Zivatarok szeptember közepén (2020.09.17.)

A szeptember hónap lassan semmi változást nem tartogat már számunkra, legfeljebb a nappalok hosszának változásán vesszük csak észre, hogy hamarosan egy másik évszak veszi kezdetét. A közel harminc fokos meleg és az egyre szárazabb őszkezdet inkább hasonlít egy átlagos nyári hónapra. A kiadós csapadékokat hozó frontrendszerek teljesen kihalófélben vannak, alig találkozunk már olyan periódussal amikor napokon keresztül esik gyenge intenzitású eső.

Emlékszem, hogy az őszi gombákat már szeptember végén nagy izgalommal gyűjtöttük, alig vártuk a szürke tölcsérgomba vagy a rizike megjelenését az erdőben. A hónap végén már nem volt ritka a talajmenti fagyok megjelenése sem egy-egy erőteljesebb hidegöblítést követően. Pár évtizeddel ezelőtt még a szeptember hónap igen változékony időjárást hozott a Kárpát-medence térségébe, ennek emléke egyre halványabban él már csak bennünk…

Ez a meleg levegő viszont kedvez a nyárias zivatarok kialakulásának, ezt történt pár nappal ezelőtt is. Egy gyenge hidegfront hatására erőteljesebb gomolyfelhőképződés indult a poros, füstös légkörben, és főleg a középső országrészben zivatarfelhők törtek a magasba. Ezek a cellák igen lassú mozgást végeztek, a kialakulásuk és leépülésük között szinte alig tettek meg pár kilométert. Az első ilyen zivatart a Mátra felett kísértük figyelemmel, őt láthatjátok a lenti felvételen.

Szép darab, üllőt szinte nem is növesztett

A csapadéksáv igen kicsi területre korlátozódott, néha a nyugat felől érkező napsugarak is megvilágították.

Megvilágítva

A naplementét megelőzően is igen aktív volt a légkör, a Mátra déli felén újabb zivatarok alakultak. A nap korongja éppen egy távoli gomolyfelhő mögé próbált elbújni, az ezt megelőző pillanatban egy szép színekben pompázó cella és egy aprócska szivárvány rajzolódott ki mellettünk. Igen rövid időnk volt csak a pillanat megörökítésére, a nap szinte pillanatokon belül eltűnt a sötét tejszínhab takarásában.

A napkorong utolsó fényei

Eközben a hátunk mögött szépen lassan puha paplanjába takarózott a szikrázó nap narancssárga korongja.

Sötétbe merülve

Hazafelé indultunk és a nyugati horizonton még utoljára megmutatta magát a nyugovóra térő napocska halovány sárga darabja. Annak ellenére, hogy nagyon hiányzik az a régi szeptember, hangulatos nap volt!

Lenyugvóban..

A kiruccanáson készült time-lapse anyag az évzáró videóban lesz látható! Köszönjük, hogy újra velünk voltatok! 🙂

Tubával fűszerezett zivatar (2020.08.11.)

Ahogy a világ a vírus miatt, úgy a mi megszokott menetrendünk is felborult az idei évben. Igaz, hogy több magán jellegű probléma is nehezíti az oldalunk akadálymentes működését, de előbb vagy utóbb minden a helyére kerül, csak győzzétek kivárni! 🙂

A legnagyobb munka még továbbra is előttünk van hiszen pár évvel ezelőtt az elavult weboldalunkat új környezetbe költöztettük át, és az elmúlt 15 év beszámolóit még nem sikerült csak igen csekély mértékben beintegrálni az új rendszerbe. Jelenleg a 2008-as év feltöltésén dolgozunk, de rengeteg magán jellegű dologgal kell megküzdenünk ebben a nem mindennapi helyzetben. Ha már említést tettem a 2008-as évről…az egyik legemlékezetesebb vadászatunk beszámolója előtt állunk, amely 2008.04.19 -én történt egy kora tavaszi szupercella árnyékában. Már alig várjuk, hogy ez az esemény is megjelenjen az archívum sűrűjében, egy hihetetlen élmény részesei voltunk aznap. Elöljáróban egy képet muszáj vagyok megmutatni nektek, a többit majd csak a beszámolóban:

