Az esti órákban kialakuló zivatarok egy másik dimenzióba kalauzolják el az embert. Szépségük és titokzatosságuk nem csak az őket kísérő kisülések pazar látványában valósul meg, hiszen a sötétség miatt rengeteg kísérőjelenség marad rejtve előlünk. Ezen rejtélyes dolgokat csak akkor veszi észre az ember, amikor egy elcsípett villámfotón megjelenik valami olyan, amit a vakító fény miatt nem láthattunk szabad szemmel. Ez történt egyébként 2007.06.22-én is, amikor a szupercella látványos felhőzetét világította meg egy CG villám.

Ezen este villámai nem világítottak meg érdekes felhőalakzatokat. A zivatar azért volt számunkra kedves emlék, mivel őszi hónapban mutatta meg magát. Ilyenkor már egy nappali záporesőnek is örül egy viharokat kedvelő emberke, ezért egy esti zivatar látványa külön megtiszteltetés volt számunkra.

Magyarország időjárása ezen a napon:

Hétfőn az időnként megnövekvő gomolyfelhőzet mellett 7-11 órán át sütött a nap. Késő délután a Dunántúlon, majd éjszaka északon északkeleten zápor, zivatar is előfordult. A hőmérséklet csúcsértéke 22 és 29 fok között alakult. A ma reggelig lehullott csapadék mennyiség csapadéknyom és 11 mm között változott. Hajnalra 11 és 19 fok közé hűlt le a levegő. Délelőtt nyugaton többször, másutt csak időnként növekedett meg erősen a felhőzet, nyugaton szórványosan zápor, zivatar is előfordult. A hőmérséklet 11 órára 16 és 27 fok közé emelkedett.

Már egy előző bejegyzésünkben is említést tettünk arról, hogy minden vadászatnak – és persze zivatarnak – megvan a maga egyedi értéke, érdekessége. Ez az este azért volt számunkra emlékezetes, mert a zivatar kialakulásának esélye igen minimális volt, mégis kaptunk egy kis ajándékot égi barátainktól.

Kevés reménnyel a fejünkben Rimóc település határába autóztunk, ahol egy jó kilátással felruházott kis dombocska tetején leheveredtünk. Az északnyugati horizonton egy lassú növekedésű gomolyfelhő jelent meg, nem igazán láttunk benne nagy fantáziát. A nap egyre lejjebb bukott, a mi kis felhőnk azonban tovább próbálkozott. Kezünkben egy párizsis szendviccsel folyamatosan szurkoltunk az ifjoncnak, mivel ő volt ez egyetlen gomolyos szerkezetű kezdemény a környéken. Egyszer csak eső szerű valami jelent meg a felhő alap árnyékában, és rövid idő elteltével záporesőt préselt ki magából a naplementét megelőzően. A második képen jól megfigyelhető, hogy milyen alacsonyan volt a felhőtető, nagyon hamar jegesedni kezdett.

Úgy gondoltuk, hogy nem sokáig élvezhetjük a barátunk aktivitását, és rövid idő múlva egy árvaüllő marad csak belőle…nem így történt. A csapadékhullás hatására egyre több torony indult növekedésnek az aktív rész peremén, és reménykedni kezdtünk.

Pár perc elteltével aztán mosoly ült az arcunkra, egy lecsapóvillám fénye világította be az előttünk elterülő táj magasabb részeit. Nem volt túl aktív ez a cella, de zivatar lett belőle és mi ennek eszméletlenül örültünk.

Mivel igen minimális volt az esélye annak, hogy ezen az estén villámokat lássunk, nagyon boldogok voltunk. Az enyhe időjárás, tücsökciripelés, és persze a jó beszélgetés mellé egy fűszer volt az előttünk kialakuló zivatar látványa. Köszönjük! 🙂