Best off villámok kategória bejegyzései

Ez közel volt…

Kettő nappal ezelőtt lassú mozgású, rengeteg csapadékot produkáló konvektív rendszer cammogott nyugati irányból kelet, északkelet felé. A rendszerbe ágyazott zivatarok többfelé okoztak villámárvizeket, többfelé hullott egy havi mennyiséget meghaladó csapadék.

Gyöngyös térségébe valamikor fél kilenc környékén ért el a rendszer, mi itt kísértük figyelemmel a történéseket. Az M3-as autópálya keleti kihajtójától nem messze egy földúton vertünk tábort, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt nyugati irányba. A rendszerben található villámok jellemzően a felhőzetben megbújva, vagy a csapadéksáv takarásában villogtak, hosszú ideig be kellett érnünk azok gyengécske fényeivel.

Ezek a fények azért időnként a sötétben nem látott huncutságokat is megvilágítottak:

Néha azért feltűnt pár lecsapó villám is a távolban, de a legtöbb szinte mindig rejtve maradt a szemünk elől.

Egy fél óra elteltével a rendszer még mindig az orrunk előtt dekkolt, olyan érzésünk volt mintha egy helyben állna ez az egész. Egyik pillanatban aztán a villámok száma csökkent, majd a folyamatosan rendszer felé fújó szél is elcsendesedett. Olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra elszakadt volna egy moziban látott film szalagja, irreális másodpercek következtek. Csendben bambultunk előre a sötétségbe és vártuk, hogy történjen már végre valami. Hirtelen hatalmas fény világította be a tájat, és egy vadászpuskához hasonló hang törte meg az idilli hangulatot. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtünk ez a CG villám elég közel csapott le hozzánk.

A fényképező masina nagy szerencsékre megörökítette a lecsapót amely nem választott túl cikkcakkos útvonalat magának:

A képre kicsit ránagyítva jól látható, hogy egy utat szegélyező facsoport környékén ért földet a villám de nem egyértelmű, hogy fába csapott-e bele.

A látványos pillanatot követően az eső cseperegni kezdett, rövid idő múlva hatalmas felhőszakadás vette kezdetét. Valami az súgta, hogy a mai naptól már megkaptuk mindazt amire vágytunk, ezért szépen lassan hazafelé indultunk. A Mátra irányából szinte folyamatos villámtevékenység jelezte, hogy a Gyöngyös térségében kialakult cella még nagyobb gőzzel halad északkeleti irányba. A radaron valóban szépen festett, nagy erővel haladt át az Bükk térségében…

Multicellák napja

A mögöttünk álló vasárnap igen aktív zivatartevékenység volt az ország legnagyobb területén. A napközben kialakuló multicellás rendszereket jég, viharos szél és felhőszakadás követte. Az országban többfelé potyogtak dió méretű jégszemek, a rendszert megelőző kifutószelek többfelé fákat csavartak ki.

A délutáni órákban egy erőteljes rendszer érkezett Gyöngyös térségébe, ahol hatalmas felhőszakadást zúdított a városra. A Mátra fölé érve újabb cellák törtek a magasba, friss ropogós zivatarok születtek.

Pár perc elteltével elengedték a csapadékot is pár látványos lecsapóvillám kíséretében.

Ezen rendszer északi irányba folytatta útját, a hátoldalán néha látványos felhőket épített, sokszor jégsáv is megfigyelhető volt.

A zivatarokat követően nyugalomba került a légkör, de az éjszakai órákban egy újabb rendszer épült ki a Duna vonalában. Ez a rendszer eszméletlen villámtevékenységet produkált, pár villámfotót mi is készítettünk Jobbágyi térségéből.

Még távolabb tőlünk a rendszer, de folyamatos benne a kisülés.

Egy óra elteltével már jóval közelebb volt hozzánk, csodaszép lecsapóvillámok járták táncukat.

Az egyik legjobb pillanat..

Lélegzetelállító, világító éjszakai Cb-k (2010.07.21.)

Hihetetlen látványban volt részünk a múlt éjjel. A Cserhát felett kialakult zivatarfelhők folyamatos keletkezését valami bámulatos villámshow kísérte, egyszerűen lenyűgöző volt az élmény. A Cumulonimbus felhők szinte folyamatosan villogtak a tiszta, csillagos ég háttere előtt, felejthetetlen és egyben leírhatatlan amit láttunk.

A villámok nagy része ugyan takarásban volt a felhők sűrűjében, de volt pár huncut kisülés, amelyik teljesen véletlenszerűen kikukucskált a hatalmas tornyok öleléséből.

Az első galériában látott képeket jómagam Pásztón,

míg a második válogatásban Laci barátom képeit láthatjátok, aki Salgótarjánból fotózta a villogó cellákat.

Egy nyári éjszaka fényei

Egy nyári éjszakában kipattanó helyi zivatar fényjátéka az egyik legcsodálatosabb élmény számunkra. Az ilyen cellák kialakulását igen enyhe, tücsökciripeléssel átszőtt esték előzik meg. A viharvadászatok izgalma ilyenkor nem csigázza lelkünket, helyette valami egészen más történik legbelül…

Már a délutáni, késő délutáni órákban találkozik csapatunk és lenyűgözve figyeljük a magasba törő gomolyfelhőket.

