Természet kategória bejegyzései

Farkasszemet néztünk egy vakvarjúval

A mögöttünk álló hétvégén egy rövidke kirándulást tettünk a Tisza-tó környékén. Egy ilyen csodálatos helyen szinte bármely pillanatban érdekes találkozás részesei lehetünk, főleg ha sikerül valamilyen úszó “járművel” vízfelszínre kerülnünk. Az első ilyen élményt egy kiszáradt fa egyik ágán üldögélő bakcsó (vakvarjú) képében kaptuk meg nagy örömünkre.

Vörös szemeit folyamatosan rajtunk tartotta, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy baj lenne a látásával! 🙂

A bakcsó – vakvarjú vagy éjigém – Magyarországon hajdanában igen gyakori, nagy telepeken tömegesen fészkelő madár volt. Állománya mára már jelentősen meggyengült. Előszeretettel vegyül más gémfélék telepeibe. Fészektelepeinek oltalmát az is elősegíti, hogy fokozottan védett fajokkal alkotott vegyes kolóniái kiemelt védelmet élveznek. Halászatát a többi gémféle módjára űzi, a legkisebb zaj nélkül. Más gémfajoktól abban különbözik, hogy sokkal szociálisabb természetű és társasan szeret élni. Költési időben nappal is halászgat.

Az 1980-as évek végéig jóval több volt az erdei fészkelés, míg napjainkra sok helyen nádasok lakójává vált. Népies elnevezése a vakvarjú. Ami a vak szót illeti, az nem a szemére vonatkozik, mert az nagy, fényes és tüzes színű, hanem az általa kiadott hangra, mely a magyar fülnek így hangzik: bak-vak — bak-vak — bak-vak.

Fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft.

A természet hangjai (2020.03.29.)

Kicsivel több mint egy héttel ezelőtt horgászni indultunk. Ha valaki a jelenlegi helyzetben megteheti és ki tud mozdulni a természetes környezetbe, meglepő dolgokat tapasztalhat. Ezek a dolgok nem rossz dolgok, éppen ellenkezőleg. Először az ember csak azt érzékeli, hogy valami más mint eddig volt, de ahogy telik az idő rájön mi a “furcsa”. A lecsökkent autó és repülő forgalom következtében sosem érzékelt csend tapasztalható, ennek köszönhetően sokkal hangosabb az állatok éneke, hangja.

A horgászat közben szinte folyamatosan kapkodtuk a fejünket, mivel a tó környékén repkedő madarak szinte minden szisszenését hallani lehetett. A tőlünk méterekkel messzebb vadászó kék fejű gyíkok csörgő hangját folyamatosan figyelemmel kísérhettük, a vízből kiugró apró halak csobbanása szinte hangosnak bizonyult. A tőkés récék udvarlását kísérő visítozás visszhangja egyedi élménnyel gazdagította az amúgy is felejthetetlen pillanatot. Az egyik fiatal pár eddig sosem tapasztalt bátorsággal mászott ki mellénk a vízből, jó pár percig élvezhették vendégszeretetünket.

Az amúgy is élvezetes pillanatot egy távolban felbukkanó zápor látványa tovább színesített. A közelünkben elhaladó góc hatására az állatok hangjai alább hagytak, kísérteties csend borult a tájra. A szél egyre élénkebb mozgásba kezdett, egyre erősödő zúgása megtört a még levelek nélkül ágaskodó fák száraz gallyain. Pár száraz levél, melynek sikerült a gyenge tél támadásait az ágakon átvészelni, halk csörgéssel a mögöttünk lévő üde zöld gyepen landolt. A víz felszínén aprócska fodrozódások táncoltak, fejünk tetején egy-két kósza vízcsepp koppanását éreztük. Rövid idő elteltével aztán teljes csend lett, a szél is odébb kullogott. A hatalmas csend hátterében egy új hangszer monoton, egyre erősödő játéka vette kezdetét, a csapadék hangja.

A másik igen pozitív változás a levegő rendkívüli tisztasága. Nem csak a nagyvárosokban és azok környékén érzékelhető a a levegő minőségének javulása, hanem a réteken, erdőkben is.

Az emberiséget mozgató gazdasági motor alapjáraton pöfögése jó hatással van a természetes környezetre. A Föld egy picike lélegzetvételhez jutott, sokan tapasztalhatják most világszerte milyen lenne bolygónk ha jobban odafigyelnénk környezetünkre. Hogy mi lesz majd ezután? Nem hinném, hogy a következő évtizedekben változik majd valami, és nem a gazdasági növekedés lesz a világ mozgatórugója. Ha ezen nem változtatunk könnyen lehet, hogy hamarosan mi is a dinoszauruszok sorsára jutunk. Egy fontos különbség azonban lesz a két esemény között. A szerencsétlen dínók nem tudták elkerülni sorsukat, nekünk viszont meg lenne rá a lehetőségünk hiszen saját magunk alatt melegítjük az üstöt.

Egy biztos…az üst már fortyog, a kérdés csak az, hogy a forrásban lévő anyag mikor oltja el az őt melegítő tüzet…

Kopogtat a tavasz, korai még!

Az utolsó téli hónap közepén járunk. Az előttünk álló napokra szélsőségesen meleg időjárást jósolnak a meteorológiai modellfutások, de lassan ezen már meg sem lepődünk. A jövő hét elején akár 20 fok közelébe is kúszhat a hőmérő higanyszála, ami igencsak meghaladja majd a sokévi átlagot.

De hová vezethet majd mindez? Nem nehéz kitalálni… A természet ismét korábban ébred majd fel tavaszi álmából, a gyümölcsfák virágzása is jóval előbb következhet be. Az elmúlt évekhez hasonlóan a korai virágokat beporzó rovarok nem biztos, hogy el tudják végezni fontos munkájukat, főleg ha ez egy hűvös periódusra esik. Ha pedig egy dinamikus hidegbetörést követően nyugalomba jut a hideg levegő, reggeli fagyok tehetnek hatalmast kárt a kertekben.

Itt nálunk, a Mátra lábánál ugyan ez történt a mögöttünk álló év tavaszán is. A gyümölcsfákon rengeteg virág bontotta ki szirmait, de csak egy töredékéből tudott egészséges termés fejlődni. A virágzás időszakában ugyanis igen hűvös időjárás uralkodott térségünkben, és a beporzást végző rovarok még csak meg sem jelentek a rikítóan pompázó fák környékén. Csak reménykedni lehet, hogy idén nem lesz hasonló dologban részünk, de az aktuális felállás ismét nyitva hagyja a kaput ezen lehetőségnek.

Jelenleg még csak a hóvirágok lefelé csüngő szirmai díszítik kertünket, de a következő napok enyhe időjárása lehetőséget teremthet majd az egyéb tavaszi virágok és rügyek erőteljesebb növekedésének is.

Találkozás egy fülesbagoly bandával

Szombat reggel egy rövidke sétára indultam a közelünkben található Cserhát fűvel, fával tarkított gerincei közé. Az egyik kidőlt tölgyfa száraz lomboronája védelmében kb. 8-10 fülesbagoly élvezte egymás társaságát , de egy oda nem illő alak sárban cuppogó bakancsának egyre erősödő nyekergése megszakította a baráti diskurzust . Ahogy a közelükbe értem a szélrózsa minden irányába szétrebbentek, de nem repültek azért túl messzire. A csapat pár tagja tágra nyitott pupillákkal érdeklődött arról, hogy ki az aki ilyen kora reggel megzavarja a őket kávézgatás közben. 🙂 Csak pár másodpercre ugyan de az egyik fickó leült egy velem szemben található tölgyfa ágára, így sikerült lencse végre kapnom a cuki kis pofiját. 🙂

Kárpát-medencei előfordulása
Leggyakoribb bagolyfajunk. Magyarországon rendszeres fészkelő, nem vonuló állomány. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Állandó madár, télire az állomány fel is szaporodik, északabbról is érkeznek egyedek. 

Életmódja
Kizárólag éjszaka vadászik. Ragadozó madár. Táplálékának típusa idénytől és területtől függ, leginkább rágcsálókat, esetenként madarakat és rovarokat is fogyaszt. Napközben sűrű ágak közé rejtőzik el. Rágcsálókkal táplálkozik, kedvence a mezei pocok. Ezekre nyílt területeken vadászik. Szétbontott köpetei ezek koponyáival van tele. Havas teleken mindig több madarat, főleg verebeket fog. Lesőhelyről csap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokba verődve, 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik a helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre nem repül el, csak nagy szemeivel kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver. A lábával fogva tartott áldozatát ezzel üti agyon. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is.

Szigorúan védett madár!!!!