Best off szupercella kategória bejegyzései

Szupercella a Balaton nyugati medencéjében (2020.09.25.)

A mögöttünk álló nyáron nem igazán sikerült szupercellás zivatarokat lencsevégre kapnunk, nagyon örültünk hát a múlt hét pénteki sikeres vadászatnak. Nagy szerencsénkre a péntek délutáni órákban (a modellfutásokhoz képest egy-két órás késéssel) egy Horvátországban kialakult rotáló zivatarcella érte el az országunk határát. Ez a cella Nagykanizsa térségében még igen aktív arcát mutatta, mi valamikor ebben az időszakban vágódtunk be az autóba és indultunk útnak.

Szükségünk volt egy nagy adag szerencsére is, mivel az éppen aktív cella még másfél órára volt tőlünk, így nem voltunk biztosak abban, hogy egészben marad a találkozás idejéig.

A másfél órás utunk során igen nagyot változott az időjárás. A Hatvan és Budapest közti szakaszon nem volt túl meleg (18 fok), mivel egy gyenge csapadékmező vonult át a térség felett. Budapestet elhagyva aztán nagyot változott a helyzet, és az egy szikrázóbb napsütésben 26 fokig kúszott fel a hőmérséklet. A távolban már megpillantottuk a rendszerben tornyosuló gomolyfelhőket, egyre izgatottabbal lettünk.

Valahol Siófok környékén járhattunk amikor végre megpillantottunk az érkező cella hátoldalát, nem igazán volt ereje teljében. A radarkép illetve a villámtérkép is egyértelműen a zivatar gyengüléséről tanúskodott, egyre kevésbé reménykedtünk már látványos pillanatokban.

Hatalmas izgalmak közepette Balatonmáriafürdő közelébe történt meg a találkozás. Sajnos egy picikét közelebb is mentünk a kelleténél, alig volt időnk egy jó kilátással bíró helyet keresnünk. Ebben azonban hatalmas szerencsénk volt, hiszen az autópályáról lekanyarodva szinte azonnal meg tudtunk állni és egy legelő szomszédságában kipattantunk az autóból. Ezekben a percekben készült a következő felvétel, picikét csalódottak is voltunk a látottak miatt. No persze a látvány így is igen pazar volt, de mi valamivel határozottabb valamire gondoltunk ennyi idő elteltével..

Szép szép, de egy picikét többet vártunk..

A pillanatnyi csalódásunkat Laci próbálta meg csillapítani, aki igen pozitívan ítélte meg a folytatást. A jó irányba történő fordulat lehetőségét a Balaton vizének energiájában látta, abban reménykedett, hogy erőt merít majd víz fölé araszoló cella…szerencsére igaza lett! 🙂 Az egyre közelebb tekergő zivatar erősödni kezdett, csodásan festett a feláramlás felhőzete.

Alakul a kicsike..

Nagy meglepetésünkre a cella egyre keletiesebb mozgást vett fel ezért nagyon féltünk attól, hogy minket is elcsíp majd a folyamatosan erősödő csapadék. A szupercella mezociklonja ekkor már félelmetes monstrummá dagadt, fantasztikus pillanatok következtek.

Félelmetes..

Eközben a hirtelen berobbant csapadéksáv szélén gyenge peremfelhő volt születőben, ezt a következő három képből összefűzött panorám fotón mutatjuk meg nektek.

Csodás panoráma…

Ezt követően a fejünk fölé kúszott a zivatar hátoldala amiből pár másodperc erejéig nagyobb esőcseppeket zúdított a nyakunkba. Nagy szerencsénkre nem kellett elhagynunk a helyszínt így tovább folytathattuk az egyre gyengülő cella megfigyelését. Mivel az aktuális pozíciónkból nem nyílt megfelelő kilátás keleti irányba gyors léptekkel az autópálya irányába trappoltunk, egy picikét tisztább és magasabb placcon letáboroztunk. A zivatar ekkor már egészen más arcát mutatta, a feláramlás viszont erőteljesebb forgásban volt mint pár perccel azelőtt.

