Best off heves zivatar kategória bejegyzései

Szeptember, a meglepetések hónapja (2020.09.28.)

Első körben vissza kell szívnom egy korábbi bejegyzésben ( Itt van az ősz, itt van újra…(2020.09.07.)) tett igen felelőtlen kijelentésemet, abban a következőket írtam nektek: ” Nem arról van szó, hogy az év hátra lévő részében nem alakulhatnak ki zivatarok az országban, de olyan mennyiségben és “minőségben” biztosan nem találkozunk már velük mint a nyári hónapokban.” – puff neki jó mellé trafáltam! 🙂

Már a pár nappal ezelőtt kialakult szupercellás zivatarok is hatalamas meglepetéssel szolgáltak, erre egy újabb, a nyári zivatarokat is megszégyenítő látvány tárult elénk a hét legelső napján.

De mi is történt ezen az ominózus napon? Az ország középső részén – egy okklúziós frontnak köszönhetően – zivatartevékenység kezdődött a kora délutáni órákban. Ezek a konvektív gócok egy észak-déli tengely mentén pattantak ki és viszonylag nagy sebességgel haladtak észak-északkeleti irányba. Az általunk megfigyelt cella egyébként viszonylag hamar, valamikor 13 óra magasságában jelent meg a radaron. Útja során gyakorlatilag folyamatosan a csapadéksáv keleti oldalán helyezkedett el, hol aktívabb, hol pedig gyengébb arcát mutatva.

Aszód térségébe valamikor 15 óra körül érkezett a radaron bekarikázott cella. Mi gyakorlatilg a rendszer keleti oldalán helyzkedtünk ebben az időben, és egy domboldalon kukucskálva izgatottan vártuk a fickó érkezését. A közelünkbe érve érdekesen festett a zivatar hátoldala, szupercellákra emlékeztető jegyeket véltünk felfedezni.

A zivatar hátoldala hasonlított egy szupercella mezociklonjára

Eközben tőlünk nyugatra félelmetes hullámok jelezték a labilitás erősödését, rengeteg felhővillám járta táncát a fejünk fölé érkező üllő sűrűjében.

Látványos emelt konvekció

Egy három képből összarakott panoráma fotón szeretnénk neket megmutatni azt, hogyan különült el a zivatar lencse alakú felhőzete a rendszer látképétől.

Bár egy hatalmas egységnek tűnik, a bal oldalon ékező zivatar mégis rendelkezik valami egyedi érdekességgel..

Ebben az időszakban még nem egyértelműen nem láttunk peremfelhőt a rendszer körül, ez a továbbiakban érdekes lehet még a zivatar fajtájának megítélésében.

A csapadék egyre közelebb ért hozzánk, nekünk pedig gyorsan el kellett hagyni a tett színhelyét. Autóba pattantunk és Hatvan irányába indultunk. A régi 3-as utat választottuk az M3-as autópálya helyet mert úgy gondoltuk, hogy ha kell itt bármikor meg tudunk állni egy-két fotó erejéig, rossz döntés volt. Igen lassan haladtunk csak a nagy forgalom miatt, a cella pedig egyre gyorsabban robogott északi irányba. Valahol a 21-es úton, Lőrinci települése közelében sikerült megpillantani az akkor már bámulatos ruhába öltöző cellát, lenyűgözően festett.

Az autóból nem is igazán akartunk kiszállni, próbáltunk a fickó nyomában maradni. A következő fotón már így festett:

Pár perc múlva:

Csodaszép…

Első ránézésre egy szupercella látványát idézi a kép, de nagy valőszínűség szerint egy születőben lévő peremfelhőt látunk a képen oldal irányból. Ettől függetleneül erőteljes cirkuláció is megfigyelhető volt a felhőzeten, nagyon érdekes helyzet volt ez.

A peremfelhő alá érve aztán egy újabb érdekesség rajzolódott ki távolban. A csapadék mögött, ahol esetlegesen a beáramlás lehetett, lefelé csüngő fractusok mutatkoztak.

Földig nyúlva..

Ettől a perctől kezdve a radaron is egyértelmű gyengülést mutatott a cella, bár a peremfelhője még viszonylag sokáig megfigyelhető volt. Próbáltunk még a cella “elé” kerülni és egy újabb fotót készíteni róla, erre még egy utolső lehetőségünk nyílt Szentkút határában:

Még mindig szépséges, de már legyengülve halad tovább a határ felé

Ekkor láttuk utoljára, eközben tőlünk délre erőteljes keletkezés kezdődött. A Mátra irányából lecsapóvillámok ágyúszerű hangja jelezte, nincs még vége a műsornak. Nagyon kaotikussá vált az égkép, félelemtes felhők járták örvénylő táncukat.

A Mátra fölé érve aztán felhőszakadás kezdődött, jól kivehető lett az erőteljes csapadéksáv.

Szépen lassan peremfelhő születése kezdődött az erőteljes csapadékhullás szélén, ezt a következő, három fotóból összefűzött panorámán láthatjátok.

Ezzel a pillanattal el is búcsúztunk a zivataroktól, hazafelé indultunk. Összegezve: csodaszép peremfelhős zivatarokat láthattunk hétfő délután melyeket néhol erőteljes forgó mozgás, és lefelé nyúló fractusok is fűszereztek. Szupercellára utaló jeleket ugyan láthattunk az égen, de több dolog is hiányzott az egyértelmű azonosításukhoz. Ettől függetlenül mesés kalandban volt részünk, és ha előrejelzéseknek hinni lehet még mindig nincs vége a meglepetéseknek!

Time-lapse anyag….tudjátok…az évzáró videóban! 🙂

Zivatarláncok éjszakája (2020.08.31.)

A nyár utolsó napja egészen különleges volt. Nem csak az éjszaka látott csodaszép dolgok miatt volt fantasztikus élmény ez a vadászat, hanem mert végre egy olyan időjárási helyzet részesei lehettünk, amit gyermekkorunkban sokszor átélhettünk az ősz érkezését megelőzően.

Egy lakótelepi panel lakásban nőttem fel, ami a második emeleten, az épület keleti oldalán helyezkedett el. Nagyon szerettem ezt a lakást, a hozzá tartozó erkély fedezékéből rendszeresen bámultuk édesapámmal a térségben cikázó villámokat. Mivel az ablak párkányai lemezből készültek, igen jellegzetes, soha el nem felejthető hanggal érkeztek hozzánk az égi vendégek, imádtam hallgatni esőcseppek enyhén visszhangzó tompa koppanását. Amikor azonban elérkezett a nyár vége és a tévében az évszakváltó frontok érkezéséről tudósítottak a meteorológusok tudtam, hogy egy még “izgalmasabb” éjszaka előtt állunk.

Ezeket a konvektív estéket sosem felejtem el. Azt sem tartom kizártnak, hogy gyermekként ezek az egész éjszaka tomboló, kegyetlenül villámfényes éjszakák hagytak olyan mély nyomot bennem, ami már igen fiatalon felkeltette érdeklődésem a viharok iránt. Emlékszem…sokszor bújtam a takaró alá és próbáltam tompítani a villámok erőteljes fényét, a dörgések brutális moraját. Amikor elcsendesedett előbújtam, de ez a holt időszak nem tartott sokáig. Szinte futószalagon érkeztek a zivatarok, képtelen voltam aludni ebben a helyzetben. A takaró alá bújva ettől a brutálisnak tűnő tűzijátéktól kezdetben még nagyon féltem, az itt felmelegített oxigénszegény levegőben folyt rajtam a víz, alig vártam hogy vége legyen ennek az egésznek. :). Nagyon emlékezetesek voltak ezek az éjszakák így nem csoda hát, hogy nagyon hamar érdeklődni kezdtem (kezdtünk) az időjárás csodálatos világa felől.

Ami most, a nyár utolsó napján történt pont ezt a régi érzést hozta felszínre belőlem és Laci barátomból is. Mindketten ugyan azt éltük meg, érdekes volt erről beszélgetni. Tudtuk, hogy az elmúlt évek időjárásból több minden is hiányzik már a “régi időkhöz” képest, ilyen például az áztató esők ,a tartós hótakaró vagy a több napig fennálló fagyos napok hiánya, de ezzel az élménnyel egy újabb hiányosságra figyeltünk fel. Ezek a nyár végi konvektív rendszerek is igencsak eltűntek az Északi-középhegység térségéből, a mögöttünk álló évtizedben alig emlékszünk vissza hasonlóra.

Az éjszakai órákban több hullámban érkezett zivatar hozzánk. Az első ilyen konvektív tömb valamikor fél kilenc után érte el a Cserhát térségét, de ez a rendszer még nagyon legyengülve haladt át a hegyek felett. A lecsapó villámok nagy része rejtve maradt előlünk, az eső hamar távozásra kényszerített minket. A rendszer egyébként sok-sok felhővillámot produkált, ezek közül láthattok párat a következő galériában. Az utolsó kép egyik érdekessége, hogy a felül látható üllővillám ágai egészen más színben pompáznak, mint a felhőben gyengén megbújó vastagabb részek.

A következő, jóval erőteljesebb zivatarlánc valamikor 23 óra környékén érte el térségünket. ( Ezek a rendszerek egyébkén eszméletlen gyorsan mozogtak, a villám és radarkép között igen nagy különbség volt megfigyelhető ) Mi Jobbágyi település határába siettünk, ahol szűnni nem akaró villogás jelezte a vonalba rendeződött cellák érkezését. Nagyon reménykedtünk abban, hogy a rendszert látványos peremfelhő előzi majd meg, szerencsére nem csalódtunk.

Rövid idő elteltével már igen közel került hozzánk ez a csodálatos monstrum, pazar kinézete volt ezekben a percekben.

A szél egyre erőteljesebben fújt, majd az egyik pillanatban erőteljes zöld fény világította be az érkező rendszer felhőzetének alsó részét. Sajnos a fényképező masina nem pont abba az irányba nézett, de az egyik kép bal alsó részén megörökítettünk belőle egy darabot. Földöntúli pillanatok következtek…a rövid ideig tartó zöld villanást egy pár másodperces szünet követte, de azt követően még hosszabban és erősebb fénnyel világította meg a zivatarlánc egyik részét. Nagy valószínűség szerint transzformátorba csapott egy villám, és annak a zöld fényét láthattuk.

Rövid idő múlva brutális szél támadt…a körülöttünk lévő fák recsegtek ropogtak, a levegő telítődött mindennel ami az előttünk elterülő szántóföldön megtalálható volt. Szinte kapaszkodtunk a állványban, szó szerint előre kellett dőlni az erőteljes kifutószélben. Az első esőcseppet követően szinte sáska módjára ugrottunk be az autóba, hatalmas cseppek kíséretében felhőszakadás kezdődött. Hazafelé indultunk, de otthonról még pár felhővel tarkított villámfotót is készítettünk, félelmetes volt az aktuális égkép az erőteljes fényjátékban.

Az éjszaka további részében több, még erőteljesebb rendszer is kiépült a környéken de ezeket már nem tudtuk üldözőbe venni. Ettől függetlenül csodálatos napot hagytunk magunk mögött, semmi okunk nem lehet a panaszra… 🙂

Váratlan vendég (2020.06.17. – a második hullám)

A délutáni eseményeket követően egy újabb zivatar pattant ki tőlünk északkeleti irányba. Pár percenként igen mély, ágylövéshez hasonlító morajlások jelezték az újabb jövevény érkezését. A horizont egyre sötétedni kezdett majd valamikor hét óra magasságában földöntúli mintázatok jelentek meg az égbolton. A délutáni órákban kialakult cellából lehulló csapadék hatására igen magas, 87 % körül volt a levegő páratartalma így nem csoda hát, hogy ilyen csodás felhőket tudott építeni maga körül az a cella.

Egyszerűen gyönyörű!

A kép jobb oldalán látható peremfelhő szinte súrolta a földet, bámulatos látványt nyújtott.

Jövök!

Ahogy közeledett felénk, szinte földbe gyökerezett a lábunk. Rengeteg kép készült róla mivel minden pillanatban más arcát mutatta.

Már közelebb..
Még közelebb..

Mivel rengeteg szép pillanata volt az eseménynek, egy galériába sűrítve szeretnénk megmutatni nektek a legjobb képeket. Nézzétek át megéri!

Peremfelhős zivatar Kisbágyon térségéből

Tegnap délutánra narancs riasztás rendelt el az Országos Meteorológiai Szolgálat a heves zivatarok kialakulásának lehetősége miatt. A várt zivatarrendszer illetve a szupercellás konvekció a kevés energia miatt nem igazán aktualizálódott, ellenben a délutáni órákban a főváros felett erőteljes zivatarképződés kezdődött. Ez a rendszer szépen lassan északkeleti irányba mozdult, és egyre erőteljesebb csapadékhullást generált.

Csapatunk Kisbágyon irányába vette ez irányt. Egy jól ismert helyre siettünk, ahonnan igen jó panoráma nyílt a nyugati horizontra. Már az autóból láttuk, hogy nagyon jó pillanatok következhetnek, szerencsések lehetünk. Izgatottan fordultunk le a földútra, nem sok időnk volt már hátra. A telefonra érkező adatok alapján már 20 km-re voltak a cellában dolgozó villámok és nagyon gyorsan közeledett felénk. A domb tetejére érve szinte kivágódtunk az autóból, csodaszép látvány fogadott minket.

