Címke: storm

Heves zivatar (szupercella?) Salgótarján térségében (2023.07.17.)

Bár az utolsó pillanatban érkeztünk a Salgótarján szomszédságában található Etes térségébe, szerencsére nem maradtunk le a lényegről. Egy északnyugat felől érkező rendszer déli oldalán egyre erősebb cella fejlődött, amit a radarképekből összerakott rövidke videón is láthattok.

Az erőteljes szélnyírás hatására egyre inkább jobbra kitérő mozgás volt megfigyelhető a cellán, emiatt is nagy eséllyel szupercellás zivatarról beszélhetünk. Mivel mi nem vagyunk meteorológusok, és a látottak alapján nem tudtuk egyértelműen azonosítani a szupercellát, nem szeretnénk magunk dönteni, maradjunk inkább a heves zivatar kifejezésnél, számunkra egyébként sincs akkora jelentősége. (a médiában, és az idokep.hu weboldalon ez a zivatar szupercellaként került definiálásra, de mindenki döntse el maga a rendelkezésre álló képek/infók alapján) . Valószínűleg a time-lapse videóban látottak is több infóval szolgálnak majd , de ezt (idő hiányában) még nem sikerült összefűznünk.

Számunkra az élmény, és a saját szemünkkel látott pillanat a legfontosabb, hiszen egy ártatlannak tűnő zápor is képes felejthetetlen pillanatokat előidézni, mint történt az idei év áprilisában is.

No de térjünk vissza erre a zivatarra amely felhőszakadással, viharos erejű széllel söpört végig térségünkben. Amikor sikerült egy viszonylag magas pontot találnunk a hegyekkel tarkított területen, már a kertek alatt járt a kicsike. A peremfelhő egyre látványosabban alakult előtte, a folyamatosan erősödő „zöldegélés” pedig jelezte, nem egy átlagos zivatarral lesz dolgunk.

Eközben a másik masina (time-lapse) illetve akció kamera is folyamatosan rögzítette az „érkezést”, így ha lesz időnk egy rövidke filmet is összedobunk majd.

Akkor szokás szerint az „ÉRKEZÉS” pillanatai panoráma fotókból:

Ebben a fázisban erőteljes lecsapóvillámokat is láttunk a peremfelhő árnyékában, a zöldes szín félelmetes hadigépezetté kovácsolta a cellát.

Az utolsó percek…

Az érkező kifutószél miatt, gyors kapkodások közepette az autóba ugrottunk, és Salgótarján felé vettük az irányt. Pár perc telt csak az indulásunkat követően, éjszakai sötétség kerekedett. A viharossá fokozódott szélben hatalmas ágak repkedtek körülöttünk, eszméletlen intenzitásra kapcsolt az eső. Salgótarjánban több fát csavart ki a szél, vízátfolyások és kisebb tavak keletkeztek mindenfelé. Próbáltunk a Mátra felett áthaladó rendszer nyomába eredni, de erre sajnos nem került sor mivel igen nagy tempóban haladt délnyugati irányba. Az utolsó képet Gyöngyösről készítettük, de akkora már valahol a Tisza-tó térségében járt a mi zivatarunk.

Itt a vége…

A mezőtúri szépség (2023.07.13.)

Igen változatos nap volt a 13-a, hiszen már a hajnali órákban halk morajlások kergettek ki a meleg ágyból. Ebben a kómás állapotban túl sok mindenre nem voltam képes, még egy rövidnadrág magamra ráncigálása is hatalmas feladatnak bizonyult. A fényképezőgép felkutatása sem volt egyszerű, csoda, hogy egyáltalán sikerült képet készítenem a jövevényről. Mire a fotózáshoz szükséges állapotot végre elérte az agyam, rendszer peremfelhője már a fejem fölé kúszott, amit két életlen valamin azért sikerült megörökítenem.

