Hát igen…jó dolog amikor egy viharvadásznak házhoz jön a préda, és a reggeli kávé elfogyasztását követően csak ki kell sétálnia a házától kb. 100 m-t, és várni. Hát ilyen szerencsés napom volt tegnap, amikor is egy dél felől érkező konvektív rendszer okozott látványos pillanatokat nálunk.
A rendszer igen lassan csordogált északi irányba, ezért igen sok időm volt time-lapse anyagot is gyűjteni. Mivel ugyan arról a helyről készítettem a képeket, csak párat mutatnék meg nektek időrendi sorrendben.
A látványosabb percek valamikor kilenc óra előtt kezdődtek, ekkor már egyre határozottabban rajzolódott ki a rendszer peremfelhőzete.
8:53-kor így festett a rendszer pofikája
Kb. 10 perc elteltével egyre határozottabb dörgéseket hallottam a Mátra irányából, a legerősebb gócok Gyöngyös térségét ostromolták.
Lassan de biztosan felénk kúszik ez a szépség
A csodaszép peremfelhő folyamatos mozgásban volt, hol a keleti, hol a nyugati oldala volt a határozottabb, de felette is látványos rajzolatok mutatkoztak.
Így talán még mutatósabb
Az utolsó panoráma negyed tíz magasságában készült, mivel ezt követően már a fejem fölé került a rendszer, nem volt látványos az érkező peremfelhő.
A peremfelhő utolsó, látványos arca
Végezetül a legjobb fotókból készítettem egy galériát, jó böngészést kívánok hozzá.
Ez a viharvadászat egy picit más volt mint a többi. Ezúttal nem a villámok és peremfelhők voltak főszerepben, hanem egy olyan csodálatos felhő, mint a mammatus vagy mammatocumulus. A latin mamma szó jelentése egyébként mell, és ha jól megnézzük ezt a felhőt valóban egy lefelé csüngő cicire hasonlít. (ezért megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott! 🙂 ) Nem csoda hát, hogy férfi csapatunkat ennyire lenyűgözte a látvány, és nem tudtunk elszakadni a női idomok sokszínűségétől. No de ne evezzünk ilyen messzire a viharok világától, nézzük meg mi is történ ezen az ominózus napon térségünkben.
Az első találkozásunk a 21-es út, sámsonházai kereszteződésben esett meg, ahol egy nagyméretű jeget is produkáló cella hátoldaláról készítettünk pár fotót.
A fent látott cella egy folyamatosan fejlődő rendszer része volt, amely csak igen lassan helyeződött át keleti irányba, viszont az „alsó” vége egyre jobban dél felé terjeszkedett. Az erőteljes szelet korbácsoló rendszer igen nedves levegőt juttatott a magasabb rétegekbe is, ennek hatására látványos felhőzet volt megfigyelhető a nyugati felén. Ezekből a felhőkből azonban csapadék nem hullott, ennek ellenére igen látványosan festett.
A rendszer nyugati oldala
Rövid idő elteltével Hatvan térségébe autóztunk, ahol először láthattuk a tőlünk keletre tomboló rendszer mamatus felhőit.
Ennyi cicit egy helyen, ejha!
A következő galériában az itt készült fotókból láthattok egy összeállítást:
Eközben nyugat felől egyre világosabb lett, de egy kicsikét délebbre kellett autóznunk, hogy a napot eltakaró gomolyfelhő árnyékából ki tudjunk szabadulni. Tökéletes volt a választás, egyre színesebb bikiniben ékeskedett a sok cickó, csodás pillanatok következtek.
Ettől kezdve szinte minden percben más és más égbolt tárult elénk. A lemenő nap irányába így festett a égbolt,
tőle picit jobbra pedig ezt láttuk.
Ebből a két látványosságból egy panoráma felvételt is kreáltunk.
Ahogy a nap a horizont alá bukott, a mammatus felhők is egyre szabálytalanabbá váltak. Ekkor egy egészen másik oldalát mutatta nekünk az égbolt, ez sem volt piskóta…
Úgy gondoltuk, hogy pár fotót érdemes egy galériába is bepréselni, ezeket láthatjátok most.
Az éjszaka további részében az érkező hidegfront zivataraira fókuszáltunk. Délnyugat felől egyre nagyobb számban érkeztek hozzánk villogó cellák, de pár kósza felhővillámon kívül mást nem igazán tudtunk lencse végre kapni.
A Cegléd térségét elérő szupercella bámulatos fényjátékát viszont élőben láthattuk, bár a villámok szemünk elől rejtve járták eszeveszett táncukat….csodálatos volt. A feláramlásról azonban sikerült egy-két huncut fotót készítenünk, ezt láthatjátok a következő képeken.
Tegnap éjszaka egy északnyugat felől érkező konvektív rendszer okozott látványos pillanatokat az ország északi felének tágabb környezetében. A délutánra előrejelzett heves zivatarok ugyan nem érkeztek meg hozzánk, de ebből a viharos kifutószéllel, és intenzív záporokkal kísért rendszerből azért sikerült pár peremfelhős fotót készítenünk.
A folyamatos villogás ellenére a villámok állandó takarásban voltak, így nem tudtunk látványos képet készíteni. Egy-egy kósza felhővillám néha előbújt egy pillanatra, de ettől többet most nem kaptunk a vihartól.
Lassan cammogó, nagy mennyiségű esőt produkáló zivatarok alakultak ki újra az országban. Ezalól az Északi-középhegység térsége sem volt kivétel, a Cserhát északi részén kipattanó cellák ezúttal lakóhelyemet, Pásztó városát vették célba.
Az első zivatar tőlünk északra vonult el a Mátra irányába melyet minimális villámtevékenység kísért.
15:52 – Pásztótól északra
16:02 – Pásztótól északra
A Pásztó városát ostromló, felhőszakadást is okozó zivatart a Cserhát keleti oldaláról kísértük figyelemmel. Az öreges tempóban araszoló cella látványos esőfüggönyt indított útjára, melyet olykor-olykor egy alacsony ívben megjelenő szivárvány is díszített.
Az első, felhőszakadást is produkáló cella
A zivatar szinte helyben állva pakolta le csapadékát, a Pásztó északi részén üzemelő meteorológiai állomásunk adatai alapján, a legnagyobb intenzitás elérte a 47.4mm/h-t.
Miközben a város felett tartózkodó zivatar egyre inkább veszített erejéből, tőlünk északra egy újabb cella alakult, melyből szintén erőteljes csapadékhullás kezdődött.
A time-lapse fotókat készítő masina egy lecsapó villámot is elcsípett az érkező cellából. Ez a villám a csapadékos zóna előtt, viszonylag hozzánk közel sült ki, ezért gyorsan összepakoltunk, és az autó fedezékébe vonultunk. A cellában egyébként viszonylag gyenge volt a villámtevékenység, ezért igencsak váratlanul ért a nem túl messze felvillanó fényfüzér, nem számítottunk erre.
Egy igen közeli, csapadékmentes részben kialakuló lecsapó
Mikor hazaértünk, egy szivárvány darabka díszítette az északi horizontot,
de a naplemente is igen látványos égképpel szolgált.
Kedd délután először lassan mozgó zivatarok, majd egy ezekből összeállt zivatarrendszer érte el az országunkat. A kiadós záporokkal kísért tömbök néhol 30 mm-t meghaladó csapadékot, nagyobb mennyiségű jeget is hagytak maguk után.
Nagyobb vadászatra tegnap egyéb elfoglaltság miatt nem igazán tudtunk időt szakítani, de a késő délutáni, kora esti órákban sikerült egy, a Cserhát felett kiépülő cellát lencsevégre kapnunk. Ez a tömb egyébként nem túl erős állapotban érte el térségünket, de a hegyvidék felhajtóerejének köszönhetően pont az orrunk előtt hízott hatalmasra. Amikor az első kép készült róla, még sok látvánnyal kecsegtetett, de láthatóan egyre erősödött, főleg a déli oldala.
Az első panoráma
A rendszer percről percre közelebb kúszott hozzánk és egyre erősebb lett, melyet a déli oldalán kiépülő peremfelhő is jelzett.
Peremfelhő épül – panoráma
A legszebb pillanatában igen takarosan festett, ekkor már gyenge zápor öntözte fejünket. A time-lapse felvételt készítő masinát egy kemping asztallal próbáltam „árnyékban” tartani, marha hülyén néztünk ki a rét közepén. 🙂
A legszebb pillanatban – panoráma
Ez a nevetségesnek tűnő rögtönzött védelem azért csak meghozta gyümölcsét, két kisebb villámot is sikerült elcsípni a háromlábú herkentyűnek.
