A nyár számunkra nem telhet el balatoni nyaralás nélkül, idén sem volt ez másképp. Titkon mindig abban reménykedünk, hogy a vízparton töltött időszakban zivatart, esetleg hevesebb dolgokat is látunk majd. A mögöttünk álló években sajnos csak igen kevés ilyen nappal ajándékozott meg szeretett tavunk, de valami pici dologgal mindig szolgált még az időjárás.

17-én, szombaton, az esti órákban egy kisebb rendszer érkezett déli irányból a Balaton térségébe.

Ebben az időszakban egy hevesen tiltakozó trágyagilisztát próbáltam feltűzni a feeder bothoz tartozó zsinór végén himbálódzó horogra. Nagy szerencsénkre igen éhesek voltak a balatoni keszegek, így érdemes volt a parton üldögélni, és mint utólag kiderült, nem csak a halak miatt…

A gilisztával vívott heves harcok közepette lettem figyelmes arra, hogy valami peremfelhőhöz hasonlító dolog rajzolódik ki mögöttem, ezért a legkisebb viharmániást a fényképező gépért küldtem. A szél egyre erősebben fújt, a felhők csak igen lassan sodródtak a Balaton irányába. Ez volt a szerencsénk, hiszen bőven volt időnk a rendszer megfigyelésére, és a fotók elkészítésére is.

A rendszer keltette szél miatt csak igen halkan lehetett hallani a kisüléseket követő mennydörgéseket. A hadigépezet szépen lassan felénk araszolt, eszméletlen látványos pillanatok következtek.

Több panoráma képet is készítettünk a rendszerről, úgy gondolom ezen felvételek jobban vissza tudják adni az ott látottakat.

A legszebb pillanatban már több szinten is változatos felhőkavalkád mutatkozott, tátott szájjal néztük ezt a varázslatos örvénylést…

Annyira tetszett amit láttunk, hogy folyamatos felvételeket késztettünk a jövevényről, egy galériában megmutatjuk a nem panoráma fotók legjobbjait is, bár nagyon nehéz válogatni a rengeteg felvétel közül.

Lassacskán cseperegni kezdett, fedezékbe húzódtunk. Mivel a szálláshelyről nem sokat láttunk volna, kint maradtunk a kikötő mellett, az autónktól pár lépésnyire. Innen is kattintottunk még párat, majd felhőszakadás kezdődött. Jég itt nem hullott, a víz viszont patakokban hömpölygött mindenfelé.

Tegnap, már a kora délutáni óráktól lassú mozgású zivatarok okoztak felhőszakadást, többfelé nagy mennyiségű, de apró szemű jég kíséretében. Mivel a hosszú hétvégét az Alpokalján töltöttük, a pénteki szupercellák becserkészéséről ismét lemaradtunk (hát persze, hogy amikor ott vagyunk a mi térségünkbe alakulnak ki), a tegnapi zivatarok közül is csak az este kialakuló szépségeket sikerült levadásznunk.

Az első, igen kicsi területre korlátozódó cella Mátraszőlős felett alakult ki. Ez a cella a 61dBz-s értéket mutatott a radarképen, a településen cseresznye méretű jegek potyogtak.

A zivatar bal oldalán hulló csapadékot arany színbe öltöztette a lenyugvó nap sugara, pazar látvány volt.

Alig húsz perc elteltével egy peremfelhő bukkant fel a Mátra irányából miközben erőteljes gomolyfelhő képződés indult.

1-2 kilométert autóztunk csak távolabb az érkező rendszertől, a következő bámulatos látvány tárult elénk.

Alig pár perc elteltével hatalmas cseppekben kezdett hullani az eső, picivel délebbre hajtottunk. A Mátra irányából félelmetesen fekete alapok érkeztek illetve alakultak,

majd hatalmas esőfüggöny kebelezte be a hegyeket.

A cella eszméletlen lassan haladt csak északnyugati irányba, ezért nagyon jó alany volt a time-lapse fotózáshoz is. A következő panoráma fotón Pásztó város templomának tornya látható a korom fekete viharfelhők árnyékában, a kép jobb oldalán a Mátra látható a felhőszakadás ostromában.

A cella tovább cammogott, a nap egyre lejjebb kúszott. A fekete felhőalapok,

végre elengedték hatalmas súlyukat, újabb felhőszakadás alakult ki tőlünk északra.

Ekkor volt a legaktívabb a cella, pár villámot is sikerült elcsípni belőle.

A cella egyre gyengébb lett, bár a naplemente fényeiben még aktív tornyok is megfigyelhetők voltak.

A pénteki szupercellákért felelős hidegfront ma tovább éreztette hatását, újabb erőteljes cellák keltek életre a keleti országrészben. Az általunk megfigyelt zivatarokat a Mátra emelte a magasba, majd délkeleti irányba haladtak tovább a Tisza-tó irányába. Szupercellás zivatarok kialakulására ma már nem volt esély, ettől függetlenül igen látványos felhőzettel, jéggel, és légzuhataggal szolgáltak az erőteljesebb gócok.

Az első, legerősebb zivatart Füzesabony térségébe kísértük figyelemmel. Erőteljes lecsapóvillámok és széllökések közepette készült a következő fotó a cella hátoldaláról, első nekifutásra mezociklonra emlékeztet, forgó mozgás is megfigyelhető volt a felhőkben.

Igen erőteljes volt a feláramlás, ez a következő képeken is jól kivehető.

A cella tovább haladt délkeleti irányba, miközben egyre erőteljesebb csapadékhullást produkált.

Rövid időn belül a csapadéksáv jobb oldalán jól látható volt az erőteljes szél, az esőfüggönyt oldal irányba tolta ki a légzuhatag.

A hirtelen lezúduló hideg légtömegek károkozását leginkább Tiszafüred településén láttuk, ahol hatalmas ágakat tört le a légzuhatag.

A Mátra eközben újabb zivatarokat emelt a magasba, látványos felhők díszítették az északi horizontot.

Egyre több cella alakult, hatalmas monstrumok törtek a magasba.

Rövid idő múlva egy újabb, nagy csapadékot adó cella épült ki előttünk.

A time-lapse anyag begyűjtését követően haza indultunk, az esti órákban egy távoli zivatar csodálatos üllője díszítette az északi égboltot.

Azok a fotó amik kimaradtak, de úgy gondoljuk érdemes megnézni:

Hiába a távoli zivatarok, a talpunk alatt tátongó repedések elárulják, hatalmas mértékű az aszály…

Eszméletlen fáradtan, szinte alvó állapotban készítettünk pár villámfotót az esti órákban kialakuló zivatarokból. Otthon, a kerti padon heverészve lettünk figyelmesek arra, hogy a Tátra felett kialakult cella csodálatos kisüléseket produkál a távolban. Egyik masinát a zivatar csúcsára irányítottuk, ebből sikerült pár képet összehozni.

Kicsivel később, tőlünk harminc kilométerre délre is berobbant a légkör, úgy döntöttünk, hogy ebből is megpróbálunk pár képet elcsípni, bár eszméletlen fáradtak voltunk. Egy húsz perc alatt sikerült is pár felvételt készíteni, de ezt követően inkább a hazamenetel mellett döntöttünk, nagy sebességgel csapódtunk be ágyunkba, ez most mindennél többet ért… 🙂