Csapatunkkal történt 2008-ban kategória bejegyzései

Tavasz, vidámság, zivatar (2008.04.22.)

A tavasz az év legszebb és legszínesebb időszaka. A természet kizöldül, a táj virágokkal díszített ruhába öltözik. Az állatvilág hangja megelevenedik, hangos madárcsicsergés járja be az erdők és mezők minden szegletét. Az égen egyre magasabbra törő gomolyfelhők mutatkoznak melyekből néha záporeső, egy-egy zivatar is kialakul.

Pár évtizeddel ezelőtt a tavaszi hónapok mondhatni egy sablont követtek. Az áprilisra jellemző bolondos időjárás szinte biztosan bekövetkezett, szinte mindenféle csapadékfajtából jutott erre a hónapra.

Emlékszem , hogy gyermekkoromban mennyire vártuk már a tavaszi horgászatot, nagyon sokat hasaltunk a salgótarjáni Tóstrand partján apró sügerekre vadászva. Nem egyszer fordult elő velünk akkoriban, hogy egy pólóban, a húsz fokos levegőben vidáman szaladgáltunk a parton, majd a következő pillanatban már (dörgések kíséretében) hatalmas pelyhekben szakadt a hó. Tíz-húsz perc leforgása alatt valamikor öt-tíz centi vastag hófehér takaró fedte be a tájat, rövid idő múlva újra előbukkant a nap és a horgászat hócsatává alakult át. Ezt a számomra egyik legcsodálatosabb hónapot mindig is a változékonyság jellemezte, hihetetlen változások színterévé változott a légkör. Ez a bolondos április az elmúlt évtizedekben nagyon sokat szelídült, az erőteljes hidegbetörések és a váratlan hózáporok alig jelentkeznek már ebben az időszakban. A időjárás egyre monotonabb, a fák rügyei sokkal hamarabb nyílnak ki az állandóan napos enyhe időjárásban, egy rövid ideig tartó fagyos reggel is hatalmas károkat tesz a gyümölcsösökben, és az erdők-mezők növényvilágában is. A kiszámíthatóság eltűnt, az állat- és növényvilág nem igazán tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez…

Pár nappal a szupercellás kalandunk után egy jóval nyugodtabb helyi zivatar társaságát élvezhettük. A keletkezés valamikor a déli órákban kezdődött, látványos cb fejlődött a Cserhát vonulatai felett.

Ezt követően egyre több gomolyfelhő képződött, sötét felhőalapok alakultak körülöttünk.

A zivatar üllője – mint egy hatalmas lepel – szétterült a magasban, szép formájú mammatus felhők fejlődtek felettünk.

A nap már nem tudott több hőt szolgáltatni az éhes zivatarfelhő melegre éhes gyomrába, szépen lassan leépült, a nap véget ért. A friss esővizet hangos szürcsölés közepette szívta fel a frissen kibújt növényvilág szerencsésebb csoportja, jó napjuk volt…

Egy szupercella árnyékában (2008.04.19.)

“Egy nyíregyházi autószalon melletti őrbódét a benne lévő őrrel együtt kapott fel a hétvégi vihar – számolt be a TV2 híradója. Az őrnek nem esett baja. “

Ha szupercellás zivatarokkal szeretnénk találkozni az év folyamán szinte biztos, hogy nem a tavaszi hónapokat javasolná nekünk egy tapasztalt meteorológus. A szupercellás zivatarok leginkább a nyári hónapokban fordulnak elő, bár a klímaváltozásnak köszönhetően megjelenésük már egyre szélsőségesebb skálán figyelhető meg.

Ezen a tavaszi napon is igazán rendkívüli eseménynek számított a heves zivatarok megjelenése. Az ESTOFEX előrejelzése is szívdobogtató volt, kíváncsian vártuk mi valósul majd meg a szélsőséges előrejelzésekből.

A délelőtt folyamán egy nagy kiterjedésű csapadékrendszer haladt át az országon amely többfelé okozott jelentős mennyiségű esőt. A csapadék elvonultát követően a nap kisütött és a nagyon fülledt levegőben 21 fokra emelkedett a hőmérséklet.

