Délelőtt csak északon és keleten fordult elő helyenként eső, zápor, majd a déli óráktól egyre több helyen alakultak ki újabb záporok, zivatarok. A hőmérséklet csúcsértéke általában 19 és 24 fok között alakult, a keleti határ mentén 25, 26 fok is előfordult.  A lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 30 mm között változott, de Budapest egyes részein és környékén 30-37, Hajóson 38, sőt Dunaújvárosban 43 mm-t mértek.

A kora délutáni órákban erőteljes gomolyfelhőképződés kezdődött térségünkben.

A Cserhát irányából egy igen erőteljes, felhőszakadást produkáló cella vonaglott felénk melynek érkezését a földig nyúló, vészjóslóan örvénylő felhőzet övezett.

Egyik pillanatról a másikra dermesztő csend ült a tájra. A mennydörgés hangjai is teljesen megszűntek, szinte megfagyott a levegő. Erre a helyzetre valóban igaz volt a „vihar előtti csend” kifejezés. Ha nem láttuk volna az égboltot, talán nem is gondoltuk volna, hogy hamarosan leszakad az ég. Aztán valami távoli, egyre hangosabban zúgó sistergés ütötte meg fülünket, közeledett az életet adó eső. Az örvénylő, akkor már határozottabb peremfelhő a fejünk fölé siklott, jobb oldalán tölcsér szerű képződmény járta táncát nagy örömünkre.

Szépen lassan kirajzolódott a távolban hulló csapadéksáv is, egyre több lecsapóvillám díszítette érkezését.

A csapadék szép lassan fölénk helyeződött, nekünk pedig indulnunk kellett, mára végeztünk… 🙂