Tegnap délután újra aktívvá vált a légkör. Elsőként egy távoli zivatar üllőjét figyelhettük meg az északi horizonton,
majd a naplementét megelőzően egy igen érdekes, asperatus felhőzethez hasonló ruhát kölcsönző cella haladt át a Cserhát csúcsai felett. A viszonylag pazar látványhoz azonban kevés csapadék, és gyengécske villámshow párosult.
A múlt hét péntekjén – a jelen lévő szélnyírási paramétereknek köszönhetően – pár forgó mozgást produkáló zivatar tűnt fel a radarképeken. Az egyik ezek közül Székesfehérvár városa felett haladt át, ahol több centis jégdarabokat is szórt a városra.
Ez az erőteljes cella tovább folytatta útját Budapest irányába, de mire ebbe a térségbe ért, sokat veszített erejéből. Érkezését Maglód térségéből sikerült pár felvételen megörökítenünk, ahonnan a gyengülési folyamat ellénére is, roppant pofás fotókat sikerült elcsípnünk.
Ebben az időszakában még igen aktív mennydörgés volt hallható a távolból, és a csapadékmentes feláramlástól jobbra erőteljes esőfüggöny volt megfigyelhető.
Minél közelebb került hozzánk a feláramlás, annál látványosabban festett a felhőalap, viszont a csapadék intetnzitása igencsak lecsökkent.
Ebben az időszakban elektromosan igen passzív volt a cella, dörgést csak igen ritkán hallhattunk. A látvány azonban nagyon lenyűgözött, csodálatos pillanatok következtek.
Nem sok idő elteltével erőteljes zúgó hang érkezett északi irányból. A koromfekete lencséből hullani kezdett a jég, indulnunk kellett. A time-lapse felvételt készítő gépet a hónunk alá csapva szaladni keztünk, miközben cseresznye és dió nagyságú jég keveréke pattogott a fejünkön. A lencse széléről még egy utolsó felvételt készítettünk,
majd az autóhoz szaladtunk. Miközben próbáltunk minden felszerelést biztonságban a csomagtartóba juttatni, egy erőteljes villanást követő hidegrázós ágyúdörrenés adta tudatunkra, hogy valahová mellénk trafált be egy lecsapó villám. Eközben akciókameránk a kocsi tetején pihent így reménykedtünk abban, hogy sikerült rögzítenie a rizikós pillanatot…sajnos nem így történt.
A cella átvonulását követően igen színes, kontrasztos pillanatok következtek.
A vadászatról egyébként videóanyag is készült, amelyből egy kisfilmet is szeretnénk majd összedobni nektek. Hamarosan jelentkezünk, addig is kémleljétek továbbra az eget, hiszen a csoda ott van mindehol, csak észre kell venni.. 🙂
Tegnap délután beröffent a légkör, a konvekciónak köszönhetően zivatarok pattantak ki a délutáni órákban. Már a déli órákban magasba törő gomolyfelhők jelentek meg a magasabb hegycsúcsaink felett, melyek ekkor még csak záporokat szórtak a tájra.
Délután aztán egyre több helyen villámok is kísérték a záporokat, az idei zivatarszezon végre kezdetét vette. 🙂
Pár fotót mi is elcsíptünk a Mátra felett kialakuló cellákról, őket láthatjátok a következő pár képen.
Reggel van, vár a munka. Valami azonban más mint szokott, mivel erőteljes villámok hangja rezegteti a szobám ablakát. A szükséges dolgokat a táskámba csapom, de egy tárggyal több kerül a melós cuccok közé, a fényképezőgépem. Gyors léptekkel a biciklimhez sietek, bár erősen hezitálok azon, hogy a nyeregbe merjek-e ülni. Az egyre hangosabb robbanások közepette azon kapom magam, hogy már a pedált taposom, a nyílt utcán találom magam. A lecsapó villámok tánca lenyűgöző, egyik a másikat követi. Magamban a másodperceket számolom, 10-20 másodperces eltéréssel nyúlnak le a föld felé, félelmetes világba csöppentem. Az égi fények pár száz méterre tőlem szabadulnak meg a feszültségtől, parázni kezdek az alattam kattogó villámvonzó szerkezet tudatától.
Az égiek azonban kegyesek hozzám, biztonságban beérek a munkahelyemre. Ekkor egy kósza gondolat mámorában az épület tetejére szaladok, és megpróbálok egy képet készíteni az aranyló színben úszó zivatarról.
Gyönyörű – motoszkál fejemben a gondolat -,
de ezt követően valami még jobb dolog történik velem. Az egyik képen sikerül elcsípnem egyet, a várost ostromló villámok közül, örömöm leírhatatlan. Csodálatosan fest egy képen a felkelő nap fénye, és a félelmetes hangok közepette felvillanó lecsapóvillám párosa.
Köszönöm ezt a reggelt, sosem felejtem el…
Tárnai László
