Best off felhők, egyéb időjárási jelenségek kategória bejegyzései

Mamma Mia! Látványos „ciciket” villantottak a heves zivatarok (2023.06.23.)

Ez a viharvadászat egy picit más volt mint a többi. Ezúttal nem a villámok és peremfelhők voltak főszerepben, hanem egy olyan csodálatos felhő, mint a mammatus vagy mammatocumulus. A latin mamma szó jelentése egyébként mell, és ha jól megnézzük ezt a felhőt valóban egy lefelé csüngő cicire hasonlít. (ezért megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott! 🙂 ) Nem csoda hát, hogy férfi csapatunkat ennyire lenyűgözte a látvány, és nem tudtunk elszakadni a női idomok sokszínűségétől. No de ne evezzünk ilyen messzire a viharok világától, nézzük meg mi is történ ezen az ominózus napon térségünkben.

Az első találkozásunk a 21-es út, sámsonházai kereszteződésben esett meg, ahol egy nagyméretű jeget is produkáló cella hátoldaláról készítettünk pár fotót.

Nagyméretű jeget potyogtató zivatar Mátraverebély térségében

A fent látott cella egy folyamatosan fejlődő rendszer része volt, amely csak igen lassan helyeződött át keleti irányba, viszont az „alsó” vége egyre jobban dél felé terjeszkedett. Az erőteljes szelet korbácsoló rendszer igen nedves levegőt juttatott a magasabb rétegekbe is, ennek hatására látványos felhőzet volt megfigyelhető a nyugati felén. Ezekből a felhőkből azonban csapadék nem hullott, ennek ellenére igen látványosan festett.

A rendszer nyugati oldala

Rövid idő elteltével Hatvan térségébe autóztunk, ahol először láthattuk a tőlünk keletre tomboló rendszer mamatus felhőit.

Ennyi cicit egy helyen, ejha!

A következő galériában az itt készült fotókból láthattok egy összeállítást:

Eközben nyugat felől egyre világosabb lett, de egy kicsikét délebbre kellett autóznunk, hogy a napot eltakaró gomolyfelhő árnyékából ki tudjunk szabadulni. Tökéletes volt a választás, egyre színesebb bikiniben ékeskedett a sok cickó, csodás pillanatok következtek.

Ettől kezdve szinte minden percben más és más égbolt tárult elénk. A lemenő nap irányába így festett a égbolt,

tőle picit jobbra pedig ezt láttuk.

Ebből a két látványosságból egy panoráma felvételt is kreáltunk.

Ahogy a nap a horizont alá bukott, a mammatus felhők is egyre szabálytalanabbá váltak. Ekkor egy egészen másik oldalát mutatta nekünk az égbolt, ez sem volt piskóta…

Úgy gondoltuk, hogy pár fotót érdemes egy galériába is bepréselni, ezeket láthatjátok most.

Az éjszaka további részében az érkező hidegfront zivataraira fókuszáltunk. Délnyugat felől egyre nagyobb számban érkeztek hozzánk villogó cellák, de pár kósza felhővillámon kívül mást nem igazán tudtunk lencse végre kapni.

A Cegléd térségét elérő szupercella bámulatos fényjátékát viszont élőben láthattuk, bár a villámok szemünk elől rejtve járták eszeveszett táncukat….csodálatos volt. A feláramlásról azonban sikerült egy-két huncut fotót készítenünk, ezt láthatjátok a következő képeken.

Reggeli hullámok

Nem mindennapi látvány előzte meg a ma reggel nyugat felől érkező záporokat. A csapadéktömb elején kialakuló felhők hullámokat formáltak, olyan volt mintha egy idegen világba csöppentünk volna. Nagyon jó lett volna egy ehhez hasonló time-lapse videót készíteni a pillanatról, erre azonban most nem volt lehetőségünk.

Egy négy képből összetákolt panoráma fotót is készítettünk amin nagyon jól kivehető a felhőzet érdekes struktúrája.

Földöntúli felhők

Találkozás az idegenekkel (2020.04.29.)