Sokszor már ezekben az órákban is zivatarok alakulnak ki, hatalmas hadigépezetek épülnek a távolban.

A mai nap azért valamiben különbözhet majd többitől…a konvekció éjszakai is kitarthat ezért egy magasabb pontra autózunk, majd komótosan leheveredünk az körülöttünk viruló üde zöld fűfélékből készült illatos szőnyegre . Előkerül egy fimon szendvics, beszélgetünk az időjárásról miközben izgatottak várjuk, hogy a hegyek felett kialakult ártatlan gomolyfelhők valamelyike meggondolja magát és hirtelen a magasba törjön.

Még be sem sötétedett teljesen és az egyik pillanatban halk morajlás keveredett a hangos rovardal sűrűjébe. Az egyik Mátra felett magasba igyekvő gomolyfelhő végre hatalmasra hízott, záport adó zivatarrá fejlődött. Szépen komótosan, a fűben üldögélve elindítottuk az exponálást, készültek a villámfotók is.

Még nincs teljesen sötét, de fotózásra ez az időszak is kiválóan alkalmas

Az ezt követő percekben lecsapóvillámok járták fergeteges táncukat, a monoton feketeséget néha nappali világosság kísérte.

Egy fél óra múlva már hatalmas üllőt növesztett a zivatar melyben egy-egy felhővillám is megmutatta magát. Ezek a kisülések csodálatos látványt nyújthatnak, mi egész egyszerűn csak Jedi villámoknak nevezzük őket. 🙂 Hogy miért? Mivel sok esetben vízszintes irányba terjeszkednek, nagyon hasonlítanak Csillagok Háborúja (Jedi visszatér) filmben az uralkodó kezéből szórt villámokhoz mellyel Darth Vader-t küldte át az örök vadászmezőre. 🙂

Jedi villám.. 🙂

A cella szépen lassan dél felé araszolt és már csak néhány villámocska hagyta el építményét. Búcsúzóul még útnak indított pár villámot, aztán csend borult a tájra…

Egy hajnali villámshow kábulatában (2019.08.23.)

Egyik „kedvenc nyári élményeim” közé tartozik az a hajnal, amikor egy közeli lecsapó villámot kísérő mennydörgés vibráló moraja felébresztett álmomból. Kipattantam az ágyból majd próbáltam eldönteni, hogy álmodom-e vagy ez a valóság? Ezen pillanat „legszebb” része ahogyan kómás állapotban, sötétben, egy szál gatyában kirontok a házunk valamelyik fedezéket nyújtó szegletébe, majd pár perc elteltével jön a felismerés… talán az ellentétes oldalon kellene a villámokat keresni, rossz helyen vagyok…

Átvánszorgok, miközben az érkező cella hideg kifutószelének hűtőhatása már érződik a takaró által felmelegített bőröm minden négyzetcentiméterén. Pár hideg esőcsepp is társul a keverékhez ami még inkább rádöbbent arra, hogy érdemes lett volna ruhát is húzni a hirtelen jött villámfotózáshoz. A következő pillanatban egy vakító villanással felruházott cikcakk és az azt kísérő dübörgő robbanás feledteti velem a kellemetlen mellékhatásokat, élvezni kezdem a látványt. Alig telik el egy perc és a nyugat felől érkező természet szülte ébresztőóra a fejem fölé kúszik, szakadni kezd az eső. A szél is egyre erősebben fúj, csupasz lábamon patakokban folyik a víz, papucsom cuppogó hangokat hallat. Gyors léptekkel a ház másik oldalára csoszogok, és a tető által védett aprócska területen felállítom a háromlábút. Nem kell sokat várnom, egy csodaszép lecsapó villám mutatja meg magát a keleti oldalon.

Az első fotó

Kisülés kisülést követ és nappali világosság kíséri a látványos égi játékot.

Több csodaszép lecsapó is kíséri a zivatart

A szél szép lassan elcsendesedik, az eső is eláll, a parádé azonban tovább folytatódik. A lábam teljesen áthűlt, kicsit remegek, is de nem igazán érdekel. A természet páratlan csodája teljesen megbabonáz, kizárom a negatív hatásokat, extázisba esek.

Lassan pirkadni kezd, fázom, de a villámok tovább cikáznak. A színek megváltoznak, a villámok új köntösbe bújnak. Már csak ritkán látni kisülést, egyre inkább vágyom a szoba melegére.

Nem bírom tovább…álmos vagyok, nyűgös vagyok, szomjas vagyok, fázom, le akarok feküdni. A lecsapó villámokat már nem nagyon látni, ezért eldöntöm, hogy megvárom az utolsót. Egyre világosodik, és az utolsó kisülés árnyékában elbúcsúzunk egymástól.

Az utolsó villám

Az állványt gyors mozdulatokkal összezárom, kihűlt csupasz testemet a bejárati ajtó felé vonszolom. Az ajtón belépve megcsap a szoba melege, nagyon jó esik. Végre lefekszem, de aludni már nem igazán tudok. A szemem becsukva még mindig a villámfényeket látom és a takaró melege kíséretében jól eső érzéssel gondolok vissza a mögöttem álló fél órára…

Következő bejegyzésünkben egy reggeli órákban kipattanó cella kontrasztos felhőzetét láthatjátok.