2008.04.19. Szupercella a Cserhát vonulatai felett

Na de térjünk csak vissza a jelen időbe, hajlamosak vagyunk a múltban kalandozgatni. 🙂 Kicsit több mint egy hónappal ezelőtt nem túl változatos időjárási helyzet uralkodott a Kárpát-medence nagy részén, amit egy anticiklon látogatásának köszönhettünk. A nyugati országrészben azonban erőteljes gomolyfelhőképződés volt tapasztalható és többfelé pattantak ki látványos zivatarok is.

Térségünkbe már a déli óráktól sötét felhőalapok szűrték a nap erőteljes sugarait, így viszonylag korán zivatartevékenység kezdődött. Ezek a zivatarok igen lassan haladtak, csapadékuk nagy részét igen kicsi területre korlátozva adták ki magukból. Egy időben kettő zivatart indítottak útnak a környék hegyei, ebből az egyiket a következő képen láthatjátok:

A Cserhát „gyermeke”

Egy kicsi idő elteltével a hátoldalon keletkező gomolyokból újabb páciens született, multicellás zivatarként folytatta útját dél felé.

Eközben a Mátra felett egy jóval látványosabb cella fejlődött. A kiépülés pillanatairól egyébként time-lapse videó is készült, ez az év végi összefoglaló videó tartalmát gyarapítja majd.

A cella hozzánk közelebb eső (hátoldali) részén igen robusztus felhőalap alakult ki, csodálatosan festett. A zivatar egyre aktívabban szórta lecsapó villámait, a csapadék már jóval intenzívebben hullott belőle. Kb. egy fél óra elteltével a cella jobb oldalán látható feláramlásban örvénylő mozgásra lettünk figyelmesek, a következő képen jól kivehetők ezek a forgásra utaló jegyek.

Rövid idő múlva egy tuba is kirajzolódott ebben a fergetegben de nem volt nagyon hosszú életű a jelenség.

Egy kicsit közelebbről is megörökítettük ezt a forgó kis jövevényt bár nagy kár , hogy nem volt kedve egy picikét lejjebb kúszni a föld közelébe (azért nagyon örültünk neki 🙂 ) :

Szép volt, jó volt, kérünk még! 🙂

Itt van az ősz, itt van újra…(2020.09.07.)

Amilyen gyorsan elkezdődött az idei év konvektív időszaka, olyan hirtelen köszöntött ránk a nyár utolsó periódusa is. Az őszi hónapok beköszöntével a zivataros napok száma erőteljesen csökkenni kezd és már az is nagy boldogsággal el tölt majd el minket, ha egy-egy kósza gomolyfelhő hófehér csúcsát láthatjuk a délutáni égbolton. Nem arról van szó, hogy az év hátra lévő részében nem alakulhatnak ki zivatarok az országban, de olyan mennyiségben és „minőségben” biztosan nem találkozunk már velük mint a nyári hónapokban.

Szeptember elején azonban egy igen látványos konvektív nap részesei lehettünk. Az Északi-középhegység térségében erőteljes gomolyfelhőképződés kezdődött a délutáni órákban, ezekből több zivatar is kialakult.

Igen változatos formában mutatkoztak ezek az őszi zivatarok, néhol szivárvány vagy aprócska fénytörés is díszítette a csapadéksávos részeket.

Pár érdekesebb fotót még összepréseltünk az utolsó galériába, köztük egy tyndall sugarakkal díszített kép is helyet kapott. A második fotón egy érdekes sötét sáv is felbukkan melyet akár tornádónak is nézhetnénk, de „sajnos” nem erről van szó…csak a fény és csapadék közös játéka.

És végezetül egy Heves városa közelében áthaladó zivatar panoráma fotóját láthatjátok. A fotó jobb oldalán egy légzuhataghoz hasonló jelenséget láthatunk, ahol a nagy sebességgel lefelé áramló hideg levegő oldal irányba tolta ki a csapadéksávot.

Zivatarláncok éjszakája (2020.08.31.)