Forgásban..

Szabad szemmel is nagyon jó látható volt az örvénylő mozgás, volt olyan pillanat amikor azt hittük, hogy tölcsér ereszkedik le a cellából…

Mintha tornádó készülne…

A cella ahogy távolodott tőlünk egyre gyengébb lett. Sötétedni kezdett mi pedig hazafelé vettük utunkat. Csodálatos emlékekkel a fejünkben, mosolygós arccal ültünk az autóba, megérte találkozni ezzel a fickóval annak ellenére is, hogy alig szórt magából villámokat. A vadászaton time-lapse felvételek is készültek, ennek anyagát az év végi videóban láthatjátok majd.

Tubával kísért heves zivatarok Jászberény térségében

Bár tegnap csak egy „ártatlan” zápor társaságát élvezhettük a Mátra nyugati oldalán, ma délután végre nagyot fordult a kocka, szupercellás zivatarok alakultak ki az Alföld északi területein. Az átlagosan meleg, 23-28 fokos levegőben erőteljes konvekció indult a kora délutáni órákban, északkelet felől heves zivatarok robogtak tőlünk kb. ötven kilométerre déli irányba.

A munka fáradalmait magunk mögött hagyva autóba pattantunk és Jászberény irányába robogtunk. Laci barátom, kezében egy videókamerával folyamatosan rögzítette az aktuális pillanatokat. Ebben a száguldással fűszerezett időszakban fényképet még nem készítettünk, nem akartunk lemaradni a radar alapján legígéretesebbnek tűnő celláról. Az egyik videó kivágaton nagyon jól látható egy LP szupercella felhőzete, izgalmas pillanatok következtek. Kb. tíz perc elteltével aztán megláttuk azt a cellát ami miatt ide jöttünk. Eszméletlen jó helyen voltunk, nagyon jó kilátás nyílt a célpontra.

A zivatar feláramlása jól kivehető forgó mozgást végzett miközben eszméletlen lecsapó villámok cikáztak mindenfelé. Fenomenális élmény volt a rét közepén állni. A levegő meg sem moccant de a magas páratartalom miatt szinte harapni lehetett. Izgatottan és némi félelem kíséretében néztünk szembe a puszta felől érkező bámulatos cellával, felejthetetlen pillanatok következtek.

Barátunk szépen lassan a közelünkbe araszolt miközben egyre félelmetesebb arcát mutatta.

Félelmetes látvány volt, ahogy a különböző szinten lévő felhők ellentétes irányba forogtak (részlet a videóban)

A képen látott pillanatokat követően már nem igazán éreztük magunkat biztonságban a mező közepén. A levegő olyan mértékben telített volt elektromossággal, hogy teljesen véletlenszerű helyeken villantak fel a lecsapó villámok, abszolút nem a csapadéksáv közelében mutatkoztak. Néhány percenként az állványt megragadva folyamatosan hátráltunk az érkező zivatar elől, ezzel biztosítottunk egy aprócska hamis biztonságérzetet lelkünknek. 🙂 Minden perc más és más égképet kreált az égre, rengeteg fotót készítettünk.

Kettő képből készített panoráma

Csak közeledett felénk, mi pedig kiszáradt szájjal folyamatosan a masinát nyomkodtuk illetve kamerára vettük a félelmetes pillanatokat.

Hirtelen olyan közel került hozzánk a már erőteljesen zúgó csapadéksáv , hogy indulni kényszerültünk. Folyamatos lecsapóvillámok kísérteties fényei közepette sprinteltünk az autó irányába, nagyon szerettük volna már biztonságban tudni a bőrünket. A szél egyre erősödött, hatalmas cseppek landoltak a rajtunk és a minket körülvevő rét növényein.

