Zivatarok szeptember közepén (2020.09.17.)

A szeptember hónap lassan semmi változást nem tartogat már számunkra, legfeljebb a nappalok hosszának változásán vesszük csak észre, hogy hamarosan egy másik évszak veszi kezdetét. A közel harminc fokos meleg és az egyre szárazabb őszkezdet inkább hasonlít egy átlagos nyári hónapra. A kiadós csapadékokat hozó frontrendszerek teljesen kihalófélben vannak, alig találkozunk már olyan periódussal amikor napokon keresztül esik gyenge intenzitású eső.

Emlékszem, hogy az őszi gombákat már szeptember végén nagy izgalommal gyűjtöttük, alig vártuk a szürke tölcsérgomba vagy a rizike megjelenését az erdőben. A hónap végén már nem volt ritka a talajmenti fagyok megjelenése sem egy-egy erőteljesebb hidegöblítést követően. Pár évtizeddel ezelőtt még a szeptember hónap igen változékony időjárást hozott a Kárpát-medence térségébe, ennek emléke egyre halványabban él már csak bennünk…

Ez a meleg levegő viszont kedvez a nyárias zivatarok kialakulásának, ezt történt pár nappal ezelőtt is. Egy gyenge hidegfront hatására erőteljesebb gomolyfelhőképződés indult a poros, füstös légkörben, és főleg a középső országrészben zivatarfelhők törtek a magasba. Ezek a cellák igen lassú mozgást végeztek, a kialakulásuk és leépülésük között szinte alig tettek meg pár kilométert. Az első ilyen zivatart a Mátra felett kísértük figyelemmel, őt láthatjátok a lenti felvételen.

Szép darab, üllőt szinte nem is növesztett

A csapadéksáv igen kicsi területre korlátozódott, néha a nyugat felől érkező napsugarak is megvilágították.

Megvilágítva

A naplementét megelőzően is igen aktív volt a légkör, a Mátra déli felén újabb zivatarok alakultak. A nap korongja éppen egy távoli gomolyfelhő mögé próbált elbújni, az ezt megelőző pillanatban egy szép színekben pompázó cella és egy aprócska szivárvány rajzolódott ki mellettünk. Igen rövid időnk volt csak a pillanat megörökítésére, a nap szinte pillanatokon belül eltűnt a sötét tejszínhab takarásában.

A napkorong utolsó fényei

Eközben a hátunk mögött szépen lassan puha paplanjába takarózott a szikrázó nap narancssárga korongja.

Sötétbe merülve

Hazafelé indultunk és a nyugati horizonton még utoljára megmutatta magát a nyugovóra térő napocska halovány sárga darabja. Annak ellenére, hogy nagyon hiányzik az a régi szeptember, hangulatos nap volt!

Lenyugvóban..

A kiruccanáson készült time-lapse anyag az évzáró videóban lesz látható! Köszönjük, hogy újra velünk voltatok! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük