Az őszi hónapok érkezésével egyre inkább csökken a záporos, zivataros napok száma. Az időjárás jóval egyhangúbbá válik, egyre gyakrabban alakul ki rétegfelhő vagy tartósabb hidegpárna. Ezért is nagyon örülünk az ehhez hasonló napoknak, ilyenkor végre feledésbe merül a szürke egyhangúság, picit visszaemlékezünk a mögöttünk álló nyár konvektív eseményeire.

Ezen az októberi napon egyébként a 20 fok körüli enyhe hőmérséklet is segítette a vertikális kiterjedésű felhők fejlődését. A délutáni órákban nyarat idéző gomolyfelhők törtek a magasba, jó volt látni ezeket a hófehér építményeket.

Túl sok csapadékot nem produkáltak ezek a cumulus mediocris felhők, bár volt olyan rámenősebb próbálkozó akinek sikerült gyenge záport is kisajtolni magából.

Egyik pillanatban igen különleges égképre lettünk figyelmesek. Egy cumulus felhő látképe olyan hatást keltett, mintha bizonyos magasságot elérve szétterülne, hasonlóan egy nyári zivatarfelhő üllőjéhez. A szétterülő felhő alján (hasonlóan egy heves zivatar esetében) mintha mammatus kezdemények rajzolódtak volna, érdekes látvány volt!