Címke: survival

A természet éléstára sorozatunk – Megtisztulás a Magas-Tátrában (4K) – A lélek táplálása (2023.05.19-20.)

A természet nem csak fizikai testünket látja el egészséges táplálékkal, szellemünket is képes megannyi pozitív energiával feltölteni. Ahhoz, hogy az egészségünket hosszú távon meg tudjuk őrizni, mindkét pillérre ugyanolyan szükség van. De melyek azok a pillanatok, amelyek feltöltik a „lélek akkumlátorát” ? Nem kell nagy dolgokra gondolnunk. Sétáljunk virágos réten vagy erdőben, öleljünk át egy öreg fát, mártózzunk meg egy természetes vízben, töltsünk el minél több időt olyan természetes közegben, amely a legtöbb pozitív élményt adja.

Számomra az egyik legtöbb tiszta energiát nyújtó közeg, a Magas-Tátra. Itt tényleg jelen van minden, amire a léleknek szüksége van. Szavakba önteni nehéz azt az érzést, amikor az ember ebben a negatív rezgésektől, energiáktól mentes környezetben tartózkodik. Erdők, állatok, növények, csipkés csúcsok, oxigéndús levegő, és tiszta vizű patakok tökéletes harmóniája ez, szavakkal leírni is nehéz az ott tapasztaltakat. Már sok-sok éve járom a Magas-Tátra csúcsait. Sosem gondoltam volna, hogy már egy „ilyen” hegynek is micsoda vonzereje van, szinte függőség alakult ki bennem. Ez a szoros kapcsolat biztosan nem véletlen, a test és lélek tudja, mire van szüksége.

Szeretnék mindenkit rábeszélni arra, hogy ha még nem járt a Magas-Tátrában mindenképp látogasson el térségbe, nem fogja megbánni. Aki nem tud nagyobb csúcstúrát megtenni csak menjen végig a Tar-pataki-völgyön, vagy látogasson el a Zöld-tavi menedékházhoz. Az itt eltöltött idő egy hatalmas energiabombaként hat majd a lelkére, minden negatív gondolat és érzés eltűnik a fejből. De ha valaki csak egyszer kijut valamelyik magasabb csúcsra (Tengerszem-csúcs, Kriván, Kapor, stb.) szinte biztos, hogy örökké tartó kapcsolatot alakít ki a heggyel. Ha ez megtörténik biztosan meg fogod érteni azon hegymászókat, akik sosem tudnak leállni, és valami belső erő hatására egyre szélsőségesebb magasságokba kívánkoznak…

Lőrincz Norbert

A természet éléstára sorozat – Szegfűgomba

Május elsejét írunk. A mögöttünk álló hónapokban viszonylag sok csapadék hullott az Északi-középhegység térségében, ami a buja zöld növényzeten is nagyon jó észrevehető. A tavalyi száraz évet követően végre rengeteg mag kelt életre, bámulatos színekbe öltözött a természet. Egyre több virág nyitja ki szirmait, melyeken beporzó rovarok tömege keresi a számára megfelelő táplálékot. Azzal a tervvel a fejemben indultam neki a barangolásnak, hogy a tavasszal előbújó gombák ( kucsmagomba, májusi pereszke, szegfűgomba ) valamelyikéből készítem el ebédemet. Sajnos nagyobb testű fajokra nem sikerült lelnem, pedig igen változatos, bár számomra ismeretlen területeken próbálkoztam felkutatásukkal. Az erdőben ért kudarcot követően füves területek felé vettem az irányt, ahol hatalmas szerencsémre szegfűgombák garmadája bújt meg a közel egy méteres fűben. A gomba ízesítéséhez vadsnidlinget is sikerült gyűjtenem, de nagy szerencsémre a sütésre kiválasztott területen friss kakukkfűre is bukkantam. A gombát és hagymát egy kanál disznózsíron sütöttem ropogósra, melyet sóval, borssal, és pirospaprikával ízesítettem. Egy igen egyszerű, de annál finomabb ételt sikerült készítenem, köszönöm szépen ezt a bámulatos ajándékot az Anyatermészetnek!

A természet éléstára sorozatunk legújabb része – Főzelék a tavaszi vadonból

A tavasz közepén már nem csak a völgyek napsütötte zugaiban ágaskodik a sok üde zöld táplálék növény. A turbolya, madársaláta, árvacsalán, gyermekláncfű és pásztortáska, már a hegyvidéki területek ötszáz méter feletti magasságában is kizöldültek, hatalmas mennyiségű friss táplálék áll rendelkezésre mindenfelé. A kopár, sziklás területeken szebbnél szebb virágok teszik egyre színesebbé a tájat, melyeket hangosan döngicsélő rovarok egész serege keres fel. Egy viszonylag kicsi területre korlátozódva , tarka virágokból álló apró nőszirom csapatra bukkantam, hatalmas örömömre. Az ibolya, tavaszi hérics, salátaboglárka, tüdőfű és egyéb ilyenkor megszokott szépségek mellett fekete kökörcsinnel is találkoztam. Az ebédemet a szokásos tavaszi finomságokból készítettem el: egy kevés turbolya, zsenge gyermekláncfű és pásztortáska levelek, virágos árvacsalán és a nagy csalán friss levelei. Az étel ízvilágát a frissen szedett vadfokhagyma adta, melyet egy darab szalonnán pirítottam meg. A főzelék sűrítéshez két kisebb szem burgonyát használtam, mivel a magasabb területeken nem számoltam a csicsóka lehetőségével. A végeredmény valami egészen rendkívüli volt, javaslom mindenkinek, hogy mindenképp készítse el ezt a mennyei eledelt, már nem sok idő van rá…