Szerda délután az ország számos pontján alakultak ki zivatarok, melyekre a nem túl hosszú élettartam, lassú mozgás, kiadós zápor volt a leginkább jellemző. A nap első felében még viszonylag kevés villámtevékenységet produkáló zápor volt megfigyelhető a radaron, de az esti órák felé közeledve ezek száma egyre nagyobb lett.

Az első találkozásunk egy repceföld szomszédságában történt, ahol egy viszonylag gyenge zápor haladt el előttünk. Ezen percek legkellemesebb élménye a minket körülvevő állatok megelevenedett hangkavalkádja volt. Mintha minden élőlény életre kelt volna, miközben hatalmas örömujjongás közepette nyugtázták…végre megérkezett a számukra oly fontos éltető elem, a csapadék. Eddig nem tapasztalt madár és rovar ének járta át a környező földeket, óriási élmény volt ezt hallani. Miközben ezt a rendkívüli előadást élveztük, egy sötét gomolyfelhő kúszott a fejünk fölé, hamarosan nagycseppes záporeső vette kezdetét. Az erősen kirepedezett poros talajon szinte apró kráterek keletkeztek a hatalmas esőcseppek helyén, a levegőt átjárta a frissen hulló csapadék mámorító illata. Rövid idő elteltével az eső csendesedni kezdett, a zápor tovább sodródott északkeleti irányba. Villámlás nem kísérte útját, a Mátra felé érve feloszlott, az küldetését befejezte.

Autóba ültünk, és Gyöngyös irányába vettük az irányt, mivel tőlünk délebbre mintha erőteljesebb tömbök alakultak volna ki.

Szurdokpüspöki települését elhagyva újabb pihenő vette kezdetét , egy füves, jó kilátással bíró terepen leheveredtünk a fűbe, élveztük az előttünk elterülő dombok végeláthatatlan látványát. Az egyik pillanatban a legfiatalabb viharvadász eltűnt a száraz fű sűrűjében, és vidám hangon felkiáltott: Ezt nézd apa, egy aranyos csiga család! A nyakában csüngő masina azon nyomban az esőt váró apródok felé szegeződött, ezt mindenképp meg kellett örökíteni.

Miközben a házukba beszorult puhatestűek látványába burkolóztunk, tőlünk nem messze egy ígéretesebb cella jelent meg a radaron. Autóba ültünk és Gyöngyös irányába folytattuk utunkat. A dombok hullámvasútján haladva, az egyik magasabb pontra érve egy szépséges látvány tárult a szemünk elé. Egy magányosabb, kontrasztos, elegáns kinézettel felruházott zivatar cammogott a déli horizonton, szuper helyen voltunk.

A nap első látványosabb pillanata

Ez a zivatar nem a kisülésekről volt híres, az ominózus pillanatban alig-alig hallottunk dörgést irányából. Szépen lassan haladt el előttünk, a csapadéksávot megelőző felhőalap egyre morcosabban festett, már nagyon szeretett volna megszabadulni egyre gyarapodó súlyától.

Sötét alapok alakulnak

Nem sok idő múlva záporeső kezdődött. A fejünk fölé sodródó gomolyfelhő hatalmas cseppeket indított útjára, a time-lapse videóért felelős masina veszélybe került. Nagy szerencsénkre sikerült egy darab műanyag zacskó segítségével tetőt fabrikálni a fényképezőgép fölé, de minket nem igazán védett meg semmi a préri közepén. Hősiesen álltunk az egyre erőteljesebb zápor árnyékában, bőrig áztunk. Idő közben a fekete színbe öltözött, hatalmasra puffadt felhők is öntözni kezdték a tájat, újabb aktív cella alakult.

