Csütörtökön többször erősen megnövekedett a felhőzet, eleinte a Dunántúl északi felén, majd másutt is kialakultak záporok, hózáporok, melyeket helyenként viharos széllökés kísért. A hőmérséklet csúcsértéke 6, 9 fok között alakult

Ha a hózáporos élményeinkkel kapcsolatban egy emlékezetes napról kellene beszélnünk, ez az esemény mindenképp ott lenne a toplista elején. A délutáni órákban kedvenc „vadlesünkre” a Pécs-kő tetejére siettünk ahol nagy izgalommal vártuk a hózáporok érkezését. Út közben az autó ablakából pár igen látványos felhőalapot is sikerült elcsípni, öröm volt látni a kora tavaszi konvekció munkáját.

Már nem voltunk túl messze a szikla tetejétől és a következő pillanatban nagypelyhes hózápor kezdődött. A szél egyre erősebb lett a hópelyhek szinte vízszintesen, hófehér csíkokat húzva törtek utat a csupasz erdő fergetege között. Tovább gyorsítottuk a tempót, szerettük volna azt az élményt a szikla tetején is élvezni. Végre felértünk, ekkor volt legintenzívebb a csapadék hullás.

Nem telt el sok idő, és hóesés által kialakult szürkeség hamarosan a visszájára fordult. A felettünk áthaladó hózápor semmivé lett, csodaszép látvány tárult elénk.

A környéken áthaladó hózáporok többfelé festették fehérre a távoli dombokat, ez Nagybátony térségében volt a leglátványosabb.

Eközben hózápor-hózáport követett és alig volt olyan perc a szikla tetején, hogy ne hullott volna hópehely a fejünk tetejére. A hideg levegő mellé erős szél is párosult, de nem igazán tudta elvenni a jókedvünket.

A körülöttünk fekvő táj látványa pillanatról-pillanatra változott. A távolban néha napsütötte dombok kontrasztos fénye bukkant elő, nemsokkal később már a sűrűn hulló pelyhek vették át az irányítást. Amikor mindkettő együttesen formálta a kilátást, felejthetetlen élményben volt részünk.

A nap egyre lejjebb került a horizonthoz, a hózáporok gyengülni kezdtek. A felhők alapja egyre alacsonyabbra került mi pedig a gyorsan robogó fellegek részévé váltunk.

Ebben a bámulatos helyzetben készült el egyik kedvenc fotónk, sokáig használtuk weboldalunk bélyegképeként is.

A hózáporok világa egy teljesen egyedi világ. Megjelenésük leginkább egy nyári zivatar leszakadt üllőjére hasonlít, amely a föld felszínét érintve robog keresztül a tájon. Ha a magasból készítenénk egy time-lapse videót róluk, valószínűleg egy iskolai krétához hasonlóan fehér sávot húznának maguk után, főleg ha egy zöld vetés fölött haladnának el éppen.

A klímaváltozás hatására sajnos egyre kevesebbet látunk ezekből a szépségekből. A világ is teljesen átalakult, melyben a médiának is hatalmas szerepe van. Az egyre fiatalabb generáció újságíróit már egészen más döbbenti meg mint minket. Nagyon jó példa erre a márciusi vagy áprilisi hóesés , amely pár évtizeddel ezelőtt abszolút de nem számított szenzációnak. Mi úgy gondoljuk, hogy nem a tavaszi hóeséssel van a fő probléma, hanem az átlag feletti enyhe téli hónapokkal. Nem hiába hívták régen bolondos hónapnak az áprilist, hiszen a 10-15 fokos napsütést gyakran váltotta fel egy-egy hevesebb hózápor vagy hózivatar, melyet követően jókat hógolyóztunk a szikrázó napsütés melegében, néha rövid ujjú pólóban. A Mátra magasabban fekvő csúcsai sokszor még májusban is fehér színben pompáztak, az öregek mindig azt mondták: „Amíg a Mátra fehérben van, nem jön meg az igazi tavasz! ” És hol tartunk most ehhez képest? Már a Mátrában is ritkán alakul ki tartós hótakaró, egyre kevesebb a hóval borított napok száma.

Hiányoznak is nagyon az olyan napok, mint amilyen ez volt. A nappali hőmérséklet már 10-15 fok között tetőzött, mégis a délutáni/esti órákra látványos hózáporok alakultak ki az északi régióban.

Ezeket a csodaszép tömböket picit délebbről is sikerült megörökítenünk, szépen mutattak ebből az irányból is.

A késő délutáni órákban az egyik tömb hátoldalán formás mammatus felhők formálódtak, egy rövid ideg a lemenő nap sugara is megvilágította a lefelé csüngő cicik egy részét. 🙂

A nap egyre lejjebb kúszott és a hózáporok folyamatosan veszítettek erejükből. A szél elcsendesedett, narancs színben úszó nyugalom vette kezdetét. Kiszálltunk az autóból, kabátunkon lassan hulló hódara kopogása hallatszott. Felejthetetlen élmény volt ez az egész, örök időre velünk maradt a pillanat…

A következő képgalériában a nap legjobb pillanatait nézhetitek meg: