A mögöttünk álló 15 évben több száz időjárással kapcsolatos jelenséget kísérhettünk figyelemmel. Az ember azt gondolhatná, hogy minden alkalommal ugyan az a látvány tárul egy viharvadász szeme elé, de ez közel sem így van. Bármilyen hihetetlen is, de minden egyes zivatar más, nincs két egyforma belőle. Még ha a felépítésük hasonló is sokszor, mindig előrukkolnak valami olyan érdekességgel, ami miatt minden pillanatban érdemes a közelükben lenni. Nem történt ez másképp ezen a napon sem, amikor két látványos momentummal ajándékozott meg minket egy átlagosnak mondható zivatarcella.
Az egyik ilyen érdekesség volt a zivatart szegélyező gomolysor alján megjelenő horizontális tekervény, amely kicsit peremfelhőre emlékeztetett. Mivel a levegő nagyon telített volt vízzel és a felhőalapok is igen alacsonyra ereszkedtek, így volt esély az érdekesebb felhőalakzatok kialakulására.
Eszméletlen élményben volt részünk akkor is, amikor az erdők felett kialakult párafelhőt egy távolabbi zivatar kifutószele a mi irányunkba tolta, majd az hatalmas sebességgel az alattunk elterülő sziklának csapódott. Úgy éreztük magunkat mintha egy magashegységben lennénk.
A konvekció estére sem hagyott alább, további tornyok nőttek a naplementét megelőzően is.
Bár nem szakadt le az ég, nem csapkodtak félelmetes villámok, mégis megérte ott lenni a kedvenc sziklánk tetején, és átélni eme remek nap minden pillanatát…