Hatalmas kínlódások közepette végre sikerült élesebbre állítanom a masinát, de ekkora a villámok már ritkábban mutatkoztak, egyetlen felhővillámot sikerült csak lencse végre kapnom.

Az első, az utolsó, az egyetlen.. 🙂

A reggeli órákban, a legszebb dolgokat produkáló rendszer haladt át a déli országrészben. Ennél a látványosságnál sajnos nem tudtunk ott lenni, csak a szebbnél-szebb képeket mazsolázgattuk a különféle weboldalakon. Ebben az időszakban a Mátra térségében „hullámzó felhők” jelezték, hogy heves zivatarok tombolnak tőlünk déli irányba.

Hullámok

Ezt követően nagy reményekkel vártuk a délután történéseit. Az előrejelzések alapján úgy döntöttünk, hogy valahol az Alföldön várjuk meg az érkező rendszert, végül Mezőtúr határába vertünk tábort.

A radarképek alapján nem voltunk túl lelkesek, mivel a vártnál jóval gyengébben festett az érkező rendszer. Egyre negatívabban láttuk a dolgokat, de úgy döntöttünk nem mozdulunk a helyünkről, tovább várunk.

A késő délutáni órákban végre megpillantottunk valamit a távoli horizonton. Egyre jobban látni lehetett, hogy egy erőteljesebb peremfelhő tart felénk, végre elérkezett az igazság pillanata.

Ettől fogva igen gyorsan peregtek az események. Végre kipakolhattuk a cuccokat, és izgatottan vártuk az elkövetkező perceket.

Érkezés
Felkészültünk, gyere Baby! 🙂

A következő perceket már nem szeretném nagyon kommentálni, a panoráma fotókból készült legjobb képeket időrendi sorrendbe helyezve mutatjuk meg nektek.

A következő válogatásban a nem panoráma fotókból készítettünk egy galériát.

Az adrenalin hevében egy kis „keménykedésre” is volt időnk, nagyon örültünk, hogy nem vártunk hiába. 🙂

Csak keményen!

A mezőtúri kalandról egy rövidke kisfilm is készül hamarosan amit a youtube csatornánkon tekinthettek majd meg.

A víz fogságában – 2023. június 07-08. – Kisfilm

Kicsit megkésve ugyan, de készítettünk egy rövidke videót a június elején kialakult szélsőségesen csapadékos periódusról, amely több településen is villámárvizek kialakulásához vezetett. A június 7-én lehullott hatalmas mennyiségű csapadék nem csak a Mátra vonzáskörzetében okozott villámárvizet (Gyöngyöstarján), de félelmetes felvételeket láthattunk a Tolna vármegyében található Kéty településéről is. Június 8-án a Cserhátban hullott hatalmas mennyiségű csapadék miatt Ecseg települése került víz alá, de más településeken is több ház került a víz fogságába.

Peremfelhős, szép jó reggelt! (2023.07.06.)

Hát igen…jó dolog amikor egy viharvadásznak házhoz jön a préda, és a reggeli kávé elfogyasztását követően csak ki kell sétálnia a házától kb. 100 m-t, és várni. Hát ilyen szerencsés napom volt tegnap, amikor is egy dél felől érkező konvektív rendszer okozott látványos pillanatokat nálunk.

A rendszer igen lassan csordogált északi irányba, ezért igen sok időm volt time-lapse anyagot is gyűjteni. Mivel ugyan arról a helyről készítettem a képeket, csak párat mutatnék meg nektek időrendi sorrendben.

A látványosabb percek valamikor kilenc óra előtt kezdődtek, ekkor már egyre határozottabban rajzolódott ki a rendszer peremfelhőzete.

8:53-kor így festett a rendszer pofikája

Kb. 10 perc elteltével egyre határozottabb dörgéseket hallottam a Mátra irányából, a legerősebb gócok Gyöngyös térségét ostromolták.

