Ha már a viharok messze elkerülnek minket, a természet megannyi csodájából hozunk majd nektek egy-egy szeletkét. A hétvégén Lilafüreden jártunk ahol a látható szárazság ellenére még virul az élet, bár a déli lejtőkön már egyre inkább látszódik a csapadékhiányos állapot.
Ahol életet ad a víz,
az erdők árnyéka,
pár tavaszi virág, első képen az ízletes erdei madársóska.
A mögöttünk álló hétvégén Miskolcra autóztunk, utunk a Bükk bámulatos erdőin át vezetett. A naposabb, déli oldalakon csodás virágszőnyeg díszelgett…
A március elején érkező melegebb periódus már nem csak a háztáji kertek virágait ébresztette fel,
hanem a ligetes erdők déli oldalán is virágba borította a tájat.
A mélykék égen pár zápor is megjelent, de tőlünk délre gyenge zivatarok is öntözték a szomjas tájat.
Sosem tudhatod, hogy mi vár rád a hegyekben. Az elmúlt két hónapban harmadjára jártunk a Gyömbér-csúcs tetején, de mindhárom alkalommal egészen más időjárás fogadott. A múlt szombaton igazi túlvilági élményeben volt részünk hiszen semmit sem láttunk a körülöttünk lévő világból, ami igazán misztikussá tette a hegymászást. Gyakorlatilag bárhol lehettünk volna – akár egy másik bolygón is – hiszen semmit sem láttunk, csak a természet erejével – széllel, köddel és hideggel dacolva – követtük a nem látott utunkat jelölő botokat, melyek elvezettek minket a csúcsra. Az ember ilyen helyzetekben talál leginkább önmagára, megtapasztalja az élet elfelejtett csodáit, és rájön, hogy hol van a helye a világban…
Ezt a hétvégét nem lehetett kihagyni. Az előrejelzések -10 fokos hideggel, 80 km/h-s lökésekkel számoltak 2000 m-es magasságba szikrázó napsütés kíséretében.
A túra minden várakozásunkat felülmúlta. A folyamatosan változó széllökések hófúvásokat okoztak, de a legpazarabb látvány egyértelműen a folyamatosan táncoló hóördögöket illette meg. Bámulatos látvány volt a talpunk alatt kikristályosodott jég csillogása, a távolban elterülő Magas-Tátra vonulata, a lista végtelen, beszéljen inkább a videó.
