Tavasz, vidámság, zivatar (2008.04.22.)

A tavasz az év legszebb és legszínesebb időszaka. A természet kizöldül, a táj virágokkal díszített ruhába öltözik. Az állatvilág hangja megelevenedik, hangos madárcsicsergés járja be az erdők és mezők minden szegletét. Az égen egyre magasabbra törő gomolyfelhők mutatkoznak melyekből néha záporeső, egy-egy zivatar is kialakul.

Pár évtizeddel ezelőtt a tavaszi hónapok mondhatni egy sablont követtek. Az áprilisra jellemző bolondos időjárás szinte biztosan bekövetkezett, szinte mindenféle csapadékfajtából jutott erre a hónapra.

Emlékszem , hogy gyermekkoromban mennyire vártuk már a tavaszi horgászatot, nagyon sokat hasaltunk a salgótarjáni Tóstrand partján apró sügerekre vadászva. Nem egyszer fordult elő velünk akkoriban, hogy egy pólóban, a húsz fokos levegőben vidáman szaladgáltunk a parton, majd a következő pillanatban már (dörgések kíséretében) hatalmas pelyhekben szakadt a hó. Tíz-húsz perc leforgása alatt valamikor öt-tíz centi vastag hófehér takaró fedte be a tájat, rövid idő múlva újra előbukkant a nap és a horgászat hócsatává alakult át. Ezt a számomra egyik legcsodálatosabb hónapot mindig is a változékonyság jellemezte, hihetetlen változások színterévé változott a légkör. Ez a bolondos április az elmúlt évtizedekben nagyon sokat szelídült, az erőteljes hidegbetörések és a váratlan hózáporok alig jelentkeznek már ebben az időszakban. A időjárás egyre monotonabb, a fák rügyei sokkal hamarabb nyílnak ki az állandóan napos enyhe időjárásban, egy rövid ideig tartó fagyos reggel is hatalmas károkat tesz a gyümölcsösökben, és az erdők-mezők növényvilágában is. A kiszámíthatóság eltűnt, az állat- és növényvilág nem igazán tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez…

Pár nappal a szupercellás kalandunk után egy jóval nyugodtabb helyi zivatar társaságát élvezhettük. A keletkezés valamikor a déli órákban kezdődött, látványos cb fejlődött a Cserhát vonulatai felett.

Ezt követően egyre több gomolyfelhő képződött, sötét felhőalapok alakultak körülöttünk.

A zivatar üllője – mint egy hatalmas lepel – szétterült a magasban, szép formájú mammatus felhők fejlődtek felettünk.

A nap már nem tudott több hőt szolgáltatni az éhes zivatarfelhő melegre éhes gyomrába, szépen lassan leépült, a nap véget ért. A friss esővizet hangos szürcsölés közepette szívta fel a frissen kibújt növényvilág szerencsésebb csoportja, jó napjuk volt…

One thought on “Tavasz, vidámság, zivatar (2008.04.22.)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük