Tovább folytatódik a csapadékos időjárás. Tegnap délután a középső országrészben alakult ki egy lassan mozgó konvektív rendszer, mely hatalmas mennyiségű csapadékot pakolt le a hegyvidéki területeken. Szécsény településéről 50 mm-t meghaladó csapadékösszegről érkezett információ, de a Cserhát környékén több helyen eshetett hasonló, vagy ezt meghaladó mennyiség. Bercel és Nógrádsipek településén villámárvíz alakult ki, az utóbbin háromszáz házat és hatszáz embert veszélyeztetett a medréből kilépett vízfolyás.
Az épülő rendszer keleti oldaláról nekünk is sikerült pár fotót készíteni, bár a viszonylag zárt felhőtakaró okán kialakult rossz fényviszonyok miatt, nem igazán sikerült kontrasztos fotókat összehoznunk. Az első galériában az állandóan változó, de nem túl erőteljes peremfelhőkről láthattok egy válogatást.
A vízzel telített levegőben a feláramlások igen látványosan festettek, a cellákban újonnan születő congestusok alja szinte a talajt súrolta.
Szinte a földig ér
Végezetül egy érdekes felhőforma, amit egy elhaló zivatar előoldalán látunk.
Látványos felhőforma
Az esti órákban egy újabb keletkezés vette kezdetét, ami a Mátra térségében okozott újabb csapadékot. A sötétedést megelőzően még készítettünk egy utolsó fotót a minden irányba terjeszkedő esőfüggönyről.
Az elmúlt hétvégén egy „véletlen” kirándulásra indultunk barátaimmal a Salgótarján felett magasba emelkedő, Pécs-kő szikla tetejére. Az előrejelzések záporokkal illetve zivatarokkal tarkított délutánt vetítettek előre, így nagy izgalommal vártuk mi sül majd ki ebből a dologból.
Valamikor 11 óra magasságában már a szikla tetején élveztük a napsütésből áradó kellemes meleget, ekkor még csak távolban útnak induló gyenge záporok, és látványos, hirtelen eljegesedő gomolyfelhők díszítették a mélykék égboltot. Türelmesen vártunk, és élveztük a pazar kilátást…
Az első látványosabb, hozzánk közelebb ólálkodó zápor valamikor fél kettő magasságában alakult ki a Medves-fennsík felett, majd ezt követően egyre inkább felgyorsultak az események.
Tőlünk északara ugyanis – valószínűleg egy összeáramlás mentén – korom fekete felhőalapok épültek, a távolban egyre több lecsapóvillám mutogatta magát.
Az folyamatosan erősödő cella egyre durvább felhőalapokat épített, és percről-percre közelebb került hozzánk. A villámtevékenység erősödött, lecsapóvillámok tömkelege járta bámulatos táncát pár kilométerre tőlünk. A sötét felhőalapok alatt erőteljes csapadáksávok jelezték, már csak kevés időnk maradt.
Salgótarján városát hamarosan erőteljes csapadékfüggöny temette maga alá, bámulatos percek következtek.
A villámok már igen közel csapkodtak, indulnunk kellett. Gyors léptekkel kúsztunk lefelé a szikla tetejéről, de nem bírtuk ki, hogy pár képet még ne készítsünk a kifakadó félben lévő fenevadról. Az utolsó képek, a nagy durranás előtt készültek:
Autónkhoz az utolsó pillanatban értünk. Hatalmas felhőszakadás kezdődött, melyhez apró szemű jég is párosult. Minél lejjebb/közelebb kerültünk a városhoz, annál több jég borította a környéket.
A salgótarjáni aluljáróban hatalmas mennyiségű víz gyűlt össze, ritka látvány ez április első napjaiban.
A salgótarjáni helyünkön 17 mm csapadék gyűlt össze a mérőben, de nem kizárt, hogy lokálisan ettől több is eshetett.
Nem gondoltuk volna, hogy már március elején ilyen csodálatos élményben lesz részünk, mint amilyen tegnap történt. Egy családi program okán Balassagyarmatra kellet utaznunk amely eszméletlen jól sült el, hiszen az összeáramlás mentén kialakuló zivatarok egyik szépséges példányával sikerült találkoznunk Drégelypalánk közelében. Sajnos nagyon érezni lehetett rajtunk, hogy az idei év első komolyabb vadászatán vagyunk (több kiegészítőt hagytunk otthon, rengeteget szerencsétlenkedtünk a helyszínek megválasztásával stb.), mégis nagyon élveztük az egészet még akkor is, ha pont előttünk adta meg magát az érkező zivatarrendszer.
De menjünk csak szépen sorjában, mert egy-két látványosabb fotót azért sikerült elcsípnünk a szerencsétlenkedésünk ellenére.
Az első képet Szécsény közelében készítettük egy gyengécske záporról, amely egy halovány kis szivárványt is villantott maga mellett.
Zápor
A balassagyarmati dolgunk végeztével, gyors kerékforgással a seggünk alatt Drégelypalánk felé vettük az irányt.
Egy füves terület mellet (nem tudom pontosan hol lehettünk éppen) megálltunk egy rövid időre, mivel érdekes, aprócska mezociklonra emlékeztető felhőforma kandikált ki viszonylag homogénnek tűnő felhőzet alól.
Mint egy hátoldali feláramlás
Eközben a távoli hegyek mögött igen aktív villámtevékenységet láttunk, ezért úgy döntöttünk, hogy közelebb autózunk a rendszerhez. A nap már amúgy is alig pislákoló fénye egyre kevésbé érvényesült, nem igazán bíztunk a szerencsés folytatásban.
Drégelypalánkot elhagyva aztán extázis közeli állapotba kerültünk, mivel az előttünk lévő hegyek felett egy peremfelhő látványos körvonalait pillantottuk meg.
No, ezért már megérte !
Sajnos a csapadék szinte folyamatosan hullott a rendszert megelőző üllőből, de pár fotót (sőt még time-lapse anyagot is) még sikerült készítenünk az érkezése előtt.
A rendszert látványos villámfények díszítették, de a legtöbb rejtve maradt a csapadéksávban, így villámfotót nem tudtunk itt elcsípni. Egy panorámát viszont sikerült a fent látott képekből összetákolni, nagyon jól látható rajta a cella felépítése.
Hát nem egy márciusi égkép, az egyszer biztos! 🙂
Kb. 10 percig tátottuk a szánkat a felénk robogó cella előszobájában, de az egyre erősödő csapadék indulásra kényszerített. Visszafelé, Balassagyarmat felé vettük az irányt, de a csapadék intenzitása nem akart alább hagyni. Már valahol Dejtár közelében jártunk, ahol egy földútra kanyarodva bámulatos látvány tárult elénk. A cella egy igazi fenevad képébe öltözött, bár a villámok már jóval kevesebb számban mutatkoztak benne. Eszméletlen színkavalkád jellemezte az UFO alakzatot, a jobb és bal oldala között lényeges eltérést láthattunk. A „csészealj” bal oldala csodaszép zöld, a heves zivatarokra jellemző színekben pompázott,
Mesés látvány
míg a jobb oldalán a háttérben lemenő nap narancsos színei is helyet kaptak.
A kettő közötti részről is készült fotó, azt egy erőteljes kisülés fénye tett változatossá, bár a kis zsivány nem mutatta meg magát nekünk.
A híd
Bár ez a három kép teljesen más fényviszonyok közepette készült (a kisülés miatt is), mégis úgy gondolom, hogy egy panoráma fotóba érdemes őket összerakni. Az eltérő színeknek köszönhetően végeredmény így kicsit furcsa lett, de a felhőzet miatt azért megéri így is látni a pillanatot.
