel és károkozó széllel is párosultak.
Ezen zivatarok némelyike magányosan,
vagy rendszerbe szerveződve enyhített valamelyest a súlyos aszályhezeten.
A zivatartevékenység estére sem állt meg, tőlünk északra a hátáron túl folyamatosan villogó cellák díszítették a késő esti, éjszakai égboltot.
Ahogy egyre sötétebb lett, egy tőlünk északra tartózkodó zivatar egyre aktívabb fokozatra kapcsolt, szikrázó percek következtek. A kelet felé távolodó rendszer már messze járt, irigykedve néztem a radaron vöröslő zivatarok lánculatát.
Az északra távolodó celláról azér készítettem pár távoli fotót, nagyon jó volt látni a multicellás zivatar hátoldalán, egyre magasabbra törő congestusokat megvilágító villámok parádés játékát.
A rendszer egyre távolabb került tőlünk, fényeit már a csillagos ég alatt láthattuk. Csodálatos éjszaka volt ez annak ellenére, hogy nekünk csak egy rövidke zápor jutott, így az aszály egyenlőre tovább dolgozik a térségben.
VÉGRE! Valami megmozdult, valami elkezdődött. Egy hullámzó frontrendszer hozhat végre csapadékot és felfrissülést a Kárpát-medencébe. Előfutárai hétfő éjszaka/hajnalban szelték át térségünket, szerencsére pár látványos villámot és fényjátékot is hagytak maguk után
Az „érzés” végre a régi volt, csodálatos színekben villogot az északi horizont, szuper hangulata volt az egésznek. Remélem a folytatás meghozza a várva várt csapadékot, és végre vízhez jut a csontra száradt természet.
Úgy gondolom sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt az éjszakát. Nem csak azért, mert futószalagon érkeztek hozzánk a brutális kísérőjelenségeket produkáló cellák, hanem azért is, mert egy perc pihenésre sem volt időnk. Zombi állapotban fotóztunk végig több mint négy óra hosszát, miközben viharos kifutószelek, és közeli lecsapóvillámok sorozata akart minket a meleg ágyikóba kényszeríteni…nem sikerült nekik. 🙂
Mivel borítékolható volt, hogy az éjszaka folyamán erőteljes zivatartevékenység veszi kezdetét, a radarra tapadva figyeltük az alakuló cellákat.
Laci barátom már a Salgótarjántól nyugatra elvonuló, felvezető zivatar villámaiból is elcsípett pár gyönyörűséget, miközben én próbáltam leküzdeni a testemen úrrá levő fáradtságot, és a fotós cuccaim után kutattam (nem volt egyszerű).
Az első és egyben legerősebb zivatar 1:30 körül érte el Pásztó térségét délnyugati irányból, amelyet két másik is követett.
Hajnali fél kettő környékén látványos peremfelhő jelent meg a délnyugati horizonton.
Az első cella , 1:30-kor
Barátunk eszeveszett sebességgel száguldott felénk, miközben folyamatos villámtevékenység világította be az egyre látványosabb peremfelhőzetét.
5 perc elteltével
A következő pár perc történéseit a következő galéria foglalja össze, izgalmas időszak volt az egyszer biztos.
Mivel a házunktól kb. 500m-re egy kisebb domb tetején tartózkodtam, a hirtelen támadt kifutószél futásra kényszerített. Ekkor a peremfelhő már karnyújtásnyira volt csak tőlem, egyre félelmetesebb pillanat következett.
Futás!
Gyors léptekkel szaladtam a fedezéket nyújtó filagóriába, amely házunk mellett található. Hatalmas szél támadt, brutális percek következtek. Folyamatos lecsapóvillámok, tomboló szél és felhőszakadás kavalkádjában húzódtam egyre beljebb az eső elől, félelmetes volt.
A radaron egy erőteljes szörnyeteg rajzolódott ki, ami pont a fejünk fölé érve került ereje teljébe.
Amint csendesedni kezdett, a hátoldalát díszítő villámokból próbáltam elkapni párat, mivel az érkezését kísérők szinte mindegyike rejtve maradt. Ekkor vettem észre, hogy a következő cella is ideért, a zivatarok össztüzében próbáltam villámokat lencse végre kapni.
Volt itt minden… erőteljes, a közelben lecsapó villámok,
az üllőkben látványosan végigfutó felhővillámok garmadája.
Valami csodálatos égi parádé szemtanúja lehettem, nem győztem betelni a látvánnyal.
A Pásztó felett átvonuló fenevad Salgótarján felé vette az irányt, ahol Laci barátom tárt karokkal várt rá. A korlátozott kilátás ellenére látványos kisüléseket sikerült megörökítenie, pedig a viharos szélben erőteljesen az állványba kellett kapaszkodnia.
A számtalan csodát felvonultató percek közepette észre sem vettem, hogy világosodni kezdett. Tőlünk délre azonban egy új cella volt születőben, melynek csapadéksávját már könnyebb volt megörökíteni az egyre több fénynek köszönhetően.
Az igazi csemege csak ez után kezdődött. Az érkező zivatar brutális támadást indított a föld felé, félelmetes lecsapó villámok hagyták el masszív felhőzetét.
Az egyik pillanatban vakító fény égette ki a retinámat, hatalmas reccsenés közepette ugrottam a mellettem lévő filagória fedezékébe. ( nem mintha bármit is jelentett volna ez az egész.. 🙂 ) A fényképező masinka látóterébe sajnos nem volt benne teljes egészében a közelben lecsapó villám, de a sejtelmes mellékágból jól érzékelhető, hogy igencsak közel csókolta meg a Szent Anyaföldet.
Az eső hirtelen, erőteljes intenzitással érkezett. A villámok minden irányból hallatták sistergő morajukat, testem minden zegzugában libabőrös lettem. Amikor tovább állt, egy utolsó villámot még sikerült elcsípnem a hátoldalból.
Bár délen egy újabb cella építette fel magát,
már nem volt idő rá, indulnom kellet. Kevesebb mint egy órám volt elkészülni mivel indultunk a Magas-Tátrába, várt minket a hegy szelleme, a pozitív energiák simogatása. Fáradtan, de megannyi élménnyel mögöttem kullogtam be a meleg szobába, sosem felejtem el ezt az éjszakát!
A fotózás közepette végig a kezemben szorongattam a videó kamerát is, amelyet a napokban volt lehetőségem végignézni. Annyira tetszett némelyik felvétel, hogy úgy döntöttem, egy rövidfilmet fogok készíteni belőle. Szóval legyetek türelemmel, hamarosan elkészül majd az is…csak győzzétek kivárni! 🙂
A lehullott csapadék mennyisége megdöbbentő volt, hajnali 2, és reggel 6 óra között 70 mm eső hullott Pásztón, és szintén 70 mm Salgótarjánban, mindösszesen 4 óra leforgása alatt.
Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést, csodákkal teli szép napokat kívánunk mindenkinek!
Több órán át tartó, folyamatos villámtevékenység részesei lehettünk a mögöttünk álló péntek éjszakáján. Egy gyenge zápornak induló tömb jelent meg valamikor tíz órát követően a radaron,
22:15-kor indult a keletkezés térségünkben
egy óra múlva már több zivatar színezte pirosra az aktuális térrképet.
egy óra elteltével.
Az első cella igen erőteljes lecsapóvillámokat engedett útjára, a következő felvételeken ezen szépségeket láthatjátok.
A bal oldali lecsapó Mátraszőlős térségében ért földet, a jobb oldali nem fért rá a fotóra
Újabb két szépség
A zivatarok szinte futószalagon érkeztek hozzánk, szebbnél szebb villámok járták őrült táncukat. Több esetben is látni lehetett, hogy több lecsapóvillámot zöld színű felvillanó fény kísért a talaj közelében, számos trafó is pórul járhatott a térségben, melyet áramszünetek sorozata is bizonyított.
Ez a „viharvadászat” gyakorlatilag a házunk körül zajlott, hol a Mátra, hol pedig a Cserhát irányába fordítottuk a fényképezőt. Több esetben kellett a kertünkben található filagória menedékébe szaladnunk, mivel igen veszélyesek, és kiszámíthatatlanok voltak ezek a villámok. A következő két képen jól látható, hogy egyszere több lecsapó földet ért ugyan abban a pillanatban ( a következő kép nem több fotóból összerakott montázs, hanem egy tíz másodperces expoval rögzített egyszeri, egy időben történő kisülés).
Hármas lecsapó Mátraszőlős határában
Nagyon sokféle villámot sikerült lencsevégre kapnunk, eszméletlenül élveztük az éjszaka minden pillanatát. A mammákkal díszített üllőkben látványos kisülések szaladtak minden irányba,
Mammák rajzolódnak ki a felhővillámok fényében a Mátra felett
eközben kesze-kusza minták kíséretében látványos kisülések történtek a Cserhát felett is.
Villámok a Cserhát felett
Rengeteg villámfotót készítettünk ezen az éjszakán, pár érdekesebb felvételt a következő galériába szedtük össze nektek.
Itt a nyár, a nyaralások időszaka, így egy picikét lemaradtunk az oldal frissítésével. A heves, szupercellás zivatarokat hozó napokon nem tudtunk a tűz közelében lenni, valaki fentről nem akarta, hogy jó legyen nekünk! 🙂 Amikor az Őrségben tartózkodtunk az ország másik végében tomboltak heves zivatarok, vagy éppen fordítva. Picikét déjà vu érzésünk van az aktuális helyzettel kapcsolatosan, hiszen tavaly ugyan ez a dolog játszódott le velünk, majd valamikor az őszi hónapokban sikerült egy látványosabb szupercella közelébe férkőznünk. A nyárnak azonban még nincs vége, és valami azt súgja, hogy a heves zivatarokból is lesz még a következő egy-két hónapban…
Ebben a bejegyzésben pár látványosabb villámfotót szeretnénk megmutatni nektek, melyeket Hatvan illetve Gyöngyös város közelében sikerült lencse vége kapnunk. Az első, egyben legaktívabb cella valamikor húsz óra körül épült ki Hatvan közelében. Bámulatos lecsapóvillámok hagyták el a zivatart, eszméletlen látványos villámshow részesei voltunk.
Lecsapó villámok táncaMár a kertek alatt..
A cella hamar a távozásra kényszerített minket, egy picikét odébb autóztunk. A távolban egy újabb zivatar aktivizálta magát, a buli tovább folytatódott.
Ez a cella is nagyon közel haladt el mellettünk, így viszonylag közeli villámokat is sikerült elcsípnünk.
Mivel a rendszer és a hozzá kapcsolódó csapadék egyre nagyobb területre terjedt ki, haza indultunk. A kerti filagóriánk védettségében még sikerült pár villámot elcsípni, ezek közül az egyik viszonylag közel csapott le hozzánk, brutális basszus kísérte a kisülést.
Rengeteg felvétel készült ezen a villámfényes éjszakán, ezek közül láthattok még pár látványosabb fotót a következő galériában.