Ez az időjárási helyzet igen nagy reményeket tápált a folytatást követően, nagy izgalommal vártuk a következő órákat. Valamikor a kora délutáni órákban a nyugati országrészben zivatartevékenység kezdődött. Ezen cellák ébredését a pásztói lakásunkban lévő asztali számítógép aktuális radarképén kísértük figyelemmel, mivel ekkor még nem állt rendelkezésünkre okostelefon vagy mobilinternet. Amikor az egyik zivatarcella a Dunakanyar térségébe ért autóba pattantunk, és egy Jobbágyi térségébe található földútra hajtottunk. Nyugati irányból egyre több felhő érkezett térségünkbe, a távolban egy huncut felhőalap bukkant elő. Ahogy közeledett hozzánk egyre biztosabban láttuk, hogy egy forgó mozgást végző mezociklon érkezik a “B” vágányon, mi erre vagány üzemmódba váltottunk! 🙂

Bekerítettük a fenevadat! 🙂

Ettől a pillanattól fogva gyorsan peregtek az események. Autóba ültünk és próbáltunk közelebb férkőzni az érkező szupercellához. Hatalmas izgalmak közepette olyan közel kerültünk hozzá, hogy szó szerint a hátoldali feláramlás alatt találtuk magunkat. Kiszálltunk az autóból és földöntúli pillanatok következtek. A fejünk felett szűnni nem akaró morajlás volt hallható, a kisülések ott folyamatosan történtek felhővillámok formájában. A kamerát és fényképezőgépet állványra helyeztük, és próbáltunk mindent rögzíteni ami körülöttünk zajlott. Eközben mindketten valami furcsa érzést vettünk észre testünkön…a levegő olyan mértékben töltött volt elektromosággal, hogy szó szerint állt a szőr a karunkon. 🙂 Leírhatatlan volt az az egész pillanat, ahogy a folyamatos morgás közepette valahogy mégis félelmetes csend uralkodott, szél szinte nem is fújt, a felhők pedig valami őrületes forgást produkáltak felettünk.

Szépen kirajzolódott a farokfelhő, méregzöld színek díszítettek mindenfelé..

Rengeteg képet és videót is készítettünk ezekben a percekben, a legjobbakat láthatjátok a következő válogatásban:

A cella feláramlása szépen lassan a nyugati oldalra helyeződött át, hatalmas csapadék és jégsáv jelent meg a távolban.

Édes kábulatunkból halk koppanások ráztak vissza a valóságba, mivel a fejünk felett örvénylő felhők méregzöld tekervényeiből jégdarabok kezdtek potyogni ránk. Autóba pattantunk és megtisztelve ezt a csodálatos vihart egy picikét odébb autóztunk, nem akartuk sem az autót sem magunkat kitenni a nagyobb jégdarabok támadásának. Nem telt el sok idő és a cella átvonult Pásztó városán, ahol változó mennyiségű és méretű jeget hagyott maga után.

A legnagyobb jégdarabok a 3 centimétert is elérték.

A cella elvonult, a keleti országrészben további heves zivatarok alakultak ki. Eszméletlen élmény volt ez így áprilisban, nem gondoltuk volna, hogy már tavasszal találkozhatunk egy ilyen zivatarral. Ezen a napon egyébként videóanyagot is készítettünk amelyből egy kisebb filmet is összevágtunk:

Így festett a cella az aktuális radarképen:

Napijelentés

Időjárásunk ezen a napon:

Szombaton a gyakran erősen megnövekvő felhőzet mellett, északon csak 1-3, délen 5-7 órát sütött a nap. Többször és többfelé volt eső, zápor, zivatar, helyenként jégeső is előfordult. Zivatarfelhők környezetében a szél viharossá fokozódott. A hőmérséklet csúcsértéke általában 17 és 22 fok között alakult, északkeleten hűvösebb volt, ott csak 13, 16 fokot mértek. Éjszaka a zivatarok mindenütt megszűntek és hajnalra többnyire 2 és 8 fok közé hűlt le a levegő. A ma reggelig lehullott csapadék mennyisége az ország nagy részén csapadéknyom és 8 mm között változott, északon, északkeleten 11-17 mm hullott. Délelőtt országszerte sütött a nap. A hőmérséklet 11 órára 13 és 20 fok közé emelkedett.

A tavasz első csilingelése

Egy viharvadász már alig várja a tavasz érkezését, az első mennydörgés csilingelő zümmögését. Nem csoda hát, hogy nagy boldogsággal töltött el minket a reggeli előrejelzés, miszerint a délutáni órákban akár zivatar is kialakulhat térségünkben.

Nagy szerencsénkre valamikor 16 óra után sötét gomolyalapok jelezték, valóban van esély arra, hogy zivatar alakuljon ki térségünkben. Autóba ültünk, majd a Cserhátra jó kilátással bíró földút peremén leheveredtünk, élveztük a sötét felhőlapok örvénylésének látványát.

Valami készül..

Rövid idő elteltével a csapadékot elengedte és néhány kisülés kíséretében gyenge zivatartevékenység kezdődött.