Pár percig tartó sprint után végre megérkeztünk, sosem látott csukafejessel vetettünk magunkat az autó menedékébe. A masinákba csapódó esőcseppeket mindenféle rongyfélével szárazra töröltük, gyorsan készen álltunk a folytatásra. A vizes ruhánkról felszálló pára vastag vízréteget alkotott az ablakokon, ezért a jó kilátás érdekében le kellet húznunk az ablakokat. Az esősávval ellentétes ablak lehúzását követően csodás dolgot pillanthattunk meg. A mellettünk elrobogó cella hátoldalán egy tuba rajzolódott ki a feláramlásban.

Eszméletlen jól nézett ki, de ez a lélegzetelállító pillanat nem tartott sokáig. Ezt az örvénylő feláramlást egyébként viszonylag sokáig láthattuk, néha spirális alakzatokat vett fel. A következő kép készítésekor végre a videókameránk is akcióban volt ami egy bámulatos lecsapóvillámot is rögzített (ezt a pillanatot az összefoglaló videóban láthatjátok).

Spirálisan tekergett

Hamarosan életre keltettük az autó dugattyúit, elindultunk. Hazafelé menet azért meg-meg álltunk az út szélén és további fotókat készítettünk. A mellettünk elhaladó cella ekkor már eszméletlen mennyiségű csapadékot engedett útjára miközben a kék szinte minden árnyalatában pompázott.

Nagyon szép kék

Hazafelé, a Tarna egyik hídján áthaladva tapasztaltuk csak meg igazán, milyen brutális mennyiségű csapadékot hagyott maga után a vihar. A folyó hatalmasra duzzadt, rengeteg víz hömpölygött lefelé a mederben.

A vadászatról egy rövidke kisfilmet is készítettünk melyet a következő youtube linken megnézhettek.

Összességében egy igen izgalmas, eseményekben nagyon változatos napot tudhatunk magunk mögött…sok-sok ilyen pillanatot szeretnénk még átélni!

Szupercellák kábulatában, az ipolytarnóci szörnyeteg

A 2007-es év igen szélsőséges, konvektív eseményekben rendkívül gazdag év volt. Igen sok, a heves kategóriát elérő zivatar és az azokból összeállt rendszer tarkította a legforróbb hónapokat, nem gondoltuk volna, hogy az idei nyár is sok meglepetést tartogat majd számunkra.

A keleti országrészre heves események kialakulását támogatták a meteorológiai modellfutások. Szinte minden paraméter a szupercellák kialakulását jelezte, éreztük, hogy nagy dolgok történhetnek ezen a napon.

A délutáni órákban egyre több zivatar jelent meg az aktuális radarképen melyek közül az egyik viszonylag közel, az északi határ közelében érkezett térségünkbe. Úgy döntöttünk, hogy ezt a jövevényt vesszük célba ezért Ludányhalászi irányába indultunk. Szécsényt elhagyva csodaszép látvány tárult elénk, egy bámulatos szupercella mezociklonja okozott felejthetetlen pillanatot csapatunknak. Ekkor még viszonylag távol volt tőlünk a kicsike, de már így is bámulatosan festett.

Érkezik, szuper helyen vagyunk

A cella brutális örvénylő mozgást produkált. Egyik pillanatról a másikra egy látványos farokfelhőt indított útjára, klasszikus jegyeket hordozva hasított át előttünk.

Eszméletlen jó helyen voltunk, szinte az orrunk előtt haladt át a szupercella feláramlása. Az Ipoly völgyébe érve új erőre kapott, egyre lejjebb kúszott a forgó felhőalap.

A Ludányhalászi és Nógrádszakál közötti út völgye felé érve érte el a legszebb, búgócsigához hasonlító formáját az őrülten tekergő mezociklon. Ekkor az erőteljes szívóerő által életre keltett pára szinte a föld felszínéről kebelezte be a meleg levegőt, bámulatosan festett.