Ez aztán színes…
Sok kép készítésére itt sem volt már idő, de egyet, az utolsó villámok közül azért sikerült elcsípnünk.
Azért egyet csak sikerült..
Az indulásunkat megelőzően egy utolsó felvételt készítettünk a márciusi csodáról, de ekkora már szinte teljesen megszűnt a villámok tánca, a rendszer percről-percre egyre gyengébb lett.
Úgy gondolom semmi okunk sem lehet a panaszra, március első felében ilyen szépséget nem mindig lát az ember…
Sokat gondolkodtam azon, hogy a tavalyi évben összeszedett kevéske anyagból érdemes-e egy összefoglaló videót készíteni. Nem elég, hogy egy szélsőségesen száraz időjárás kísérte végig a múlt évet, és a térségünket az átlagtól is kevesebb heves zivatar érte el, de a megemelkedett üzemanyagárak miatt is többször maradtunk a seggünkön, döntenünk kellett megéri-e a hobbit előtérbe helyezni a mindennapi kiadásokkal szemben. Természetesen számunkra nem a hobbi, hanem a család az első, így sok olyan heves eseményekkel kísért napról kellett lemondanunk, amely tőlünk jóval távolabbi régióban történt.
Ettől függetlenül sikerült pár time-lapse anyagot összehozni így arra a megállapodásra jutottam, hogy mégis elkészítem a kisfilmet. A zenének, és a pár másodpercbe tömörített videóknak köszönhetően egész pörgős valami lett a végeredmény, fogadjátok sok szeretettel. Tartsatok velünk 2023-ban is, csak remélni merjük, hogy a „nem látható háttérhatalom, vagy a disznófejű nagyurak” nem rukkolnak elő valami új ötlettel, és nem lehetetlenítik el még jobban a mindennapi életünket…
Sikeres, egészségben és kirándulásokban gazdag, de televízió és média mentes folytatást kívánok nektek! Nézzetek fel minél többet az égre, érezzétek a tavaszi szél simogatását, hallgassátok a madarak csilingelő énekét, menjetek ki minél többet a természetbe. Ha egy frissítő zápor kopogására lesztek figyelmesek, vegyétek le a cipőt, zoknit, de minél több ruhát, váljatok eggyé az esővel, érezzétek a benne érkező energiát. Egy reggeli, mezítlábas séta a harmatos fűben szintén pozitív rezgésekkel táplálja a testet, szellemet. Csak akkor tudsz felszabadulni, akkor tudsz megszabadulni a depressziótól, stressztől, ha visszatérsz oda ami a valódi otthonod, az anyatermészet. Nincs ember, aki ne érezné jó magát egy erdőben, egy virágos réten, egy lassan csordogáló patak partján. Ébredj, irány a természet, változtass és térj végre haza, mert az otthonodnak is hatalmas szüksége van most rád…
Bár gyengécske, de mégis hatalmas kincset szállító zivatar érte el a Cserhát keleti felét tegnap délután. A kincs továbbra is esőre értendő, hiszen minden cseppjére hatalmas szükség van, rengeteg mennyiséget kell még pótolnia a természet erőinek.
A gyenge villámtevékenységet produkáló cella valamikor délután 17 óra magasságában öntözte meg a térség földjeit, de ez a mennyiség csak igen kis térségre korlátozódott.
Érkezik, alakul, kifakad
A Cserhát egy picikét rá tudott segíteni a keletkezésre így valamivel nagyobb területen, és még látványosabb arculattal folytatta az éltmentő öntözést, az egyre pofásabban festő zivatar.
Egész csini lett
Sötét felhőlalapok
A zivatar előoldalán ahol az új gomolyok keletkeztek, egy rövid ideig táncoló szivárvány is megjelent. A csapadék amilyen gyorsan érkezett olyan gyorsan tovább is vonult, 1.8 mm esőt hagyva a csapadékmérőben. Nem túl sok, de ennek is nagyon örültem..
