Ez közel volt…

Kettő nappal ezelőtt lassú mozgású, rengeteg csapadékot produkáló konvektív rendszer cammogott nyugati irányból kelet, északkelet felé. A rendszerbe ágyazott zivatarok többfelé okoztak villámárvizeket, többfelé hullott egy havi mennyiséget meghaladó csapadék.

Gyöngyös térségébe valamikor fél kilenc környékén ért el a rendszer, mi itt kísértük figyelemmel a történéseket. Az M3-as autópálya keleti kihajtójától nem messze egy földúton vertünk tábort, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt nyugati irányba. A rendszerben található villámok jellemzően a felhőzetben megbújva, vagy a csapadéksáv takarásában villogtak, hosszú ideig be kellett érnünk azok gyengécske fényeivel.

Ezek a fények azért időnként a sötétben nem látott huncutságokat is megvilágítottak:

Néha azért feltűnt pár lecsapó villám is a távolban, de a legtöbb szinte mindig rejtve maradt a szemünk elől.

Egy fél óra elteltével a rendszer még mindig az orrunk előtt dekkolt, olyan érzésünk volt mintha egy helyben állna ez az egész. Egyik pillanatban aztán a villámok száma csökkent, majd a folyamatosan rendszer felé fújó szél is elcsendesedett. Olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra elszakadt volna egy moziban látott film szalagja, irreális másodpercek következtek. Csendben bambultunk előre a sötétségbe és vártuk, hogy történjen már végre valami. Hirtelen hatalmas fény világította be a tájat, és egy vadászpuskához hasonló hang törte meg az idilli hangulatot. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtünk ez a CG villám elég közel csapott le hozzánk.

A fényképező masina nagy szerencsékre megörökítette a lecsapót amely nem választott túl cikkcakkos útvonalat magának:

A képre kicsit ránagyítva jól látható, hogy egy utat szegélyező facsoport környékén ért földet a villám de nem egyértelmű, hogy fába csapott-e bele.

A látványos pillanatot követően az eső cseperegni kezdett, rövid idő múlva hatalmas felhőszakadás vette kezdetét. Valami az súgta, hogy a mai naptól már megkaptuk mindazt amire vágytunk, ezért szépen lassan hazafelé indultunk. A Mátra irányából szinte folyamatos villámtevékenység jelezte, hogy a Gyöngyös térségében kialakult cella még nagyobb gőzzel halad északkeleti irányba. A radaron valóban szépen festett, nagy erővel haladt át az Bükk térségében…

Ez van, ezt kell szeretni…

Tegnap délután heves, néhol látványos peremfelhőket is produkáló szupercellás zivatarok érkeztek az országba délnyugati irányból. A szupercellás zivatarok leginkább a délnyugati határvidéken öltöztek látványos ruhába, az ország középső részében a hatalmasra dagadó konvektív rendszerbe ágyazva forogtak minden irányba.

A következő radar animáción is nagyon jól kivehető, hogy egy, a Duna-Tisza között kialakult cella (még a rendszert megelőzően) egyszer csak kettéválik, majd a két különálló forgó zivatar teljesen ellentétes irányba folytatja útját. Az egyre északabbra nyomuló rendszerben megfigyelhető volt több ilyen forgó mozgást végző szupercella.

Mi valamikor a zivatar kettéválását követően érkeztünk a térségbe. Mivel a cellák üllői jóval megelőzték azok érkezését, viszonylag hamar érkeztünk csapadékos területre, sajnos későn. A cellák gyorsan eltűntek a radarról, nem volt szerencsénk. Kerestünk egy viszonylag jó kilátással bíró területet, letáboroztunk. Az eső folyamatosan hullott, a rendszer egyre közelebb araszolt hozzánk.

A délnyugati horizonton egy-két lecsapó villám jelent meg melyek elképesztően hosszú kisülési időt produkáltak. Egyes lecsapók 2-3 másodpercig is láthatók voltak, félelmetes látvány volt. Mivel az eső esett és világos is volt, egy pulóver és ND szűrő segítségével próbáltunk elcsípni egy ilyen villámot. Kb. 10 perc kellett ahhoz, hogy a lent látott fotó elkészüljön, de az egyre erősebben hulló csapadék miatt nem is próbálkoztunk tovább.

Eközben a radaron jól kivehető volt, hogy egy balos irányt felvevő cella érkezik hozzánk hamarosan. Nagyon reménykedtünk abban, hogy aktív állapotban láthatjuk majd de nem így történt. Amint a közelébe értünk ő is legyengült, bár a rendszerbe ágyazott hátoldalát még sikerült megfigyelnünk.

Még viszonylag látványos, de hamarosan vége..

A képen jól látható, hogy csapadékhullás indult a döglődő cella mezociklonjából, percek múlva semmivé lett.

Egyre több csapadék, leépülőben a cella

A második kudarc után hazafelé indultunk, úgy éreztük ez nem a mi napunk. A konvektív rendszer legaktívabb része eközben egyre közelebb került hozzánk, gyorsan mozgó felhők, viharos széllökések jelezték érkezését.

Érkezik a csapadék

Mivel a csapadék nagy területet érintett nem próbálkoztunk a látványos villámok fotózásával. Lassú tempóban hazafelé indultunk, így élveztük az erős fény kíséretében cikázó lecsapók látványát, a felhőszakadás és szél dübörgő robaját…szép élmény volt.

Távoli rendszer villámai (2020.07.11.)

Egy esti órákban érkező hidegfront hozott zivatarokat térségünkbe ezen a napon. Mivel nagyon fáradtak voltunk nem igazán akartunk hosszabb időt tölteni a villámfények világában, csak egy viszonylag hozzánk közel elhaladó cella fényeit kísértük figyelemmel. Az élmény így is felejthetetlen volt, megérte az egy óra ásítozást… 🙂