Megindul a csapadékhullás

Hazafelé indultunk de valami azt súgta, hogy ezzel még nincs vége a napnak. A radaron ekkor jól kivehető volt, hogy egy összeáramlásból adódó vonal mentén egyre több, villámtevékenységet tekintve jóval aktívabb zivatar pattan ki a Cserhát térségében. A 21-es úton haladtunk Jobbágyi települése felé, miközben a dombok mögül egy éppen leszállófélben lévő csészealj kontrasztos formája bukkant elő nem kis örömünkre! A földönkívüliek megérkeztek, mi pedig örömtáncot jártunk a tiszteletükre. 🙂

E.T. hajója.. 🙂

Ez a zivatar már sokkal több kisülést produkált, és csapadék is jóval intenzívebben hullott belőle. A bámulat hevében alig tudtuk a time-lapse masinát üzembe helyezni, a rosszul rögzített lábakon majdnem a földön landolt a szerkezet. Ha egy tíz perccel előbb érkezünk biztosan több idő jutott volna a legszebb pillanatokra, de valamennyit így is sikerült rögzíteni belőle. Nem igazán volt sok időnk a fotózásra, nagyon hamar a csapadék kereszttüzébe kerültünk.

A csapadék intenzitása és a cella aktivitása egyébként folyamatosan gyengült, hamarosan a mi napunk is véget ért. Bár a nap elején nem készültünk nagy dolgokra, a Gyöngyös közelében kialakult zivatart mégis sikerült felülmúlnia az utolsó páciensnek. Csodás nap volt!

A vadászat során készített TIME-LAPSE anyag feldolgozás alatt van, hamarosan elkészítjük az összefoglaló videónkat is, melyben pár itt nem látott fotó is felbukkan majd!

Zivatart kísérő görgőfelhő (2019.08.03)

A Kárpát-medence fölött elhelyezkedő magassági hidegteknőnek köszönhetően záporok-zivatarok pattantak ki a középső országrészben. A hevesebb cellák viharos szél, illetve jég kíséretében robogtak déli irányba. Mi az északi határnál, a Karancs hegyvonulatai felett áthaladó zivatart kísértük figyelemmel a Pécskő 552 méter magas természet adta kilátójáról. Szeretünk itt lenni, hiszen csodaszép panoráma nyílik a térségben található természeti értékekre, látványosságokra. Erről a pazar kilátással bíró vulkáni kúpról sok-sok kavargó gomolyfelhőt figyelhettünk meg, hogyan fejlődnek rövid idő alatt alattomosan mormogó zivatarrá. Villámfények, heves kifutószelek és rengeteg felejthetetlen élmény köt minket ehhez a helyhez, ezért minden alkalommal nagy izgalommal vesszük birtokba a már 5 millió éve nyugovóra tért tűzhányó jól megkopott csúcsát.

Bár az északi határ közelében nem igazán számítottunk hevesebb eseményekre, egy magassági teknő által alakított időjárási helyzetben minden érdekességre fel kell készülni. Sejtésünk beigazolódott, hiszen a délutáni órákban egy görgőfelhőt kiépítő zivatar érkezett hozzánk. Már a távolban felbukkanó cella érkező felhőzet és sötét csapadéksávja is fantasztikus látványt nyújtott.

Érkezik a folyamatosan változó, multicellás zivatar

A cella egyre erősödni látszott és a hegyvonulatok között megpillantottuk a folyamatosan változó görgőfelhő egyre fehéredő felhőzetét.

Kiépülő görgőfelhő

Egyre közelebb érkezett a hozzánk majd nagy sebességgel a hegyeknek ütközött.

Elérte a hegyvonulatokat

A hegynek ütközve emelkedni kezdett, lassan bekebelezte a magasabb csúcsokat.

Bekebelezi a környezős hegyeket

Eközben látványos gomolyfelhő alapok alakultak a rendszer déli oldalán.

Újabb cellák alakulnak

Az egyre inkább lemenő nap fényei megvilágították az egyik zápor csapadéksávjának alsó részét, amely érdekes X alakú mintázatot kölcsönzött a pillanatnak.

Videó anyag is készült a görgőfelhőről, de ezeket majd az év végi összefoglaló videóban mutatjuk meg nektek.

Ismét egy újabb élmény, köszönjük neked Pécskő!