Nem sok időnk hátra, nagyon közel volt már hozzánk.

Az állványt szinte villámgyorsan felállítottuk, a time-lapse fotózás is kezdetét vette. Szinte ebben a pillanatban gyenge eső kezdődött, reménytelennek tűnt, hogy percekig itt tudunk majd maradni.

A rendszer tovább közeledett és egyre erőteljesebb peremfelhőt épített ki maga körül. A látványhoz képest igen gyenge villámtevékenység követte útját, ettől függetlenül csodálatosan festett.

Mint egy erdei gomba.. 🙂

Ettől a pillanattól számítva már csak nagyon kevés időnk volt hátra, így őrült fotózás vette kezdetét. A villámok ekkor már teljesen megszűntek, érdekes volt dörgés nélkül látni egy ilyen gyönyörűséget. Egy-két panoráma fotót is sikerült összehoznunk, őket láthatjátok a következő képeken.

Egyre látványosabb, és egyre közelebb
Itt volt a legszebb..

A csapadéksáv egyre hangosabb morajjal közeledett felénk, mi pedig gyors vágtába robogtunk az aszfalt út irányába. A radar szerint a rendszer hátoldalán még mindig aktív cellák keletkeztek, ezért déli irányba indultunk. Nem kellet sokat autóznunk, újabb látványos pillanatban volt részünk.

Aszód térségében

Ezek a cellák már teljes némaságban mutatkoztak, egyetlen kisülés sem kísérte őket.

A rendszer utolsó aktív cellája, egy erőteljesebb zápor..

A Cserhátban áthaladó záporok viszonylag sok csapadékot pakoltak le a térségben, alacsony szintű párafelhők takarták be a nyugati oldalt.

A rendszer hátoldala még ekkor is igen pofásan festett, huncut színekkel köszönt el tőlünk…

A vadászat alkalmával több time-lapse videó is készült, de ezeket majd csak az év végi összefoglaló videóban osztjuk meg veletek! 🙂

HEVES ZIVATAROK AZ ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉG TÉRSÉGÉBEN (2019.08.13.)

Egy markáns hidegfront érkezett hozzánk ezen a napon, melyet heves zivatarok kialakulása előzött meg. Az Északi-középhegység térségében szupercellák is létrejöttek, melyeket nagyméretű jég és viharos erejű kifutószelek kísértek. Borsod-Abaúj-Zemplén megye több településén hullott nagyméretű jég, melyek tetőket rongáltak meg a térség több településén is. (Forrás: idokep.hu)

Mi a kora délutáni órákban Nógrád megye északi területén kísértük figyelemmel a gyorsan robogó zivatarokat. Az első cellát fél kettő magasságában láthattuk, amely az erős szélnyírás hatására érdekes felhőzetet alakított ki. A csapadéksávot erős villámtevékenység világította meg, melyek többsége lecsapó villám volt.

Gyorsan robogó zivatarcella, erős villámtevékenység kíséretében

Egy délnyugat- északkelet tengely mentén (viszonylag keskeny sávban) folyamatos keletkezés volt megfigyelhető. Ebben az összeáramlási zónában félelmetes felhőalapok alakultak ki, és a határ közelébe érve fejlődtek zivatarrá.

Fenyegető mintázatú felhőalapok

Az egyik ilyen zivatarcella hátoldali feláramlásában egy érdekes felhőkígyó rajzolódott ki. A mohó mezociklon által bekebelezett meleg levegő egy görgőfelhőre emlékeztető felhőzetet kreált. Kicsit olyan volt mintha a függőleges irányú feláramlás vízszintes irányba eldőlt volna, de nem igazán tudtunk magyarázatot adni a jelenségre.

Felhőkígyó a hátoldali feláramlásban
Egy közelebbi felvétel

Ludányhalászi térségébe autóztunk, ahol egy újabb cella nyűgözött le hullámzó felhőzetével.

Egy lecsapóvillámot produkáló újabb páciens Ludányhalászi térségéből

Az este további részében is folytatódott a zivatartevékenység, látványos lecsapó villámok díszítették a Cserhát felett átrobogó cellákat.

Lecsapó testvérek
Több kisülés egy időben
Lecsapó villámok keresztezik egymást

Következő bejegyzésünkben egy hajnalban érkező cella lecsapó villámait láthatjátok.