A nyár utolsó napja egészen különleges volt. Nem csak az éjszaka látott csodaszép dolgok miatt volt fantasztikus élmény ez a vadászat, hanem mert végre egy olyan időjárási helyzet részesei lehettünk, amit gyermekkorunkban sokszor átélhettünk az ősz érkezését megelőzően.

Egy lakótelepi panel lakásban nőttem fel, ami a második emeleten, az épület keleti oldalán helyezkedett el. Nagyon szerettem ezt a lakást, a hozzá tartozó erkély fedezékéből rendszeresen bámultuk édesapámmal a térségben cikázó villámokat. Mivel az ablak párkányai lemezből készültek, igen jellegzetes, soha el nem felejthető hanggal érkeztek hozzánk az égi vendégek, imádtam hallgatni esőcseppek enyhén visszhangzó tompa koppanását. Amikor azonban elérkezett a nyár vége és a tévében az évszakváltó frontok érkezéséről tudósítottak a meteorológusok tudtam, hogy egy még „izgalmasabb” éjszaka előtt állunk.

Ezeket a konvektív estéket sosem felejtem el. Azt sem tartom kizártnak, hogy gyermekként ezek az egész éjszaka tomboló, kegyetlenül villámfényes éjszakák hagytak olyan mély nyomot bennem, ami már igen fiatalon felkeltette érdeklődésem a viharok iránt. Emlékszem…sokszor bújtam a takaró alá és próbáltam tompítani a villámok erőteljes fényét, a dörgések brutális moraját. Amikor elcsendesedett előbújtam, de ez a holt időszak nem tartott sokáig. Szinte futószalagon érkeztek a zivatarok, képtelen voltam aludni ebben a helyzetben. A takaró alá bújva ettől a brutálisnak tűnő tűzijátéktól kezdetben még nagyon féltem, az itt felmelegített oxigénszegény levegőben folyt rajtam a víz, alig vártam hogy vége legyen ennek az egésznek. :). Nagyon emlékezetesek voltak ezek az éjszakák így nem csoda hát, hogy nagyon hamar érdeklődni kezdtem (kezdtünk) az időjárás csodálatos világa felől.

Ami most, a nyár utolsó napján történt pont ezt a régi érzést hozta felszínre belőlem és Laci barátomból is. Mindketten ugyan azt éltük meg, érdekes volt erről beszélgetni. Tudtuk, hogy az elmúlt évek időjárásból több minden is hiányzik már a „régi időkhöz” képest, ilyen például az áztató esők ,a tartós hótakaró vagy a több napig fennálló fagyos napok hiánya, de ezzel az élménnyel egy újabb hiányosságra figyeltünk fel. Ezek a nyár végi konvektív rendszerek is igencsak eltűntek az Északi-középhegység térségéből, a mögöttünk álló évtizedben alig emlékszünk vissza hasonlóra.

Az éjszakai órákban több hullámban érkezett zivatar hozzánk. Az első ilyen konvektív tömb valamikor fél kilenc után érte el a Cserhát térségét, de ez a rendszer még nagyon legyengülve haladt át a hegyek felett. A lecsapó villámok nagy része rejtve maradt előlünk, az eső hamar távozásra kényszerített minket. A rendszer egyébként sok-sok felhővillámot produkált, ezek közül láthattok párat a következő galériában. Az utolsó kép egyik érdekessége, hogy a felül látható üllővillám ágai egészen más színben pompáznak, mint a felhőben gyengén megbújó vastagabb részek.

A következő, jóval erőteljesebb zivatarlánc valamikor 23 óra környékén érte el térségünket. ( Ezek a rendszerek egyébkén eszméletlen gyorsan mozogtak, a villám és radarkép között igen nagy különbség volt megfigyelhető ) Mi Jobbágyi település határába siettünk, ahol szűnni nem akaró villogás jelezte a vonalba rendeződött cellák érkezését. Nagyon reménykedtünk abban, hogy a rendszert látványos peremfelhő előzi majd meg, szerencsére nem csalódtunk.

Rövid idő elteltével már igen közel került hozzánk ez a csodálatos monstrum, pazar kinézete volt ezekben a percekben.

A szél egyre erőteljesebben fújt, majd az egyik pillanatban erőteljes zöld fény világította be az érkező rendszer felhőzetének alsó részét. Sajnos a fényképező masina nem pont abba az irányba nézett, de az egyik kép bal alsó részén megörökítettünk belőle egy darabot. Földöntúli pillanatok következtek…a rövid ideig tartó zöld villanást egy pár másodperces szünet követte, de azt követően még hosszabban és erősebb fénnyel világította meg a zivatarlánc egyik részét. Nagy valószínűség szerint transzformátorba csapott egy villám, és annak a zöld fényét láthattuk.

Rövid idő múlva brutális szél támadt…a körülöttünk lévő fák recsegtek ropogtak, a levegő telítődött mindennel ami az előttünk elterülő szántóföldön megtalálható volt. Szinte kapaszkodtunk a állványban, szó szerint előre kellett dőlni az erőteljes kifutószélben. Az első esőcseppet követően szinte sáska módjára ugrottunk be az autóba, hatalmas cseppek kíséretében felhőszakadás kezdődött. Hazafelé indultunk, de otthonról még pár felhővel tarkított villámfotót is készítettünk, félelmetes volt az aktuális égkép az erőteljes fényjátékban.

Az éjszaka további részében több, még erőteljesebb rendszer is kiépült a környéken de ezeket már nem tudtuk üldözőbe venni. Ettől függetlenül csodálatos napot hagytunk magunk mögött, semmi okunk nem lehet a panaszra… 🙂

Ez közel volt…

Kettő nappal ezelőtt lassú mozgású, rengeteg csapadékot produkáló konvektív rendszer cammogott nyugati irányból kelet, északkelet felé. A rendszerbe ágyazott zivatarok többfelé okoztak villámárvizeket, többfelé hullott egy havi mennyiséget meghaladó csapadék.

Gyöngyös térségébe valamikor fél kilenc környékén ért el a rendszer, mi itt kísértük figyelemmel a történéseket. Az M3-as autópálya keleti kihajtójától nem messze egy földúton vertünk tábort, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt nyugati irányba. A rendszerben található villámok jellemzően a felhőzetben megbújva, vagy a csapadéksáv takarásában villogtak, hosszú ideig be kellett érnünk azok gyengécske fényeivel.

Ezek a fények azért időnként a sötétben nem látott huncutságokat is megvilágítottak:

Néha azért feltűnt pár lecsapó villám is a távolban, de a legtöbb szinte mindig rejtve maradt a szemünk elől.

Egy fél óra elteltével a rendszer még mindig az orrunk előtt dekkolt, olyan érzésünk volt mintha egy helyben állna ez az egész. Egyik pillanatban aztán a villámok száma csökkent, majd a folyamatosan rendszer felé fújó szél is elcsendesedett. Olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra elszakadt volna egy moziban látott film szalagja, irreális másodpercek következtek. Csendben bambultunk előre a sötétségbe és vártuk, hogy történjen már végre valami. Hirtelen hatalmas fény világította be a tájat, és egy vadászpuskához hasonló hang törte meg az idilli hangulatot. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtünk ez a CG villám elég közel csapott le hozzánk.

A fényképező masina nagy szerencsékre megörökítette a lecsapót amely nem választott túl cikkcakkos útvonalat magának:

A képre kicsit ránagyítva jól látható, hogy egy utat szegélyező facsoport környékén ért földet a villám de nem egyértelmű, hogy fába csapott-e bele.

A látványos pillanatot követően az eső cseperegni kezdett, rövid idő múlva hatalmas felhőszakadás vette kezdetét. Valami az súgta, hogy a mai naptól már megkaptuk mindazt amire vágytunk, ezért szépen lassan hazafelé indultunk. A Mátra irányából szinte folyamatos villámtevékenység jelezte, hogy a Gyöngyös térségében kialakult cella még nagyobb gőzzel halad északkeleti irányba. A radaron valóban szépen festett, nagy erővel haladt át az Bükk térségében…