A március elején érkező melegebb periódus már nem csak a háztáji kertek virágait ébresztette fel,
hanem a ligetes erdők déli oldalán is virágba borította a tájat.
A mélykék égen pár zápor is megjelent, de tőlünk délre gyenge zivatarok is öntözték a szomjas tájat.
A tavasz közepén már nem csak a völgyek napsütötte zugaiban ágaskodik a sok üde zöld táplálék növény. A turbolya, madársaláta, árvacsalán, gyermekláncfű és pásztortáska, már a hegyvidéki területek ötszáz méter feletti magasságában is kizöldültek, hatalmas mennyiségű friss táplálék áll rendelkezésre mindenfelé. A kopár, sziklás területeken szebbnél szebb virágok teszik egyre színesebbé a tájat, melyeket hangosan döngicsélő rovarok egész serege keres fel. Egy viszonylag kicsi területre korlátozódva , tarka virágokból álló apró nőszirom csapatra bukkantam, hatalmas örömömre. Az ibolya, tavaszi hérics, salátaboglárka, tüdőfű és egyéb ilyenkor megszokott szépségek mellett fekete kökörcsinnel is találkoztam. Az ebédemet a szokásos tavaszi finomságokból készítettem el: egy kevés turbolya, zsenge gyermekláncfű és pásztortáska levelek, virágos árvacsalán és a nagy csalán friss levelei. Az étel ízvilágát a frissen szedett vadfokhagyma adta, melyet egy darab szalonnán pirítottam meg. A főzelék sűrítéshez két kisebb szem burgonyát használtam, mivel a magasabb területeken nem számoltam a csicsóka lehetőségével. A végeredmény valami egészen rendkívüli volt, javaslom mindenkinek, hogy mindenképp készítse el ezt a mennyei eledelt, már nem sok idő van rá…