Lassan de biztosan felénk kúszik ez a szépség

A csodaszép peremfelhő folyamatos mozgásban volt, hol a keleti, hol a nyugati oldala volt a határozottabb, de felette is látványos rajzolatok mutatkoztak.

Így talán még mutatósabb

Az utolsó panoráma negyed tíz magasságában készült, mivel ezt követően már a fejem fölé került a rendszer, nem volt látványos az érkező peremfelhő.

A peremfelhő utolsó, látványos arca

Végezetül a legjobb fotókból készítettem egy galériát, jó böngészést kívánok hozzá.

Mamma Mia! Látványos „ciciket” villantottak a heves zivatarok (2023.06.23.)

Ez a viharvadászat egy picit más volt mint a többi. Ezúttal nem a villámok és peremfelhők voltak főszerepben, hanem egy olyan csodálatos felhő, mint a mammatus vagy mammatocumulus. A latin mamma szó jelentése egyébként mell, és ha jól megnézzük ezt a felhőt valóban egy lefelé csüngő cicire hasonlít. (ezért megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott! 🙂 ) Nem csoda hát, hogy férfi csapatunkat ennyire lenyűgözte a látvány, és nem tudtunk elszakadni a női idomok sokszínűségétől. No de ne evezzünk ilyen messzire a viharok világától, nézzük meg mi is történ ezen az ominózus napon térségünkben.

Az első találkozásunk a 21-es út, sámsonházai kereszteződésben esett meg, ahol egy nagyméretű jeget is produkáló cella hátoldaláról készítettünk pár fotót.

Nagyméretű jeget potyogtató zivatar Mátraverebély térségében

A fent látott cella egy folyamatosan fejlődő rendszer része volt, amely csak igen lassan helyeződött át keleti irányba, viszont az „alsó” vége egyre jobban dél felé terjeszkedett. Az erőteljes szelet korbácsoló rendszer igen nedves levegőt juttatott a magasabb rétegekbe is, ennek hatására látványos felhőzet volt megfigyelhető a nyugati felén. Ezekből a felhőkből azonban csapadék nem hullott, ennek ellenére igen látványosan festett.

A rendszer nyugati oldala

Rövid idő elteltével Hatvan térségébe autóztunk, ahol először láthattuk a tőlünk keletre tomboló rendszer mamatus felhőit.

Ennyi cicit egy helyen, ejha!

A következő galériában az itt készült fotókból láthattok egy összeállítást:

Eközben nyugat felől egyre világosabb lett, de egy kicsikét délebbre kellett autóznunk, hogy a napot eltakaró gomolyfelhő árnyékából ki tudjunk szabadulni. Tökéletes volt a választás, egyre színesebb bikiniben ékeskedett a sok cickó, csodás pillanatok következtek.

Ettől kezdve szinte minden percben más és más égbolt tárult elénk. A lemenő nap irányába így festett a égbolt,

tőle picit jobbra pedig ezt láttuk.

Ebből a két látványosságból egy panoráma felvételt is kreáltunk.

Ahogy a nap a horizont alá bukott, a mammatus felhők is egyre szabálytalanabbá váltak. Ekkor egy egészen másik oldalát mutatta nekünk az égbolt, ez sem volt piskóta…

Úgy gondoltuk, hogy pár fotót érdemes egy galériába is bepréselni, ezeket láthatjátok most.

Az éjszaka további részében az érkező hidegfront zivataraira fókuszáltunk. Délnyugat felől egyre nagyobb számban érkeztek hozzánk villogó cellák, de pár kósza felhővillámon kívül mást nem igazán tudtunk lencse végre kapni.

A Cegléd térségét elérő szupercella bámulatos fényjátékát viszont élőben láthattuk, bár a villámok szemünk elől rejtve járták eszeveszett táncukat….csodálatos volt. A feláramlásról azonban sikerült egy-két huncut fotót készítenünk, ezt láthatjátok a következő képeken.