Találkozás az idegenekkel (2020.04.29.)

Szerda délután az ország számos pontján alakultak ki zivatarok, melyekre a nem túl hosszú élettartam, lassú mozgás, kiadós zápor volt a leginkább jellemző. A nap első felében még viszonylag kevés villámtevékenységet produkáló zápor volt megfigyelhető a radaron, de az esti órák felé közeledve ezek száma egyre nagyobb lett.

Az első találkozásunk egy repceföld szomszédságában történt, ahol egy viszonylag gyenge zápor haladt el előttünk. Ezen percek legkellemesebb élménye a minket körülvevő állatok megelevenedett hangkavalkádja volt. Mintha minden élőlény életre kelt volna, miközben hatalmas örömujjongás közepette nyugtázták…végre megérkezett a számukra oly fontos éltető elem, a csapadék. Eddig nem tapasztalt madár és rovar ének járta át a környező földeket, óriási élmény volt ezt hallani. Miközben ezt a rendkívüli előadást élveztük, egy sötét gomolyfelhő kúszott a fejünk fölé, hamarosan nagycseppes záporeső vette kezdetét. Az erősen kirepedezett poros talajon szinte apró kráterek keletkeztek a hatalmas esőcseppek helyén, a levegőt átjárta a frissen hulló csapadék mámorító illata. Rövid idő elteltével az eső csendesedni kezdett, a zápor tovább sodródott északkeleti irányba. Villámlás nem kísérte útját, a Mátra felé érve feloszlott, az küldetését befejezte.

Autóba ültünk, és Gyöngyös irányába vettük az irányt, mivel tőlünk délebbre mintha erőteljesebb tömbök alakultak volna ki.

Szurdokpüspöki települését elhagyva újabb pihenő vette kezdetét , egy füves, jó kilátással bíró terepen leheveredtünk a fűbe, élveztük az előttünk elterülő dombok végeláthatatlan látványát. Az egyik pillanatban a legfiatalabb viharvadász eltűnt a száraz fű sűrűjében, és vidám hangon felkiáltott: Ezt nézd apa, egy aranyos csiga család! A nyakában csüngő masina azon nyomban az esőt váró apródok felé szegeződött, ezt mindenképp meg kellett örökíteni.

Miközben a házukba beszorult puhatestűek látványába burkolóztunk, tőlünk nem messze egy ígéretesebb cella jelent meg a radaron. Autóba ültünk és Gyöngyös irányába folytattuk utunkat. A dombok hullámvasútján haladva, az egyik magasabb pontra érve egy szépséges látvány tárult a szemünk elé. Egy magányosabb, kontrasztos, elegáns kinézettel felruházott zivatar cammogott a déli horizonton, szuper helyen voltunk.

A nap első látványosabb pillanata

Ez a zivatar nem a kisülésekről volt híres, az ominózus pillanatban alig-alig hallottunk dörgést irányából. Szépen lassan haladt el előttünk, a csapadéksávot megelőző felhőalap egyre morcosabban festett, már nagyon szeretett volna megszabadulni egyre gyarapodó súlyától.

Sötét alapok alakulnak

Nem sok idő múlva záporeső kezdődött. A fejünk fölé sodródó gomolyfelhő hatalmas cseppeket indított útjára, a time-lapse videóért felelős masina veszélybe került. Nagy szerencsénkre sikerült egy darab műanyag zacskó segítségével tetőt fabrikálni a fényképezőgép fölé, de minket nem igazán védett meg semmi a préri közepén. Hősiesen álltunk az egyre erőteljesebb zápor árnyékában, bőrig áztunk. Idő közben a fekete színbe öltözött, hatalmasra puffadt felhők is öntözni kezdték a tájat, újabb aktív cella alakult.

Megindul a csapadékhullás

Hazafelé indultunk de valami azt súgta, hogy ezzel még nincs vége a napnak. A radaron ekkor jól kivehető volt, hogy egy összeáramlásból adódó vonal mentén egyre több, villámtevékenységet tekintve jóval aktívabb zivatar pattan ki a Cserhát térségében. A 21-es úton haladtunk Jobbágyi települése felé, miközben a dombok mögül egy éppen leszállófélben lévő csészealj kontrasztos formája bukkant elő nem kis örömünkre! A földönkívüliek megérkeztek, mi pedig örömtáncot jártunk a tiszteletükre. 🙂

E.T. hajója.. 🙂

Ez a zivatar már sokkal több kisülést produkált, és csapadék is jóval intenzívebben hullott belőle. A bámulat hevében alig tudtuk a time-lapse masinát üzembe helyezni, a rosszul rögzített lábakon majdnem a földön landolt a szerkezet. Ha egy tíz perccel előbb érkezünk biztosan több idő jutott volna a legszebb pillanatokra, de valamennyit így is sikerült rögzíteni belőle. Nem igazán volt sok időnk a fotózásra, nagyon hamar a csapadék kereszttüzébe kerültünk.

A csapadék intenzitása és a cella aktivitása egyébként folyamatosan gyengült, hamarosan a mi napunk is véget ért. Bár a nap elején nem készültünk nagy dolgokra, a Gyöngyös közelében kialakult zivatart mégis sikerült felülmúlnia az utolsó páciensnek. Csodás nap volt!

A vadászat során készített TIME-LAPSE anyag feldolgozás alatt van, hamarosan elkészítjük az összefoglaló videónkat is, melyben pár itt nem látott fotó is felbukkan majd!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük