Tuba Tar térségében (2007.05.30.)

A májusi látványdömping tovább folytatódott. A hónap utolsó napján egy újabb meglepetéssel szolgált az időjárás, egy zivatarcella hátoldalán megjelenő tuba (felhőtölcsér, ami nem éri el a földet) képében. A zivataros napot egyébként egy magassági hidegcseppnek köszönhettük, melynek hatására már a délelőtti órákban zivatarok pattantak ki térségünkbe.

A magasban elhelyezkedő hideg levegő mélykék árnyalatot kölcsönzött az égboltnak, melyet már a délelőtti órákban koromfekete, morcos gomolyalapok díszítettek mindenfelé.

Valami készül

A késő délelőtti órákban egy látványos cella érkezett keleti irányból. Hasznos határába autóztunk ahol arra lettünk figyelmesek, hogy a zivatar hátoldala forgó mozgást végez, lenyűgöző látványt keltett.

Forgó mozgást végző feláramlási alap

Rövid idő elteltével egy tölcsér rajzolódott ki a feláramlás alatt, felejthetetlen percek következtek:

Tuba

A lefelé induló tölcsér élete nem volt túl hosszú, hamar eltűnt a felhők kavalkádjában. A forgó mozgás azonban nem szűnt meg és a következő percekben újra ereszkedni kezdett.

Pár perc elteltével a tuba szépen lassan eltűnt, mi pedig autóba pattantunk. A Pásztót Tarral összekötő útra érve ismét megpillantottunk egy lefelé csüngő felhőörvényt, de már jóval messzebb volt tőlünk a cella. A kavargó nyúlvány hosszabb volt az előtte megfigyelt testvérétől, de pár pillanat elteltével ő is a semmivé lett.

Jóval hosszabb, de nem olyan dinamikus társa

Nem mindennapi látványban volt részünk, sok ilyet szeretnénk még! 🙂

Bámulatos zivatarok, esetleges tornádó a Medves-fennsík felett (2007.05.28.)

Az elmúlt nap zivataros időjárása tovább folytatódott. A késő délutáni órákban látványos keletkezés indult a horizonton, minden irányba magasba kúszó congestus felhők díszítették a kék égboltot.

Az egyik közelünkben kiépülő cella záporozni kezdett, és a bekukucskáló napsugaraknak köszönhetően egy szépséges szivárvánnyal ajándékozott meg minket.

Rövid idő elteltével valami félelmetes dologra lettünk figyelmesek. Egy tőlünk északra elhelyezkedő cella eszméletlen erőre kapott, és folyamatos morgással jelezte nekünk, adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Pár perc elteltével kirajzolódott az egyre erősödő peremfelhőzete:

Mivel a Pécs-kő tetején álltunk, egyre kevésbé éreztük magunkat biztonságban. A szépséges peremfelhő látványa teljesen lekötötte a figyelmünket, miközben a hátunk mögött valami furcsa dolog jelent meg a Medves-fennsík felett. Egy fehéres színű oszlop ereszkedett lefelé a zivatarcella hátoldalán, nem hittünk a szemünknek! A jelenség nagyon rövid ideg volt csak megfigyelhető, de sikerült pár gyenge minőségű képet készíteni a pillanatról. Hogy talajt ért-e nem tudjuk mivel a helyszínre nem sikerült elmennünk, ezért nem merjük száz százalékosan kijelenteni tornádót láttunk-e vagy sem.

Tornádó? Akár az is lehetett..

Közben a cella veszélyes közelségbe került, kifutószele bámulatos pillanatot produkált. Leírhatatlan látvány kezdődött, szinte kezet foghattunk az alacsonyan csüngő fractusokkal.

A nap egyik legemlékezetesebb pillanata

Pár pillanattal később mint a nyúl szaladtunk lefelé a szikla tetejéről. A zivatar odébb állt, de az ég továbbra is energiával telt oldalát mutatta. Ez egy viharvadász számára felejthetetlen nap volt, mély emléket hagyott bennünk örökre…

Nem nyugszik a légkör, aktív zivatarok folytatták tevékenységüket a naplementét követően is.

Naplemente színeiben (2007.05.26.)

A zivatarok látványa minden időben csodálatos, de ha a naplementét megelőzően sikerül őket megfigyelnünk még nagyobb élményben lehet részünk. Egy ilyen nap volt ez a mai is, amikor a meleg nappalt követően sikerült a magasba törő gomolyfelhőknek szépséges üllőket növeszteni, és vakító lecsapóvillámokat produkálni.

A nap eltűnik a távoli gomolyfelhőkben, erőteljes konvekció látható az egész horizonton:

Besötétedik, és villámok díszítik a cellák alatt meginduló csapadéksávokat:

Csodaszép zivatar, felejthetetlen élmény (2007.05.22.)

A mögöttünk álló 15 évben rengeteg csodálatos élményben, felejthetetlen pillanatban volt részünk. Nem feltétlen a leghevesebb zivatarok, a legbrutálisabb események nyújtják a legszebb emlékeket, sokszor elég egy átlagos zivatarcella ahhoz, hogy örök emlékeket véssen agytekervényeink legmélyebb bugyraiba.

Ezt történt ezen a csodálatos tavaszi délutánon is, amikor az egyik kedvenc leshelyünkön üldögélve vártuk be a képeken látott cellát. Magasba emelkedő gomolyok idején párával és madárcsicsergéssel volt tele a levegő, élveztük a zöld növényzet üde illatát, a rovarok fülbemászó zümmögését.

Az egyik magasba kúszó congestus már nem tudta tovább tartani az életet adó víz hatalmas súlyát, és záporozni kezdett . A csapadéksáv egyre erősödött és a villámtevékenység is egyre nagyobb méreteket öltött.

Fenomenális érzés volt (még ha veszélyes is) a szikla tetején átélni a következő perceke. A cella egyre közelebb került hozzánk, a hátoldali feláramlás felhőzete csodálatosan festett.

Félelmetesen csodálatos

Mivel a lecsapó villámok egyre veszélyesebb közelségbe cikáztak, pár perc leforgása alatt a szikla melletti erdőben landoltunk.

A hátoldal gyenge forgásba kezdett, picit szupercellára emlékeztetett.

Hatalmas felhőszakadás kezdődött, mi pedig jóízű mosollyal elindultunk a pár kilométerre lévő autónk irányába. Eláztunk ugyan de egyáltalán nem érdekelt minket ez az apróság, fantasztikus élménnyel gazdagodtunk! 🙂