Búgócsiga

A cella hatalmas sebeséggel robogott tovább kelet felé, mi pedig a nyomába szegődtünk. Litke települését elhagyva Ipolytarnóc irányába folytattuk utunkat, de az egyik pillanatban hatalmas koppanás rázott fel minket az extázis állapotából. Fékezés, megállás, járó motor és teljes csend.. Az ablakot letekertük és akkor vettük észre, hogy hatalmas jégdarabok hevernek mindenfelé.

Hatalmas jégdarabok mindenfelé..

Minden egyezkedés nélkül rükvercbe kapcsoltunk, és nagy sebességgel hátrafelé indultunk. Szerencsére egy teljesen egyenes szakaszon voltunk, így sikerült pár száz méterrel hátrébb kerülni, több jégdarab szerencsére nem landolt rajtunk…megnyugodtunk.

Pár perc elteltével folytattuk utunkat, és nagy megdöbbenésünkre brutális méretű jégdarabokat találtunk mindenfelé. Némelyik mérete közel 5 centiméter volt, mintha a tornádó folyosó közepébe csöppentünk volna.

Litkére érve a döbbenet tovább fokozódott. A hatalmas méretű jegek kegyetlen pusztítást végeztek mindenfelé, tetőcserepek törtek darabokra, horpadt karosszériájú autók álltak az út szélén. A növényzet néhol teljesen legyalulva, szőnyegként terült el a földön, némelyik kisebb fán alig maradt pár levél.

Ám ezzel még nem ért véget a napunk, Salgótarján felé vettük utunkat ahol egy újabb fenevadat sikerült lencsevégre kapnunk. Erre a zivatarra már csak igen kevés időnk volt, az utolsó pillanatban sikerült egy-két felvételt készíteni róla. Érkezését látványos peremfelhő előzte meg, a feláramlásban brutális erők dolgozhattak, első pillantásra egy tornádóhoz hasonlító képződményt is láthattunk. Eszméletlen mennyiségű lecsapóvillám és viharos kifutószél jelezte a zivatar erejét.

A cella amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a hegyek mögött. Eszméletlen időszak volt ez, bármerre néztünk félelmetes felhők, szűnni nem akaró dürgések jelezték, hogy nincs még vége a napnak. Dél felé indultunk de nem kellett sokat autózni ahhoz, hogy egy újabb látványos cellával találkozzunk.

Nem semmi látvány ez sem

Az autóból kipattunk és élveztük a következő szupercella lélegzetelállító látványát, miközben a forgó feláramlás érdekes, vízszintes irányú tubát indított útjára. Az erőteljes rotálás szemmel is jó kivehető volt, egyik bámulatból a másikba estünk.

A cella egyre több csapadékot indított útjára melyet eszméletlen masszív, állandóan változó felhőalap követett, olykor erőteljesebb forgó mozgást is produkálva.

Egy újabb szupercella csapadéksávja

Tovább folytattuk utunkat dél felé miközben a zivatarok egyre szolidabb arcukat mutatták. A térségben kialakult szupercellák porszívó módjára szürcsölték fel a párás meleg levegőt, a hatalmasra nőtt üllők nem engedtek több napfényt a talajra, idejük lassan a végéhez közeledett. A naplementét megelőzően aztán változott a helyzet, az heves zivatarok keltette izgalmakat kellemesebb pillanatok követték.

A sötétben még meg-meg villant egy-két rövid életű Cb a Mátra irányából, méltó befejezése volt ennek az őrült napnak.

Hogy mi történt velünk a mai napon? Egyszerűen nem tudjuk szavakba önteni…Ilyen rövid idő alatt ennyi brutális dolgot látni, hát több mint elképesztő! Hogy lehet-e ezt még valaha überelni nem tudjuk, de lehet nem is kell, hogy megtörténjen.

Ezek a zivatarok egy egészen új világ érkezését jeleznék? Milyen változásokat idéz majd elő az erőteljesen változó klímánk? Erre most még biztosan nincs meg a válasz, minden esetre intő jelként kell kezelni a hirtelen bekövetkező változásokat…

Egy szupercella árnyékában (2008.04.19.)

„Egy nyíregyházi autószalon melletti őrbódét a benne lévő őrrel együtt kapott fel a hétvégi vihar – számolt be a TV2 híradója. Az őrnek nem esett baja. „

Ha szupercellás zivatarokkal szeretnénk találkozni az év folyamán szinte biztos, hogy nem a tavaszi hónapokat javasolná nekünk egy tapasztalt meteorológus. A szupercellás zivatarok leginkább a nyári hónapokban fordulnak elő, bár a klímaváltozásnak köszönhetően megjelenésük már egyre szélsőségesebb skálán figyelhető meg.

Ezen a tavaszi napon is igazán rendkívüli eseménynek számított a heves zivatarok megjelenése. Az ESTOFEX előrejelzése is szívdobogtató volt, kíváncsian vártuk mi valósul majd meg a szélsőséges előrejelzésekből.

A délelőtt folyamán egy nagy kiterjedésű csapadékrendszer haladt át az országon amely többfelé okozott jelentős mennyiségű esőt. A csapadék elvonultát követően a nap kisütött és a nagyon fülledt levegőben 21 fokra emelkedett a hőmérséklet.

Ez az időjárási helyzet igen nagy reményeket tápált a folytatást követően, nagy izgalommal vártuk a következő órákat. Valamikor a kora délutáni órákban a nyugati országrészben zivatartevékenység kezdődött. Ezen cellák ébredését a pásztói lakásunkban lévő asztali számítógép aktuális radarképén kísértük figyelemmel, mivel ekkor még nem állt rendelkezésünkre okostelefon vagy mobilinternet. Amikor az egyik zivatarcella a Dunakanyar térségébe ért autóba pattantunk, és egy Jobbágyi térségébe található földútra hajtottunk. Nyugati irányból egyre több felhő érkezett térségünkbe, a távolban egy huncut felhőalap bukkant elő. Ahogy közeledett hozzánk egyre biztosabban láttuk, hogy egy forgó mozgást végző mezociklon érkezik a „B” vágányon, mi erre vagány üzemmódba váltottunk! 🙂

Bekerítettük a fenevadat! 🙂

Ettől a pillanattól fogva gyorsan peregtek az események. Autóba ültünk és próbáltunk közelebb férkőzni az érkező szupercellához. Hatalmas izgalmak közepette olyan közel kerültünk hozzá, hogy szó szerint a hátoldali feláramlás alatt találtuk magunkat. Kiszálltunk az autóból és földöntúli pillanatok következtek. A fejünk felett szűnni nem akaró morajlás volt hallható, a kisülések ott folyamatosan történtek felhővillámok formájában. A kamerát és fényképezőgépet állványra helyeztük, és próbáltunk mindent rögzíteni ami körülöttünk zajlott. Eközben mindketten valami furcsa érzést vettünk észre testünkön…a levegő olyan mértékben töltött volt elektromosággal, hogy szó szerint állt a szőr a karunkon. 🙂 Leírhatatlan volt az az egész pillanat, ahogy a folyamatos morgás közepette valahogy mégis félelmetes csend uralkodott, szél szinte nem is fújt, a felhők pedig valami őrületes forgást produkáltak felettünk.

Szépen kirajzolódott a farokfelhő, méregzöld színek díszítettek mindenfelé..

Rengeteg képet és videót is készítettünk ezekben a percekben, a legjobbakat láthatjátok a következő válogatásban:

A cella feláramlása szépen lassan a nyugati oldalra helyeződött át, hatalmas csapadék és jégsáv jelent meg a távolban.

