Tegnap este este úgy döntöttünk (mivel a délutáni zivatarok elmaradtak térségünkben) hogy naplementézni megyünk egyik kedvenc dombunk tetejére, a Somlyóra. Természetesen fényképező masina nélkül nem indulunk el egy ilyen helyre, így hát készítettünk pár képet a tőlünk nyugatra lévő gyenge záporról, ahogy épp a naplementében készül kipréselni magából az utolsó esőcseppeket.

A nap egyre alacsonyabbra bukott, és a parázs színeiben izzó korong szépen lassan a horizont mögé kúszott, sötétedni kezdett. A nap korongja felett ekkor is megfigyelhető volt a gyenge záporhoz tartozó fekete felhőalap egy darabja, de nem igazán vettük komolyan ennek üzenetét.

Szépen lassan feltápászkodtunk a tavaszi illatokat árasztó, üde zöld szőnyegről, és az autónk irányába indultunk. Kb. 20 perc múlva értünk le, ekkor már egy picikét erőteljesebb tornyokat is növesztett a zápor, de továbbra sem vettük komolyan próbálkozását, fotóra sem méltattuk.

Salgótarján irányába vettük utunkat, nem siettünk, régi történetekről sztorizgattunk. Valahol Bátonyterenye mellett járhattunk, amikor egy erőteljes villanás fénye hozott nappali világosságot a tájra. Zsivány mosoly ült ki arcunkra, bár ekkor még úgy gondoltuk, pár kisülésen kívül nem igen hoz többet a következő pár perc. Egy közeli domb tetejére autóztunk, amely nem volt már ismeretlen számunkra, hiszen életem első villámfotóját itt készítettem el, kellemes emlékek kötnek ehhez a helyhez.

A masinát állványra dobtuk, és rövid időn belül el is csíptük az idei év első villámlását, felemelő érzés volt, mint mindig.. 🙂 A fotón már jól látható a zivatar frissen született üllője, parádés percek következtek.

Ezt követően még sikerült egye villámot elcsípni belőle, majd csend lett, az aktivitás alább hagyott. Már indulni készültünk, amikor vakító fények jelezték, nincs még vége a műsornak!

A zivatar egyre nagyobbra duzzadt, frappánsan festett a radarképen.

A cella szépen lassan terjeszkedett északkeleti irányba, az előttünk fekvő domb mögé kúszott. Kb. egy óra telt el az első és utolsó villámfotónk között, a legjobb pillanatokat a következő galériába láthatjátok.

Salgótarjánba érve erős zápor fogadott, a magasabb területekről szinte hömpölygött lefelé a víz. Kiadós csapadék hullott a térségben, szinte hallottuk a talajban ébredező gombák elégedett sóhajtozását. 🙂

Igen tanulságos nap volt a tegnapi, hiszen saját szemünkkel láthattuk, hogy egy ártatlan tűnő, naplementében gyengélkedő gomolyfelhő is tud meglepetést okozni. Köszönjük !