A legaktívabb pillanatok

Ezt követően több irányban is záporok pattantak ki, jó érzés volt átélni az első igazi zivataros napot.

Egy konvektív tavaszi délután

Mindig is imádtuk az ehhez hasonló kora tavaszi napokat. A nappali hőmérsékletek már 4 és 11 fok között alakultak, de a délutáni órákban az erőteljes gomolyfelhő képződést követően záporok, hózáporok, hózivatarok is kialakultak az országban.

A legtöbb csapadék leginkább az Északi-középhegység térségében hullott, de 3 mm-t meghaladó mennyiség sehol sem fordult elő.

Az első pár felvételen a gomolyfelhők keletkezéséről készült pár fotó, mintha egy nyári délután előszobájába kukkantottunk volna be:

A keletkezést követően egyre több hózápor alakult ki térségünkben, csodaszép virgák díszítették a néha nyári zivatarokat is meghazudtoló tömbök legalját. A hózáporok szépsége egyébként abban is rejlik, hogy sokszor nem igazán lehet elkülöníteni az aktív cella felhőzetét és csapadéksávját, egy egységként kebelezik be az útjukba kerülő hegyeket vagy tárgyakat.

A magasban található hideg levegőnek köszönhetően a cellák igen hamar eljegesednek, és egy nyári zivatar árvaüllőjére hasonlítanak leginkább.

A hósávok sokszor látványos táncba kezdenek majd szép lassan bekebelezik a táj magasabb részeit.

Az erőteljesebb gócokat már mammatus felhők is kísérik, szépen festenek az alacsonyan szétterülő üllők sűrűjében.

Ezen a záró képen egy igen érdekes felhőformát mutatunk meg nektek, olyan volt mintha egy csúcsban végződő felhőalap lett volna amit látunk…

Hózáporok társaságában (2008.03.20.)

Csütörtökön többször erősen megnövekedett a felhőzet, eleinte a Dunántúl északi felén, majd másutt is kialakultak záporok, hózáporok, melyeket helyenként viharos széllökés kísért. A hőmérséklet csúcsértéke 6, 9 fok között alakult

Ha a hózáporos élményeinkkel kapcsolatban egy emlékezetes napról kellene beszélnünk, ez az esemény mindenképp ott lenne a toplista elején. A délutáni órákban kedvenc “vadlesünkre” a Pécs-kő tetejére siettünk ahol nagy izgalommal vártuk a hózáporok érkezését. Út közben az autó ablakából pár igen látványos felhőalapot is sikerült elcsípni, öröm volt látni a kora tavaszi konvekció munkáját.

Csodálatos felhőalapok születése

Már nem voltunk túl messze a szikla tetejétől és a következő pillanatban nagypelyhes hózápor kezdődött. A szél egyre erősebb lett a hópelyhek szinte vízszintesen, hófehér csíkokat húzva törtek utat a csupasz erdő fergetege között. Tovább gyorsítottuk a tempót, szerettük volna azt az élményt a szikla tetején is élvezni. Végre felértünk, ekkor volt legintenzívebb a csapadék hullás.

Hózápor

Nem telt el sok idő, és hóesés által kialakult szürkeség hamarosan a visszájára fordult. A felettünk áthaladó hózápor semmivé lett, csodaszép látvány tárult elénk.

Hózápor után

A környéken áthaladó hózáporok többfelé festették fehérre a távoli dombokat, ez Nagybátony térségében volt a leglátványosabb.

Havas táj a távolban

Eközben hózápor-hózáport követett és alig volt olyan perc a szikla tetején, hogy ne hullott volna hópehely a fejünk tetejére. A hideg levegő mellé erős szél is párosult, de nem igazán tudta elvenni a jókedvünket.

Minden pillanatát élveztük

A körülöttünk fekvő táj látványa pillanatról-pillanatra változott. A távolban néha napsütötte dombok kontrasztos fénye bukkant elő, nemsokkal később már a sűrűn hulló pelyhek vették át az irányítást. Amikor mindkettő együttesen formálta a kilátást, felejthetetlen élményben volt részünk.

Ezekért a pillanatokért érdemes itt ülni..

A nap egyre lejjebb került a horizonthoz, a hózáporok gyengülni kezdtek. A felhők alapja egyre alacsonyabbra került mi pedig a gyorsan robogó fellegek részévé váltunk.

Ebben a bámulatos helyzetben készült el egyik kedvenc fotónk, sokáig használtuk weboldalunk bélyegképeként is.

Hózápor vadászok.. 🙂