Édes kábulatunkból halk koppanások ráztak vissza a valóságba, mivel a fejünk felett örvénylő felhők méregzöld tekervényeiből jégdarabok kezdtek potyogni ránk. Autóba pattantunk és megtisztelve ezt a csodálatos vihart egy picikét odébb autóztunk, nem akartuk sem az autót sem magunkat kitenni a nagyobb jégdarabok támadásának. Nem telt el sok idő és a cella átvonult Pásztó városán, ahol változó mennyiségű és méretű jeget hagyott maga után.

A legnagyobb jégdarabok a 3 centimétert is elérték.

A cella elvonult, a keleti országrészben további heves zivatarok alakultak ki. Eszméletlen élmény volt ez így áprilisban, nem gondoltuk volna, hogy már tavasszal találkozhatunk egy ilyen zivatarral. Ezen a napon egyébként videóanyagot is készítettünk amelyből egy kisebb filmet is összevágtunk:

Így festett a cella az aktuális radarképen:

Napijelentés

Időjárásunk ezen a napon:

Szombaton a gyakran erősen megnövekvő felhőzet mellett, északon csak 1-3, délen 5-7 órát sütött a nap. Többször és többfelé volt eső, zápor, zivatar, helyenként jégeső is előfordult. Zivatarfelhők környezetében a szél viharossá fokozódott. A hőmérséklet csúcsértéke általában 17 és 22 fok között alakult, északkeleten hűvösebb volt, ott csak 13, 16 fokot mértek. Éjszaka a zivatarok mindenütt megszűntek és hajnalra többnyire 2 és 8 fok közé hűlt le a levegő. A ma reggelig lehullott csapadék mennyisége az ország nagy részén csapadéknyom és 8 mm között változott, északon, északkeleten 11-17 mm hullott. Délelőtt országszerte sütött a nap. A hőmérséklet 11 órára 13 és 20 fok közé emelkedett.

Viharvadászat Nyíregyháza térségében

2019.06.27

A déli órákban heves, szupercellás zivatarok érték el az északkeleti országrészt. A viharokhoz nagyméretű jég (3-5 cm) és viharos széllökés is párosult (Sárospatak, 126 km/h).

„A zivatarokra jellemző, hogy rendkívül nagy, 15.5 km magasságba (vagy akár afölé) is nyúltak a felhőtetők. A megerősödő magassági szél és a légköri instabilitás ugyancsak hozzájárult a heves zivatarok kialakulásához.

A Kárpátok vonulatai az alacsony szinten lassították a hideg levegő beáramlását és a magasban a hideg levegő kissé „előrefutott”. Ez is hozzájárult ahhoz az extrém labilitáshoz, amely a heves zivatarok kialakulásához vezetett.” (írta a z OMSZ)

Csapatunk Nyíregyháza közelében várta a zivatarok érkezését. Az első cella 12:50 perckor ért a közelünkben.

Nyíregyháza közelében, 12:50

A zivatarok igen nagy sebességgel haladtak déli irányba, és folyamatos keletkezés volt megfigyelhető az aktuális radarképen.

Mivel egyre inkább nagyméretű jégre utaló felhőalapok alakultak körülöttünk, jobbnak láttuk ha nyugatabbra autózunk a rendszer peremére. A következő fotón ezeket az örvénylő, félelmetes felhőalapokat láthatjátok.

Jeget tartalmazó felhőalapok

Az M3-as autópályára kiérve kb. 10 km után egy benzinkúton kerestünk menedéket. A Nyíregyháza felett áthaladó cella ekkor igen őrülten festett, miközben nagyméretű jég hullott belőle.

Nagyméretű jég hullik Nyíregyházán
Aranyosné Valu Szilvi fotója , forrás: idokep.hu

Ezt követően sajnos haza kellett indulnunk, így több felvételt nem tudtunk készíteni a térségben tomboló cellákról.

Még több fotó: