Hidegfront zivatarai mammákkal, peremfelhővel

Tegnap délután egy érkező hidegfront hatására zivatarok pattantak ki az északi országrészben, melyek szépen lassan a középső és déli országrészt is elérték. A cellák nyugatról haladtak keleti irányba melyekre leginkább a multicellás szerveződés volt a jellemző. Egy-egy erőteljesebb zivatar felhőszakadást illetve nagyobb méretű jeget is hozott, de a szomszédos Szlovákiában, Kassa városában, egy tornádó is kialakult.

Peter Balog felvétele

A zivatarok kettő hullámban érkeztek hozzánk. Az első rendszer már teljesen zárt, meglehetősen sötét, kontraszt nélküli katyvaszt alkotott így igen nehéz volt normális képeket készíteni alatta. De haladjunk akkor sorba, nézzük mi is történt velünk a tegnapi napon…

Az első találkozásunk még Pásztó városa mellett történt, ahol a Cserhát felett kialakuló magányos zivatart kaptuk lencsevégre.

Egy újonc

Eközben tőlünk délre egy aktív multicellás rendszer alakult, a zivatarok hatalmas üllőket növesztettek.

Útnak indultunk, de Hatvan városához érve a hatalmas rendszer árnyékába értünk. A sötét, kontraszt szegény környezetből kiutat kerestünk, próbáltunk a rendszer elé kerülni ami abszolút felesleges próbálkozás volt.

Úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a rendszer hátoldalát és onnan próbálunk majd képeket készíteni. Ez már sokkal jobb ötletnek bizonyult, a rendszer felhőzetének pereme egyre közelebb került hozzánk. A korom fekete üllő legszélén hirtelen sötét mammák jelentek meg, jól festettek a világos háttér előtt.

Rövid idő múlva a nap is kisütött, csodás mammák jelentek meg a fejünk felett.

Mamma Mia, bámulatos cickók.. 🙂

Ettől a perctől kezdve csak az ég felé néztünk, tátott szájú fejünk folyamatos forgásban volt. Nem csodálkoztam volna rajta, ha egy poéngyáros gólya belecsinált volna lepénylesőnkbe, vagy egy másnapos denevér nappali menedéknek nézett volna minket…:)

Már egy picit délebbre tőlünk

A zivatarrendszer szépen lassan dél felé helyeződött, a korom sötét horizont felett már kissé alakjukat vesztett, megöregedett cicik mutatkoztak..:)

Már nem a kerek, fiatalos forma.. 🙂

Eközben tőlünk északra egy másik rendszer volt születőben, visszafelé indultunk.

Kb. fél óra autózást követően a régi 3-as útra érve biztató égkép rajzolódott, újabb izgalmak következtek. Tőlünk nyugatra egy látványos felhőalap épült, amely hirtelen nagyon közel kerültünk hozzá. Kipattantunk az autóból és egy nem túl barátságos helyről kezdtünk bele a fotózásba. Túl sok zavaró tényező volt előttünk, de nem volt már időnk tisztább helyet keresni.

Jaj de széééép…

A jobb oldalon látható facsoport másik odalára szaladtunk ahonnan a következő felvétel készült. Egyik pillanatban, amikor a fényképező exponáló gombját megnyomtuk, szerteágazó lecsapó villám futott végig az épülő peremfelhőn. Ez a villám azonban nem került rá a fotóra, gyorsabb volt nálam..

Egyre komolyabban fest

A sötét felhőalapok aztán egyre több esőcseppet indítottak útjukra, kevés időnk maradt.

Egyik pillanatról a másikra szakadni kezdett az eső, egy viszonylag közeli villámcsapást követő mély zúgás kíséretében újra autóba pattantunk. Egy pár kilométerrel odébb újabb lehetőséget kaptunk, ismét csapadékmentes helyre kerültünk. Az ekkor már hatalmas monstrummá hízott cella szinte karnyújtásnyira haladt el mellettünk, miközben erőteljes villámtevékenyéget produkált.

Érkezik a hadigépezet

Erről a csodás pillanatról egy panoráma felvételt is hoztunk nektek…

Jön!

A zivatar szép lassan legyengült, hazafelé indultunk. A rendszer dél felé távozott, hátoldalát már a nap sugarai ostromolták.

Itt a vége…

Ez a csodálatos nap is véget ért, nagyon boldogok voltunk, hogy ennyi csodaszép dolog részesei lehettünk. A legjobb pillanatokról azért sikerült pár rövidke time-lapse anyagot is gyűjtenünk, decemberben láthatjátok majd ezeket is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük