Egy viharvadász számára igen szívmelengető modellfutások mutatkoztak vasárnapra. Azt terveztük, hogy már a délelőtti órákban Gyöngyös határába autózunk, és itt várjuk meg ki a „nagy pillanatot”, a konvekció berobbanását. A terv tényleg fantasztikus volt, de nem tartottuk magunkat az elképzelésünkhöz. A számtalan otthoni teendő csak egy fél órára terelte el figyelmünket az aktuális radarképről, későn vettük észre az Egertől délre örvénylő szupercellát.

Hatalmas kapkodások közepette pattantunk az autóba, de hiába. A nagy sebességgel száguldó szörnyeteg árnyékába sem tudtunk kerülni, le kellett mondanunk az üldözéséről. A Eger közelében áthaladó cella, rengeteg nyomot hagyott maga után. Kidőlt fák, ledöntött közúti jelzőtáblák, megtépázott növényzet, patakokban hömpölygő esővíz jelezte, hogy igen heves zivatar halad nem messze tőlünk.

Ónod településére érve, megdöbbentő látvány fogadott. Sok-sok ember ált az utcákon, hirtelen nem is értettük miért. Rövid időn belül észrevettük, hogy több ház tetejéről hiányzik a cserép, az átrobogó szupercella hatalmas károkat hagyott maga után.

A Borsod Online videója

A települést elhagyva aztán feladtuk az üldözést, ekkor pillantottuk meg a Budapest felől érkező zivatar radarképét. Úgy gondoltuk, nem időzünk a szupercella által hátrahagyott károk fotózásával, inkább megpróbálunk egy találkát kicsikarni a Gyöngyös irányába haladó cellával.

Izgatottunk haladtunk a régi 3-as autóúton miközben abban reménykedtünk, hogy sikerül életbe maradnia az új jövevénynek. Nagy szerencsénkre így történt…

Kapkodnunk nem kellett, volt annyi időnk, hogy egy nyugati irányba jó kilátással bíró helyet keressünk. Egy búzatábla szélén vertünk tábort, ekkor készült az első fotó barátunkról.

Nagyon jó helyen voltunk, sem túl közel, sem túl messze, ezért nem terveztük, hogy helyet változtassunk. A time-lapse anyagért felelős masinát is állványra dobtuk, izgatottan vártuk a folytatást. A következő percekben szinte folyamatosan változott a cella képe, számtalan fotót készítettünk róla. A jelentősebb arculatváltásra, a zivatarunk erősödésére közel fél órát vártunk. Ekkor a cella peremfelhőt épített maga körül, egyre pofásabban festett.

Már szabad szemmel is jól látható volt a hátoldali feláramlásban kialakuló örvénylés, látványos percek következtek. Volt pillanat, amikor a forgó mozgás egy nagyra tekert vattacukorhoz hasonló felhőt kreált.

Az ezt követő percekben, szebbnél szebb pillanatok követték egymást. Sok-sok fotót készítettünk, a legszebbeket a bejegyzés végi galériába tekinthetitek majd meg.

A soron következő, igen látványos pillanatban a hátoldali feláramlás jobb oldalán egy tuba jelent meg, amely közel egy percig kígyózott a cella árnyékában.

Már tényleg csak egy utolsó fotó, melyet nem a galériába akarunk megmutatni nektek. 🙂 A következő felvételen már mellettünk halad el a cella, amely éppen a Mátra vonulatai felett látható, de már gyengélkedő fázisban. Ennek ellenére csodálatosan festett, a nyugaton alábukó napkorong hatására változatos színekben pompázott felhőzete.

Bár a szupercellát nem sikerült fülön csípnünk, egyáltalán nem lehet okunk panaszra. Ez a cella a maga nemében egyedi volt, igen színes palettát vonultatott fel előttünk.

Végezetül szokásos válogatásunk a nap legjobb felvételeiből, jó böngészést kívánunk!