Tegnap délután mi is autóba pattantunk, hogy megnézzük az Alföld térségében kipattanó zivatarok látványos felhőzetét, és halljuk a lecsapó villámokat követő mennydörgések szívmelengető hangjait. (kinek mi.. 🙂 ) A már kialakult rendszer érdekes mozgást mutatott a radaron.
Miközben a cellák felett tornyosuló üllők északnyugati irányba sodródtak, a „hátoldalon” folyamatosan keletkező gomolyok déli irányt adtak a rendszernek. Elég nehézkes volt megállapítani mi lesz 10 perc múlva, ezért a szemünkre hagyatkozva vágtunk bele a vadászatba.
Mivel északi irányból érkeztünk, Jászberény térségét elhagyva magunk mögött hagytuk a csapadékos területet, és megpróbáltunk a déli oldalára kerülni. Amikor kiértünk a csapadéksáv alól így festett az akkor még viszonylag gyenge csapadékot produkáló rendszer ezen része:
Mivel igen közel volt hozzánk a csapadék széle, és a folyamatos keletkezés miatt egyre inkább bekebelezett minket az erősödő rendszer, tovább haladtunk dél felé. 10 km-t tehettünk meg amikor a nap kisütött, és egyre félelmetesebb kinézettel ruházta fel az érkező vihart.
Egy picikét még távolabb autóztunk, és pár kilométerrel odébb vártuk be az egyre komolyabb ábrázatot mutató rendszert. Egyik pillanatról a másikra erős szél támadt, és már látni lehetett a lecsapó villámok halovány fényeit is. A felhők szinte örvénylettek, félelmetes látványt nyújtott ekkor:
Egy panoráma fotó:
A felhők kavargó mozgását egy time-lapse videón is megörökítettük:
Hazafelé menet több településen is láttuk a felhőszakadásokból származó eső nyomait:
Hatvan térségébe érve megpillanthattuk a napot is, melynek sugarai előtt újabb keletkezés volt megfigyelhető:
A sötétedést követően sikerült pár villámot is elcsípni, de nem igazán tudtunk már időt szánni erre…
Az ifjú viharvadász is elcsípett egy lecsapót.. 🙂
Még több fotó:
