Az első igazi fagy, kerti finomságaink halála

Valami láthatatlan ellenség ellen harcoltunk a tavaszi hónapokban. Márciust írunk. Az ablakaink párkányán elhelyezett kis keltető edénykékben megjelenő apró kezdemények nem igazán akarnak üde színben úszó, egészséges növénnyé fejlődni. Van itt minden, sokféle paradicsom, zöldségfélék, és a számomra kihagyhatatlan csili paprika kavalkád. Nagyon szeretem az erős paprikát, ezért minden évben a kert legnagyobb részét csili paprikák tömegeivel ültetjük be.

Elérkezik a május. A hatalmas szárazság miatt úgy döntünk, hogy az első komolyabb esőt követően helyezzük csak ki az alig 1-2 centire növekvő, igen beteges palántáinkat. Elrontottunk valamit? Esetleg a föld tette ez velünk? Megfáztak? Nem tudjuk. Reménykedünk abban, hogy a májusi időjárás majd életre kelti a nem éppen szép kinézettel felruházott kis növénykéket. A hónap elején meg is érkezik a várva várt eső. Szinte csipesz segítségével, hatalmas lelkesedéssel ültetjük ki az aprócska palántákat.

A következő hetekben az időjárás egy teljesen más arcát mutatja. A hónapokon át tartó aszályos periódust, egy hatalmas mennyiségű csapadékot produkáló hónap követi. Olyan sok eső hullott a hónap végéig, hogy az általam mért 180 mm körüli mennyiséget nem lehet pontos értéknek venni, mivel a többször is teljesen megtelt, sokszorosan kicsorduló mérővel képtelen vagyok dűlőre jutni. A nappali hőmérsékletek sokszor a 10-12 fokot sem haladják meg, így az amúgy is visszamaradt, beteges palánták egy újabb túlélő túrán vesznek részt a hónapban. Ez annyira meg is látszódik a kerten, hogy szabad szemmel látható változás nem is történik a barázdák között.

Június. Elérkezik a meleg, és az aprócska növények növekedésnek indulnak. Hatalmas az elmaradás hiszen ilyenkor már virággal, egyes fajták akár termésekkel is díszítve vannak. Egyik nap észre veszem, hogy a levelek fonákját hatalmas mennyiségű levéltetű borítja. Egy rövidke harc veszi kezdetét. Bár vegyszer ellenes vagyok, ilyen esetben mégis a permet mellet döntök. Egy bőséges fürdetést követően nedvszívó ellenségeim elveszítik a háborút, a halálba küldöm őket. A folyamatos tápozásnak, és a kíméletes időjárásnak köszönhetően azonban látványos a növekedés, de valami oknál fogva a paprikák nem igazán akarnak virágba borulni.

A július számunkra a hosszú nyaralás hónapja. Sok-sok éve már annak, hogy a hónap második feléből másfél hetet a Balaton partján töltünk. Rendszerint ebben az időszakban érik a legtöbb paradicsom, de most nem ez történik. Július végére pár beteges koktél paradicsomnak köszönhetően ugyan friss golyócskákhoz jutunk, de ez nem az amit megszoktunk. A paprikák közül az ázsiai fajtában nem csalódunk, ez az egyedüli megbízható barát melyről már zöld színű, csípős paprikákat csipegethetek. A többi fajtán még inkább csak virág, és egy két helyen apró termések díszítik az ekkora már elég nagyra fejlődő bokrocskák legalját.

Az augusztus hónap a folyamatos fejlődésről, virágzásról, és végre pár leszedhető termésről is szól, de mindez igen messze elmaradt az elmúlt évek hozamához képest.

És jött a szeptember, a megváltó. Végre degeszre esszük magunkat paradicsommal, paprikából is sokkal több van, de a közel nyolcvan darab palántáról leszedhető mennyiség igen elenyésző. Az egzotikus, szuper erős csili fajták közül némelyik (carolina reaper) még nyáron feladta a harcot, és egy hosszan elnyúló, kínkeserves virágzással le is tudta a pályafutását. Ezzel szemben akik túlélték a tavasztól tartó hatalmas háborút, egyre többféle színbe boruló terméssel mutogatják magukat. Kóstolgatok. Az egyik erősnek hitt, félig beérett fajta olyan, mintha frissen szedett harmatos fűbe harapnék. Nem gond, van még több fajta, de időre van szükségük, nem teljesen érettek. A előrejelzéseket folyamatosan figyeljük, és reménykedünk a fagymentes folytatásban. Nagy szerencsénkre csak egy nap esett a hőmérő higanyszála 1 fok közelébe, az autók lefagytak, a kert megúszta.

Október hónapban már minden nap ajándék. Valahol tudjuk, de a kertben látott, érésre váró paprikák miatt nagyon szeretnénk ha fagy nélkül maradnánk. Az első héten hidegfront hidegfrontot követ, és egyre kevesebb az esély a fagymentes reggelekre.

Pár nappal ezelőtt már látni lehetett, hogy kedd reggelre már kettő méteres magasságban is fagypont alá eshet a hőmérő higanyszála. Titkon reménykedem abban, hogy nálunk nem lesz hosszú ideig tartó alacsony hőmérséklet, de nem így alakult. Hat óra környékén -1.4 fokot mért a talajtól kettő méterre elhelyezett automatám, ami ettől kevesebb is lehetett.

A táj fehérbe borult.

Az ősz első fagyos napja

A fából készült kerti kapu tetejét is vastag dér borította be.

Hideg reggel

A kerti tavunk hőmérséklete még jóval magasabb a levegőnél, ezért látványos párafelhőket enged a magasba.

Párolgás a fagyos reggelen

A kert vereséget szenvedett, a paradicsom és paprika kemény jégtömbökké fagyott.

A megfagyott paprikákból rögtönzött, bitang erős szószok készülnek a délután folyamán, melynek fő alkotója a képen is látott trinidad yellow scorpion lesz majd, de habanero, serrano, dorset naga is kerül méregerős keverékbe.

trinidad yellow scorpion

Estére sült paprikát eszünk temérdek mennyiségű fagyott paradicsommal, kihasználjuk a kert utolsó ajándékait. Hamarosan elérkeznek a téli hónapok és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy az új nemzedék magjait ültetjük az életet adó föld aprócska mélyedéseibe. Ez egy állandó körforgás, és fantasztikus dolog ennek a részese lenni.

Viszlát kert, viszlát növények, jövő tavasszal újra találkozunk!

Írta: Lőrincz Norbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük